Magyar Péter igen merész vállalást tett
Egy demens nagypapa két hónapot várt, de a megfelelő ellátás nélkül nem érte meg, hogy bekerülhessen az állami idősotthonba, a magánellátásera pedig családjának nem volt 8 millió forintja. Nem egyszerű, amikor döntést kell hozni egy idős hozzátartozó intézményi elhelyezéséről, és ebben a nehéz helyzetben az állam sem igyekszik az érintettek segítségére. Ebben is nagy változást ígér Magyar Péter, de kérdés, tudja-e teljesíteni a vállalását? Ennek jártunk utána. - írja a hvg.hu
Olyan országot akarunk építeni, ahol mindenkinek van hely az idősgondozásban is. Ezért fogunk dolgozni
– jelentette ki Magyar Péter nemrég egy sajtótájékoztatóján, ahol nemcsak azt vázolta fel, hogy a magas árak, az alacsony nyugdíjak, a romló egészségügyi ellátás és az idősgondozás hiányosságai mennyire nehézzé teszi sok százezer idős ember életét, hanem a Tisza Párt elnöke arról is beszélt, ha pártja 2026-ban győz a választáson, hogyan és miben tudja javítani ennek a korosztálynak a helyzetét.
Magyar Péter sok mást is ígért, de nyilván elkerülhetetlen taktika a kormányváltáshoz a nyugdíjasok problémáival kapcsolatos érzékenység kinyilvánítása egy olyan országban, ahol a lakosság ötöde 65 év feletti. Magyar be is jelentkezett az idősek megmentőjeként, ám ahhoz, hogy ígéreteit tettekre válthassa, hatalmas változásra lenne szükség – így például az idősgondozás terén is, ha azt akarja, hogy minden rászoruló megfelelő ellátást kapjon. Újabban viszont nem teheti be a lábát egyes szociális – most éppen gyermekvédelmi – intézményekbe, nem beszélve a Menczer Tamás-féle “kapuőrökről”, így már a probléma feltérképezésekor is akadályokba ütközik.
A HVG-nek nyilatkozó hozzátartozók, az idősellátásban dolgozók szerint – egybevágóan a statisztikákból, felmérésekből kirajzolódó képpel – éppen a legkiszolgáltatottabbak az állami-kormányzati szinten leginkább elhanyagoltak, vagyis az idősek. Ha valaki a szociális intézményi elhelyezés mellett dönt, vagy csak egyszerűen külső segítségre kényszerül, akkor rendkívül hosszú várakozási idővel, kevés szakemberrel és elképesztő költségekkel szembesül.
Erre jutottak a Corvinus Egyetem kutatói is. De az sem kizárt, hogy csak magyarul nem beszélő, ázsiai vendégmunkások lesznek a segítőik, esetleg még magát az őket befogadó idősotthont is elköltöztetik, hogy pénzt spóroljanak vele. Megnéztük, milyen helyzet és körülmények várnak azokra, akik 2024-ben úgy döntenek, hogy idősotthoni ellátásra bíznák rokonukat, és mekkora vállalást tett azzal az ígérettel Magyar, hogy mindenki számára biztosítana helyet az idősgondozásban.
Két hónapot várt, de meghalt, mielőtt bekerülhetett volna
„Demens nagyapám tavaly júliusban lett rosszul, egyik éjszaka fulladásos tüneteket produkált, már egész napos ellátásra szorult. Ekkor ideiglenesen kórházba került egy ellátási osztályra, amíg állandó helyet kerestünk neki” – részletezte nagyapja történetét a budapesti István.
Gyakran kerülnek így idősotthonba az ápolásra szorulók: jön egy váratlan esemény, ami miatt kénytelenek külső segítséghez folyamodni a hozzátartozók. Istvánék is gyorsan keresgélni kezdtek. Minden szóba jöhető otthon weblapját megnézték, de a helyzetet jelentősen nehezítette, hogy a legtöbb helyen nem fogadtak férfi demens betegeket. Gyarmati Andrea szociológus 2019-es tanulmánya is rávilágít erre a problémára: a demenciában szenvedők mindössze 6 százaléka kerül idősek otthonába.
István nagyapja végül két teljes hónapot töltött a kórházban, ezalatt egy otthontól sem érkezett visszajelzés. Szeptemberben elkapta a koronavírust, amit a legyengült szervezete nem tudott legyőzni a kórházi állapotok között: a szobájában használhatatlan volt a fürdő. Bár a családja mindent megtett a felépüléséért, naponta látogatták, ilyenkor megetették, rendbe tették, mégis néhány nap alatt belehalt a Covidba.
A budapesti család története csak egy a több ezer közül. És természetesen a kimenetelt rengeteg tényező befolyásolja, például olyanok, mint a helyszín és a költségvetés. Ráadásul a demencia még e csoporton belül is a legkiszolgáltatottabbá teszi a jelentkezőket, így Istvánék történeténél vannak gördülékenyebb esetek is, de azokban is hosszú várakozási időről és magas árakról mások meséltek.
Az állami ellátásra hónapokat, akár éveket is várni kell
„Hónapokat kell várni, ami valljuk be, idős embereknél nem biztos, hogy kivárható” – osztotta meg tapasztalatait egy idősekkel foglalkozó gyógytornász, aki ma már házhoz megy, de a 2010-es évek elején még egy magánotthonban dolgozott, ahol szintén volt várólista. A már említett corvinusos tanulmány az állami opciókról még nyomasztóbb képet fest: ott arra jutottak, hogy csak többéves várólisták nyomán lehet férőhelyet szerezni.
Istvánék Budapest nyugati részén az összes létező helyet felhívták és kitöltötték a jelentkezési lapokat. Beszámolója alapján ezek között voltak olyanok, amelyeknél nagyjából 8 millió forint a beköltözési díj, amin felül az ápolásért és a gyógyszerekért havonta külön fizetni kell. Olyan otthonokat is találtak, ahol minimális vagy semekkora összeget nem kell fizetni a belépéskor, itt viszont iszonyatos havidíjak vannak.
Az utóbbinál minimum 3-6 hónapos várólisták voltak, az előbbiből lett volna olyan, ahova azonnal lehetett költözni, de ezt nem tudtuk megfizetni
– árulta el István, hozzátéve: egy helyről kaptak visszahívást, de onnan is csak a nagyapja halála után egy hónappal. Arról pedig semmilyen statisztika nem árulkodik, hogy hány hasonló eset van, amikor már egy meghalt ember növeli a várólistát.
Az elmondottakat az egyik hazai gyűjtőoldal is megerősíti, ahol ugyan felsorolnak olyan otthonokat, ahová 1-3 hónap alatt be lehet kerülni, de rendre nulla szabad férőhely van feltüntetve mellettük. Jobb arányokért már az 1-2 évhez kell legörgetni, de egy idősgondozás témájú Facebook-csoportban szinte mindenki azt javasolja, hogy inkább személyesen keressék fel az otthonokat és úgy érdeklődjenek a körülményekről.
A legfrissebb adatok alapján 56 173 embernek jut hely időskorúak otthonában vagy gondozóházban ma Magyarországon, ami mindössze ötezerrel több mint 2010-ben. Viszonyításképp: ugyanebben az időszakban több mint 300 ezerrel nőtt a 65 év feletti lakosok száma.
„Az első öt nap után azt gondoltam, hogy ezt befejezem”
Lilla 28 évig dolgozott egy fővárosi agglomerációban található, egyházi fenntartású otthonban. Rögtön a középiskola után ápolóként helyezkedett el az intézményben, de öt nap elég volt ahhoz, hogy elbizonytalanodjon, megfelelő hivatást választott-e magának. Végül közel harminc évig maradt, átvészelve a koronavírus-járványt is, ami szakemberek szerint az idősgondozás minden területén drámai változásokat hozott.
Lilla munkahelyén is rengetegen meghaltak a járvány következtében, és ennek hatására ideiglenesen jelentős számú hely szabadult fel, átmenetileg lerövidültek a várólisták. Azonban ez nem tartott sokáig, hamar újra teltházzal működtek.
Az ápolók munkája kifejezetten megterhelő fizikailag és mentálisan egyaránt, sok az éjszakázás is. Lilla azért váltott közel három évtized után, mert úgy érezte, hogy 50-60 éves korában nem fogja már bírni gondozóként. Alapvetően szerette a közeget, voltak kedvenc lakói, akikhez jobban kötődött, őket nehezen tudta elengedni. Elmondása szerint az utóbbi 2-3 évben azzal tudta segíteni az ott dolgozókat az otthon, hogy amikor szükségük volt rá, elmehettek pszichológushoz.
De ennél sokkal többre lenne szükség: az ápolók fizetése az egészségügyi szakdolgozói bértáblák alapján alakul az idősotthonokban is, amin tavaly emelt a kormány, de még így sem éri el egy pályakezdő nettó bére a 200 ezer forintot.
Mindez hatalmas szakemberhiányhoz vezet. Lilla úgy gondolja, hogy sokkal hatékonyabban tudnának dolgozni, ha többen lennének az ápolók, mert jelenleg az alapellátáson túl nem marad idő beszélgetésre, minőségi időtöltésre a lakókkal, akik sokszor magányosak, és szükségük van a lelki támogatásra is.
Az idősellátás állami feladat, de a bürokrácia hátráltat
Az idősek ellátása kötelező állami feladat, amelyet jogszabály határoz meg, és rendeletek, utasítások szabályozzák. A jelentkezéskor bekérhetnek adatokat az egészségügyi állapotról, pénzügyi helyzetről is. Azt, hogy a belépő mennyire szorul segítségre a háziorvos – belőlük is hiány van egyébként – és az intézmény munkatársa is pontozza, ami alapján eldöntik, hogy személyi gondozásra vagy idősotthoni elhelyezésre van-e szükség.
Az önkormányzati és egyházi otthonokra egyaránt igaz, hogy meghatározott, általában napi 4 órás gondozási szükségletet, de rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek láthatók el. Viszont, aki betöltötte a 80. életévét automatikus felvételt nyer – persze csak a szabad helyek függvényében. Országosan egyébként jellemző is, hogy az otthonokban jórészt 80 évnél idősebbek élnek.
A szerencsésebbek sikeresen eljutnak a beköltözés közelébe, ekkor szembesülnek a következő akadállyal, vagyis a magas árakkal. Általában a családok a bekerülő idős szülő ingatlanjának eladásából teremtik elő a belépéshez illetve a későbbi ellátáshoz szükséges pénzt, ami egy magasabb színvonalú, panziószerű lakrész esetén 5-10 millió is lehet, vagy akár még több.
Persze a magas árak főleg a magánfenntartású intézményekre jellemzők, ahol az alapellátásokon túl napi ötszöri étkezést, különböző menüválasztékot, magasabb szintű egészségügyi szolgáltatásokat, de akár még uszodát, sószobát, fizikoterapeutát, masszőrt, és gyógytornászt is kérhetnek a lakók. Bár utóbbit jogszabály írja elő az állami intézményekben, az általunk megkérdezett gyógytornász saját tapasztalata, hogy egyre kevesebb helyen tudják ezt biztosítani.
A bekerülésért belépési hozzájárulást is kérhetnek, de általában csak akkor, ha a beköltöző a 3–4 fős szobák helyett egyágyas vagy kétágyas szobát szeretne igénybe venni. Előbbi díja is változó, néhány millióba kerülhet, míg a két fős szobák valamivel olcsóbbak. Ha nincs ilyen belépési hozzájárulás (ez az elenyésző kivétel), akkor csak a havi térítési díjat kell fizetni, ennek mértékét törvény szabályozza: a nyugdíj 80 százaléka, de maximum az intézmény által megszabott térítési díj, ami az önkormányzati intézményeknél napi ötezer forint körül mozog, amihez még hozzájön egy napi nagyjából 15 ezer forintnyi szolgáltatási önköltség is.
A szolgáltatási díj emberenként változó, hiszen a gyógyszerek beszerzése is ide tartozik, de mindennel együtt a bentlakás díja egy állami otthonban is elérheti a havi félmillió forintot. Viszonyításképp az öregségi nyugdíj átlagösszege 234 ezer forint volt idén októberben a KSH statisztikái szerint.
Beszélgettünk a szintén fővárosban élő Évával is, akinek a XI. kerületben sikerült öt évvel ezelőtt elhelyeznie a férjét négy hónap várakozás után egy állami otthonban. Itt az volt az eljárás, hogy a bekerülés első két évében csak gondozott volt a férje és ezután kérhette a végleges elhelyezést, aminek a bekerülési díja kétmillió forint volt egy kétszemélyes szobáért (négymillió lett volna, ha egyedül lakik). Bár a díjazás nem volt olcsó, Éva elmondása alapján minden szükséges szolgáltatást megkaptak, állandó felügyeletben részesült a férje és színes programokkal szórakoztatták a bent lakókat.
Beszéltünk ugyanakkor olyanokkal is, akik nem a “beugró” magas ára miatt voltak bosszúsak, hanem azért, mert szerettük néhány hónap után elhunyt, így a befizetett pár millió forintot alapul véve olyan havi díj jött ki, amiből egy luxusszállodában is ellakhatna valaki. Épp az ilyen anomáliák elkerülése miatt
akad olyan otthon is, ahol a hozzátartozó gyors elhalálozása esetén valamennyit visszatérítenek az egyszeri befizetésből.
Míg az önkormányzati és egyházi idősotthonok a kevés férőhely miatt egyre kevésbé jelentenek reális lehetőséget, a magánellátásnál olyan mélyen a zsebekbe kell nyúlni, hogy kevesen tekinthetnek rá megoldásként.
Igaz, vannak más opciók is.
Találni például átmeneti elhelyezést nyújtó intézményeket is, ahol legfeljebb egy évre kaphatnak teljes körű ellátást a rászorulók. Ezen kívül pedig otthonápolást is lehet választani, igaz, szintén hatalmas összegekért: ennek napi hatórás ellátás esetén körülbelül havi három-négyszázezer forint az ára. Ráadásul ehhez sokszor étkezés, esetleg ingyen szállást is biztosítani kell például az Erdélyből, Kárpátaljáról érkező ápolóknak. És bár ennek a fajta szolgáltatásnak is van állami megfelelője, az önkormányzatok által biztosított házi segítségnyújtás, ez a 65 év felettiek csupán 7 százaléka számára érhető el.
A helyzet javítására készült egy átfogó uniós stratégia – ennek fő célja, hogy legyenek magas színvonalú, megfizethető, hozzáférhető gondozási szolgáltatások –, amelyhez kapcsolódóan a magyar kormány is megalkotta a maga koncepcióját tartós ápolásra-gondozásra vonatkozó stratégia 2030 néven. A terv három fő terület köré épül: fejlesztenék a humánerőforrást, az intézményrendszert és a szolgáltatásokat, illetve a kommunikációt.
„A tartós ápolás, gondozás területén a biztonságos, eredményes és hatékony munkavégzés csak akkor valósítható meg, ha stratégiai kérdésnek tekintjük a megfelelő számú és tudású emberi erőforrás rendelkezésre állását” – áll a koncepcióban, tehát a szakemberek számát is növelnék. Továbbá a tervek között szerepel, hogy az időseket segítő hozzátartozókat felkészültebbé tegyék, ezen belül bevezetnék az „ápoló családtag” modellt, mindezt anyagilag is támogatva, valamint az idősotthoni férőhelyek számát is bővítenék. A megvalósítás azonban egyelőre a távoli jövőbe vész.
Azzal kapcsolatban, hogy mit tudna ezen gyorsítani a Tisza Párt, és milyen konkrét reformokkal készülnek a helyzet javítására, kérdéseket küldtünk Magyar Péter stábjához, de a cikkünk megjelenéséig választ nem kaptunk. (hvg.hu)
