Mit jelent a pénz a zsidóságát vagy kereszténységét komolyan gyakorló emberek számára? Szemben áll-e egymással a szellemi és az anyagi javak birtoklása? Mit tanít az Ó és Újszövetség Istene a pénzről?
Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Növekedés.hu Megyeri Jonatán ortodox rabbival, Németh Sándor vezető lelkésszel és Székely János szombathelyi püspökkel.
Fontos etikai kérdés, hogy milyen felelőssége van a szegényebbekkel és általában a társadalommal szemben azoknak, akik jelentős vagyon felett rendelkeznek. A zsidó-keresztény kultúrkör számára releváns kérdés, hogy mit tanít az Ó és Újszövetség arról, hogy hogyan gondolkodjunk a vagyonról és annak erkölcsös kezeléséről.
Mit kell tennie az Istent szerető vagy őt még csak kereső embernek, ha erkölcsös módon kíván gazdálkodni földi javaival.
Releváns társadalmi igény, hogy tudjuk, milyen a vallásos élet és az anyagi javak erkölcsös kezelése. A Kárpát-medencében talán még sosem éltek az emberek olyan jólétben, mint napjainkban, ennek ellenére a boldogtalan emberek száma is történelmi csúcson áll.
Megyeri Jonatán, rabbi:
Mit tanít a Szentírás?
A vagyon és a pénz csak eszköz, önmagában neutrális. Nem rossz vagy jó, éppen úgy, mint minden más a teremtett világban, annak megfelelően mérettetik meg, hogy az ember mire használja azt
– magyarázza Megyeri Jonatán.
A rabbi elmondása szerint a zsidóság a pénzre, és általában a vagyonra mindig eszközként tekintett, nem pedig célként.
A Tóra, az isteni Tan lényege ugyanis elősorban a fizikai világ szentté, istenivé tétele, olyan hellyé, melyben Isten otthon érzi magát.
Az egyszerű ember pedig a parancsolatok, - a Tórában lefektetett 613 micva, a Misnában és a Talmudban és az azóta született rabbinikus döntvényekben megfogalmazott óvintézkedések - betartása által teheti szentté a profánt, istenivé a fizikai világot.
Mindezek mellett tudni kell, hogy a zsidó filozófia nem magasztalja a szegénységet, a vallásjog pedig nem kívánja meg az embertől az aszketizmust, a pénzről való teljes lemondást.
Mint Megyeri Jonatán mondja, a Talmud szerint a szegény ember „annyit ér, mint egy halott”, mely kijelentés csak első olvasatra meghökkentő. Jelentése ugyanis annyiban áll, hogy a szegény ember csakúgy, mint a halott, meg van fosztva szabad akaratától, nem teheti azt, amit szeretne, hiszen minden idejét puszta létének fenntartására kell fordítania. A gazdag ember ezzel szemben jelentősen nagyobb szabadsággal bír, vagyona miatt azonban állandó próbatételnek van kitéve: vajon pénzét helyes célra, a világ jobbá tételére, az egyenlőtlenség elsimítására használja, vagy öncélúan, a fizikai élvezetek túlzó hajhászására.
Amennyiben a pénz a hedonizmusra, korrupcióra, pazarlásra használjuk, akkor a legrosszabb dolgok egyikévé válik, míg, ha adományozásra, a rászorulók megsegítésére, szent célokra, akkor a legnagyobb erővel bíró eszköz lehet az ember kezében
– magyarázza Megyeri Jonatán.
Az ortodox rabbi elmondása szerint a zsidó filozófia szerint a pénz lehetőséget nyújt az ember számára, hogy vagyonával jót cselekedjen. Hozzá teszi, hogy fontos tudni, hogy a Biblia számos kiemelkedő alakja, így Ábrahám, Izsák, Jákob vagy Salamon is igen jómódúak voltak.
Gazdagságuk Isten áldásának bizonyítéka és jámborságuk megerősítésének lehetőségét hordozta magában. Hasonlóan Mózeshez, akivel kapcsolatban a Talmud felhívja a figyelmet arra, hogy gazdagságát a lehető legnemesebb célra, a második „szett” kőtábla kifaragására is felhasználta
– mondja Megyeri Jonatán.
A gazdagság, az öncélú jólét veszélyeire mutat rá az a tény, hogy az ókori Egyiptom például éppen a túlzó jólét és az annak elvesztése feletti félelem miatt taszítja rabszolgaságba a zsidó népet.
Jonatán rabbi szerint nem meglepő tehát, hogy Isten az Egyiptomból kiszabadult zsidó népet arra kötelezi, hogy az onnan elhozott javakból, – melyet az egyiptomiak istenként imádtak – Szentélyt építsenek, hogy ott áldozatokat mutassak be Istennek.
A zsidó vallásban az adakozásnak megvan az ajánlott mértéke, a minima és maximuma is.
Átlagos jómódban élő ember például nem kell, hogy többet adományozzon, mint a vagyona egy ötödét.
Etimológiai szempontból vizsgálva az adomány szó (héberül cedáká) az igazság (cedek) szóból származik, jótékonyságunkkal az anyagi egyenlőtlenséget segíthetünk csökkenteni, igazságot téve a társadalomban
– magyarázza Megyeri Jonatán.
A rabbi összegzésül elmondja, hogy evilági létünk célja tehát a profán istenivé tétele, melyre a Biblia parancsolatainak megtartása kínálja a megfelelő eszközt. A vagyon pedig, amennyiben helyesen használjuk, nemcsak Isten áldásának kifejeződése, de lehetőség arra is, hogy azon keresztül az egész emberiség javát szolgáljuk.
Németh Sándor, vezető lelkész - Hit Gyülekezet:
A kereszténység mit tart helyesnek a földi javak birtoklásával kapcsolatban?
A hívő emberek az anyagi javak elsődleges tulajdonosának Istent tekintik, aki őket sáfársággal bízta meg a nekik adott anyagi javak felett. Tudatában vannak, hogy számadással tartoznak Istennek mindazért, amit adott nekik. Emiatt igyekeznek a pénzt, a vagyont Isten céljainak megfelelően használni és élni vele. Védelmezik lelküket a pénz szeretetétől, mert tudják, milyen nagy igazság az, amit az apostol mond: „minden rossznak gyökere: a pénz szeretete.
– kezdi magyarázatát Németh Sándor.
A vezető lelkész elmondása szerint, mivel Isten teremtette az anyagi világot is, a pénz, mint anyagi értéket jelképező eszköz önmagában nem rossz, és nem is erkölcstelen.
Spirituális és erkölcsi minőségét az emberek pénzhez való viszonyulása, helyes vagy helytelen használata határozza meg.
A pénz tehát lehet szent, profán és piszkos is, attól függően, hogyan jutnak az emberek annak birtokába és mire használják.
Megemlíti azt is, hogy Jézus Krisztus maga is fizetett pénzzel, és elfogadott pénzadományokat is.
A pénz lehet a munka bére, illetve ennél több, áldás is, ha az ember törekvésében első helyen Isten országának és igazságának keresése, valamint az annak való engedelmessége áll. Pál apostol szerint, ha az élő Istenben bízunk, akkor Ő ellát minket „mindennel, hogy jól érezzük magunkat.
– idézi a Szentírást Németh Sándor.
A vagyon birtoklása kapcsán felmerülő kockázatok tekintetében a vezető lelkész elmondja, hogy a Mammon, az a természetfeletti hatalom, amely rabul ejti a pénzt szerető, és csak a vagyont halmozó emberek szívét. Az így szerzett vagyon azért teher a gazdagokon, mert elveszítik képességeiket a legfontosabb maradandó, örök értékek megnyerésére.
Emiatt pedig nem képesek belépni Isten országába, nem tudják elnyerni az örök életet az evangélium szerint, mert az igaz Isten helyett a pénzt, mint bálványt szolgálják és imádják.
Az igazság keresése és a szeretet gyakorlása mellett azonban a jólétünkért tett erőfeszítések is helyesek keresztényi szempontból.
Német Sándor elmondása szerint a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás nem állítja egymással szembe a szellemi és anyagi jólétet, hanem egységüket mennyei, spirituális perspektívából szemléli, úgy, hogy az isteni dolgokat helyezi a földiek fölé, mert a látható a láthatatlan világból állott elő.
– Jézus Krisztus megváltó művének egyik fontos területe a szegénységből való váltság. Ezt az igazságot a korai apostoli egyházban ismerték, erről tanúskodik Pál korinthusiakhoz írt második levele, amelyben a következőt írja:
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
Az anyagi javakban is gazdag hívők sem feledkezhetek el arról, hogy az Istenfélelem a legnagyobb haszon a földi életben, mert
semmit sem hoztunk a világba, nyilvánvaló, hogy semmit nem is vihetünk ki belőle.
magyarázza Németh Sándor.
A Hit gyülekezetének vezető lelkésze rámutat, hogy a gazdag hívők számára a Szentírás tanácsai a következők: ne viselkedjenek kevélyen, ne bízzanak bizonytalan gazdagságban, jó cselekedetekben legyenek gazdagok, szívesen adakozzanak, és jó dolgokat halmozzanak föl maguknak a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.
A hívő emberek gazdasági tevékenységeik során is eltéveszthetik a célt, mert ahogy a megélhetési gondok, úgy a „gazdagság csalárdsága vagy megtévesztése” elnyomhatja az ember szívében az Isten jelenléte utáni vágyakozást, és ennek következtében szellemi-lelki vonatkozásban terméketlen, kiégett ember lehet belőlük
magyarázza Németh Sándor.
A vezető lelkész végezetül hozzá teszi, hogy a hamis bizalom, kapzsiság, hedonizmus és a szociális érzéketlenség veszélyével szemben a gazdagok úgy vehetik fel a küzdelmet, hogy betöltik Isten két nagy parancsát: szeretik Istent teljes szívükből és lelkükből, minden erejükből, és emellett szeretik a felebarátaikat is, mint önmagukat.
Székely János, püspök - Szombathelyi Egyházmegye:
A római katolikus egyház szociális tanítása részleteibe menően tisztázza a katolikus hívek etikus viszonyulását a vagyonhoz és az evilági javakhoz?
Az Ószövetségi Szentírásban a gazdagság még elsősorban úgy jelenik meg, mint Isten áldása, ajándéka. Az Újszövetségben, Jézus tanításában azonban egy sokkal fontosabb érték, a szeretet kerül a középpontba. Ezért Jézus inkább a gazdagság, a vagyongyűjtés veszélyeire hívja fel a figyelmet
– mondja Székely János.
A szombathelyi püspök azonban hozzá teszi, hogy a Teremtő Isten az emberre bízta a Földet, hogy művelje és őrizze. Helyes dolog tehát a tudományos kutatás, a munka és minden olyan tevékenység, amely segíti az embert abban, hogy a földi élete teljesebb, emberhez méltóbb legyen.
Azt kell szem előtt tartani, hogy a fejlődést ne mennyiségi, hanem minőségi irányban keressük. A Föld, a bioszféra teherbíró képessége pedig véges. Kell, hogy az emberiség szerénységet és önmérsékletet tanuljon
– magyarázza Székely János.
Az ember nem a sok fogyasztástól lesz boldog.
Az ember arra született, hogy szeressen és adjon, alkosson és építsen.
A boldogságot, a kiteljesedést a kapcsolataiban, a művészetben és a tudásban, az imádságban és a segítésben tudja megtalálni. Az adakozással kapcsolatban Székely János elmondja, hogy a katolikus tanítás szerint, akinek bőven jutott a földi javakból, az köteles ezekkel a javakkal sokak boldogulását segíteni.
A földi javak végső tulajdonosai nem mi vagyunk. A Földet és a világot Isten alkotta, Ő a végső tulajdonosa a Föld javainak. Ő arra szánta a Földet, hogy minden embernek emberhez méltó életet biztosítson. Mi csak vagyonkezelők vagyunk egy rövid ideig. Felelősséggel tartozunk a következő nemzedékek, a szegények, a Teremtő előtt azért, amit a Föld javaival teszünk
– magyarázza Székely püspök.
A szombathelyi egyházmegye elöljárója elmondja, hogy a földi vagyon elfeledteti az emberrel azt, hogy itt a Földön csak átutazóban vagyunk.
A földi élet nem arra való, hogy gyűjtsünk, hogy végérvényesen gyökeret verjünk itt, hanem arra, hogy megtanuljunk szeretni, hogy ajándékká tegyük az életünket. A házak, az autók és minden földi dolog elmúlik. Egyedül a szeretet kincsei maradnak meg örökre
– zárta magyarázatát Székely János. (Növekedés.hu)
