Annak ellenére, hogy folyamatosan azt mondják nekünk, hogy a nap- és a szélenergia a villamos energia legolcsóbb formája, a kormányoknak világszerte 1,8 ezer milliárd dollárt kellett költeniük tavaly a zöld átmenetre.
„A szél és a napenergia már most is jelentősen olcsóbb, mint a szén és az olaj” – egyszerűen így igazolja Joe Biden amerikai elnök a zöld támogatásokra fordított több száz milliárd dollárt. Valójában az az érvelés, hogy a szél- és napenergia a legolcsóbb, a zöld lobbisták, aktivisták és politikusok által világszerte használt kifejezés. Sajnos, ahogy az 1,8 ezer milliárd dolláros árcédula is mutatja, ez az állítás erősen megtévesztő.
A szél- és naperőművek csak akkor termelnek áramot, ha süt a nap vagy fúj a szél. Az összes többi időszakban az áram nagyon drága, és egy tartalék rendszerre van szükség. Ez az oka annak, hogy a világ villamosenergia-felhasználásának majdnem kétharmada továbbra is a fosszilis energiaforrásoktól függ, és hogy
A JELENLEGI TENDENCIÁK SZERINT SZÁZ ÉVRE VAGYUNK ATTÓL, HOGY A FOSSZILIS ENERGIAFORRÁSOKAT KIIKTASSUK A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSBŐL.
A zöld energia időszakossága az első oka annak, hogy téves az az állítás, miszerint a nap- és szélenergiából állítható elő legolcsóbban villamos energia. Képzeljük el, hogy holnap piacra kerül egy napelemmel hajtott autó, amely olcsóbban működik, mint egy benzinüzemű. Ez csábítónak tűnik mindaddig, amíg rá nem jövünk, hogy az autó éjszaka vagy borult időben nem fog működni. Ha megvennénk ezt az autót, akkor is szükségünk lenne egy másik, benzinüzemű autóra tartalékként. Két autóért kellene így fizetnünk.
Ez történik a megújuló energiával is. A modern társadalmaknak 0-24 órában rendelkezésre álló energiára van szükségük, ezért a megbízhatatlan és időszakos nap- és szélenergia jelentős, gyakran rejtett költségekkel jár együtt. Ez kisebb probléma a gazdag országok számára, amelyek már felépítettek fosszilis erőműveket, és egyszerűen többet használhatják azokat tartalék rendszerként. Ez azonban növelni fogja a villamos energia költségét, mivel az időszakos megújuló energiaforrások minden mást is időszakossá tesznek.
A legszegényebb, villamos energiával szerény mértékben rendelkező országokban azonban nem nagy a fosszilis energiaforrásokon alapuló energetikai infrastruktúra. A képmutató gazdag országok pedig nem hajlandóak finanszírozni fosszilis energiaforrásokon alapuló beruházásokat a fejlődő államokban, miközben utóbbi országoknak nagy szükségük lenne erre. Ehelyett ragaszkodnak ahhoz, hogy az emberek olyan megbízhatatlan zöld energiaforrásokkal boldoguljanak, amelyek nem tudják működtetni a szivattyúkat vagy a mezőgazdasági gépeket, amivel ki lehetne emelni az embereket a szegénységből.
Gyakran számolnak be arról, hogy az olyan nagy, feltörekvő ipari hatalmak, mint Kína, India, Indonézia és Banglades egyre több villamos energiát termel nap- és szélenergiából. Ezek az országok azonban sokkal több villamos energiát állítanak elő szénből. Tavaly Kína több villamos energiát termelt szénből, mint nap- és szélenergiából. India pedig háromszor, míg Banglades 13-szor több villamos energiát állított elő szénből, mint zöld energiaforrásokból. Indonézia esetében pedig elképesztő mértékű, 90-szeres a különbség. Ha a nap- és szélenergia valóban olcsóbb lenne, akkor ezek az országok miért nem használják nagyobb mértékben ezeket az energiaforrásokat? Mert a megbízhatóság fontos szempont.
A napenergia költségének mérésére szolgáló tipikus módszer egyszerűen figyelmen kívül hagyja a napenergia megbízhatatlanságát, és azon árát mutatja meg, amikor süt a nap. Ugyanez igaz a szélenergiára is. Ez valóban valamivel alacsonyabbá teszi esetükben a költségeket, mint bármely más villamosenergia-forrás esetében. Az Amerikai Energiainformációs Hivatal szerint a napenergia ára 3,6 cent/kWh, ami éppen alacsonyabb a földgázéhoz (3,8 cent) képest. Ha azonban a megbízhatóság költségeit is beleszámítjuk, a valós költségek robbanásszerűen – egy szakértői tanulmány szerint 11-42-szeresére – nőnek, ami alapján a napenergia messze a legdrágább villamosenergia-forrás, majd a szélenergia következik a sorban.
A HATALMAS TÖBBLETKÖLTSÉGET AZ ENERGIATÁROLÁS SZÜKSÉGESSÉGE OKOZZA.
Akkor is szükség van ugyanis villamos energiára, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél, az akkumulátorok kapacitása azonban nem elégséges. A kutatások azt mutatják, hogy minden télen, amikor a naperőművek nagyon kevés energiát termelnek, Németországban 5 napig tartó szélcsend van, amikor a szélturbinák szintén szinte semmit sem termelnek. Ez azt mutatja, hogy akkumulátorokra legalább 120 órán át szükség lesz – bár a tényleges szükséglet sokkal hosszabb lesz, mivel a szélcsendes időszak néha sokkal tovább tart, és újra bekövetkezik, mielőtt az energiatárolók feltöltődnének.
Egy új, az amerikai helyzetet vizsgáló tanulmány szerint ahhoz, hogy a villamos energiát 100%-ban nap- vagy szélenergiával, illetve az elégséges tartalék rendszerrel lehessen biztosítani, az USA-ban az éves villamosenergia-felhasználás közel három havi mennyiségét kellene tárolni. Jelenleg azonban az USA-ban az akkumulátoros tárolás csak 7 percnyi időszakot fed le.
CSAK AZ AKKUMULÁTOROK AZ USA JELENLEGI GDP-JÉNEK ÖTSZÖRÖSÉBE KERÜLNÉNEK.
Aztán újra kellene vásárolni az akkumulátorokat, ugyanis azok csak 15 évig szolgálnak. Globális szinten az elegendő akkumulátorok beszerzése a globális GDP 10-szeresébe kerülne, és 15 évente ki kellene fizetni ezt a költséget.
A második ok, miszerint hamis az az állítás, hogy a nap- és szélenergiából állítható elő legolcsóbban villamos energia, hogy az nem veszi figyelembe az elhasznált szélturbinalapátok és a kimerült napelemek újrahasznosításának költségeit. Egy texasi kisváros már most is tele van hatalmas, újrahasznosíthatatlan szélturbinalapátok ezreivel. Afrika szegény országaiban az elhasznált napelemeket és akkumulátoraikat már most is egyszerűen kidobják, mérgező vegyi anyagokat juttatva a talajba és a vízkészletekbe. A napelemek mindössze néhány évtizedes élettartama és a klímalobbi nyomása miatt, amely a felhasználás óriási mértékű felfutását követeli, ez csak sokkal rosszabb lesz. Egy tanulmány szerint ezeknek a hulladékoknak a költsége önmagában kétszeresére emeli a napenergia valódi költségeit.
HA A NAP- ÉS SZÉLERŐMŰVEK VALÓBAN OLCSÓBBAK LENNÉNEK, AKKOR A POLITIKUSOK ÉS A ZÖLD IPAR NAGYMÉRTÉKŰ NYOMÁSA NÉLKÜL IS KIVÁLTANÁK A FOSSZILIS ENERGIAFORRÁSOKAT.
Az olcsóságra vonatkozó állítást szüntelenül ismételgetik, mert ez így kényelmes. Ha valóban kezelni akarjuk a klímaváltozást, akkor sokkal többet kell befektetnünk az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaforrások kutatásába és fejlesztésébe. Csak a kutatás-fejlesztés jelentős fellendítése hozhatja meg azokat a technológiai áttöréseket, amelyekre szükség van – a megújulóenergia-ipar által termelt hulladékok csökkentésében, az akkumulátorok és a hatékonyság javításában, de más technológiák terén is, mint például a moduláris atomerőműveknél –, amelyek révén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások valóban olcsóbbak lesznek a fosszilis energiaforrásokhoz képest. Addig is, az az állítás, hogy a fosszilis energiaforrások már meghaladottak, csak vágyálom marad.
Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.