A "felelős játékosság" ikonográfiailag csak rá jellemző műfaj. Zámbó Kornél magyar festőművész, grafikus művész, tanár 86 éves.
Világéletemben realista szemléletű festő voltam. Korábban hatalmas méretű figurális kompozíciókkal birkóztam, nagyon sok murális, állami megbízatást kaptam. Ezzel párhuzamosan érdekelt a bánya világa, az értéket teremtő, dinamikus munkát végző, alkotó ember figurája.
Egy időben nagyon szerettem a falusi barangolásokat is, a tevő-vevő, szöszmötölő öregeket, a régmúlt paraszti világ néma, vagy halk szavú tanúit is ábrázolni. Neurotikus, rohanó világunknak azokat a csendben megbúvó pontjait kerestem, melyre mindannyian vágyunk, melyből azt meríthetjük, amire századunknak a legnagyobb szüksége van: derűt, harmóniát és bizodalmat.Rohanó, változó történelmünk sodrása, a múlt történelmének átértékelése forgatagában új arcok, új problémák feldolgozásai jelzik alkotómunkásságom újabb - egyelőre kimeríthetetlennek tűnő témaválasztását. Önmagunkban, a gyarló ember máz, álarc nélküli, minden póztól mentes, lemeztelenített, együgyű, gonosz, szeretetreméltó, istent félő és tagadó figurák a modelljeim, tehát megint csak az EMBER.
Korábban hittem, hogy ez a groteszk világ főleg az elmúlt 40 év tükröztetésének egyik legtehetségesebb műfaja, de egyre inkább látom, hogy ez örök. Mára ugyanúgy érvényes, mint a jövőre, vagy akár az évezredekkel előbbi korokra.
Ám úgy látszik, hogy e groteszk világ sem végállomás számomra.
Jelen napjainkban, szinte önkéntelen is kérdezem - mint minden ember - a végtelent, helyemet, helyünket a világban, de válasz - legalábbis számomra - nem érkezik.
- írja saját magáról a weboldalán Zámbó Kornél, aki a budapesti Képző - és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, majd az egri tanárképző főiskola rajz szakán, utána a budapesti képzőművészeti főiskolán végezte tanulmányait. A képzőművészeti főiskolán 1971-ben diplomázott.
Munkáit ide kattintva nézheti meg >>
