Veszélyes szinten az emberi hatás.
A Föld egy egészet alkotó rendszerének stabilitását jelző 9 mutató közül 6 esetében az emberiség már átléphette azt a határt, amelyen belül a környezet még képes lehet az önszabályozásra - állítja egy új tanulmány. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a Föld maga mögött hagyta az elmúlt bő 10 ezer év viszonylagos állandóságának időszakát, amely az emberi civilizáció fejlődésének feltételeit biztosította.
9 bolygóhatár
A bolygóhatárok vagy planetáris határok koncepcióját még 2009-ben alkotta meg Johan Rockström, a Stockholm Resilience Center, a Stockholmi Egyetem fenntarthatósági tudományi kutatóközpontjának vezetője és társai azzal a céllal, hogy a bolygó és az emberiség szempontjából kulcsfontosságú főbb paraméterek mentén írják le és számszerűsítsék az emberi tevékenység földi rendszerekre gyakorolt hatásait. A keretrendszer nem csupán a klímaváltozás, de olyan egyéb folyamatok alapján is igyekszik leképezni a Föld állapotát, mint a globális édesvízhasználat vagy a vegyi szennyezések.
Az egy egészet alkotó földi rendszer ('Földrendszer') stabilitása és rugalmasságának megőrzése szempontjából kritikus 9 folyamat így lényegében az emberiség további fejlődését lehetővé tevő legfontosabb földi feltételeknek feleltethető meg, amelyek a bolygó emberi társadalmai számára a biztonságos zónát jelentik. A koncepció azokon a tudományos bizonyítékokon alapul, amelyek szerint az emberi aktivitás, különösen az iparosodott társadalmak iparosodás óta kifejtett tevékenysége vált a globális környezeti változás fő mozgatórugójává.
A 9 bolygóhatár:
- Klímaváltozás
- Bioszféra egységének csökkenése
- Földhasználat változás
- Édesvízhasználat
- Nitrogén és foszfor áramlási ciklusai
- Óceánok elsavasodása
- Légköri aeroszol-terhelés
- Vegyi és egyéb környezetszennyezés
- Sztratoszférikus ózonréteg csökkenése
A modell szerint tehát, ha az emberi zavaró hatás nem lépi át ezen határokat, úgy a bolygó a körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt kezdődött földtörténeti jelenkor (holocén) által az emberi társadalmak számára biztosított biztonságos zónában maradhatna. Ebben az állapotban a globális környezeti funkciók és az életet fenntartó rendszerek hasonlóak maradnak az elmúlt mintegy 10 ezer év során tapasztaltakkal, ahelyett, hogy az emberi történelemben példátlan körülményeket teremtő új helyzetet teremtenének.
ENNEK MEGFELELŐEN A BOLYGÓHATÁROK ÁTLÉPÉSE UGYANAKKOR AKÁR KATASZTROFÁLIS KÖVETKEZMÉNYEKKEL IS JÁRHAT, NEMLINEÁRIS, HIRTELEN KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOKAT KIVÁLTVA A KONTINENTÁLIS LÉPTÉKŰ ÉS A BOLYGÓSZINTŰ RENDSZEREKEN BELÜL.
A modell már megalkotásakor súlyos gondokat jelzett a Földrendszer működésekor, az elmúlt években pedig a helyzet gyors romlását mutatta. Míg 2009-ben a 9-ből még csak 3 folyamat esetében léptük át a határt (klímaváltozás, bioszféra egységének csökkenése, nitrogén és foszfor áramlási ciklusai), addig ez 2015-re már 4 bolygóhatárra volt igaz (az előbbieken túl a földhasználat változásának területén is).
Az e koncepció alapján készült új kutatás szerint pedig az emberi tevékenység 2023-ra mind a 9, az egész Földrendszer stabilitásának és ellenálló képességének fenntartása szempontjából kritikus fontosságú folyamatot súlyosan megzavarta, és 6 esetében (klímaváltozás, bioszféra integritásának csökkenése, földhasználat változás, édesvízhasználat, nitrogén és foszfor áramlási ciklusai, vegyi és egyéb környezetszennyezés) gyakorlatilag már a fenntarthatóság határát is áthágta az emberiség. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a Föld már nem képes biztosítani az emberiség számára biztonságos működési teret, és a bolygó egy egészet alkotó rendszere elhagyta a holocén kor stabilitásának időszakát, amelyben az emberi civilizáció példátlan fejlődése megtörténhetett.
A helyzet annak a 3 folyamatnak az esetében sem sokkal jobb, amelyeknél az ember még nem sértette meg a határt: a választóvonalhoz már az óceánok elsavasodása tekintetében is közel állunk, az aeroszolterhelés regionálisan meghaladja a határt, míg a sztratoszféra ózonszintje szempontjából enyhe javulás tapasztalható.
A planetáris határok nem feltétlen visszafordíthatatlan fordulópontokat jelölnek, amelyeken túl mindenképpen gyors és súlyos romlás következik be, de ezek átlépése után jelentősen megemelkedik a Föld fizikai, biológiai és kémiai életfenntartó rendszerei alapvető megváltozásának kockázata.
Kudarcra ítélheti a klímaharcot is?
A Science Advences című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány kapcsán a modellt kidolgozó Johan Rockström azt nyilatkozta a The Guardiannek, hogy a bolygó ellenálló képességének gyengülésére utaló gyarapodó jelek még a klímaváltozásnál is aggasztóbbak. A jelenleg a németországi Potsdam Institute for Climate Impact Research kutatóintézetet vezető tudós szerint ez akár lehetetlenné is teheti a globális felmelegedésnek a Párizsi Klímaegyezményben vállalt 1,5 Celsius-fokon való tartását, és közelebb hozhatja a világot a valódi fordulópontokhoz.
Az új kutatást vezető Katherine Richardson, a Koppenhágai Egyetem professzora arra figyelmeztetett, hogy míg azt tudjuk, hogy az emberiség hogyan boldogul a 10 ezer éve viszonylag stabil körülmények között, addig azt nem tudhatjuk, hogy a jelentős, drámai változások mellett hogyan alakulnak majd fajunk kilátásai.
A TUDÓS A FÖLD JELENLEGI ÁLLAPOTÁT EGY MAGAS VÉRNYOMÁSBAN SZENVEDŐ EMBERÉHEZ HASONLÍTOTTA, MONDVÁN, A BETEGSÉG UGYAN NEM JELEZ SZÍVINFARKTUST IS, DE NAGYBAN NÖVELI ANNAK KOCKÁZATÁT.
Ébresztő az emberiségnek
A tanulmány végszavában a kutatók úgy fogalmaznak, az új eredmények újabb ébresztőként szolgálhatnak az emberiség számára, és a fenntartható fejlődés jelentős lehetőségeinek erőteljesebb kiaknázásához is hozzájárulhatnak. Reményeik és szándékaik szerint így a vészjósló eredmények ösztönözhetik az erőfeszítések és az innovációs aktivitás fokozását annak érdekében, hogy a jövőben a Föld rendszerének stabilitása biztonságosan fennmaradjon.
A fent említett, hivatalosan még mindig tartó holocén időszak az utolsó jégkorszak végén kezdődött, és az általa biztosított viszonylag stabil és meleg körülményeknek nagy szerepe volt abban, hogy a mezőgazdaság és az emberi civilizáció fejlődése felgyorsulhatott. Ironikus módon éppen ez utóbbi folyamat, illetve az emberi tevékenység hatására mára a földi környezet változékonysága meghaladta a holcénban megszokott viszonyokat, és egyre több tudós szerint egy új földtörténeti korszak, az úgynevezett antropocén kezdetéhez vezetett. Az egyelőre nem hivatalos elnevezés arra utal, hogy a Föld arculatát immár nagymértékben az emberi tevékenységek hatása határozza meg. (Portfolio)