Amikor Gulyás Márton megkérdezte a Partizán stúdiójában a nagypolitika színpadára lépő Magyar Pétert, hogy alakít-e pártot, annyi mondott csak az ifjú titán: "whatever, akármi lehet."
A frissen átvett pártját leginkább ez jellemzi. Bármit bele lehet képzelni. Ezért pontosan ugyanazokat az embereket szólítja meg, akiket anno az LMP mosolygós kampánya 2010-ben, Bajnai Gordon Együttje 2013-ban, később a Momentum 2017-ben, majd Márki-Zay Péter 2021-ben. Azokat, akiknek elege van a kétosztatú Orbán-Gyurcsány-rendszerből, amely idestova húsz éve dominálja a magyar közéletet. Ezekből az emberekből egyre több van, nem csupán demográfiai okokból, hanem a (már nem sokáig) létező ellenzék tehetetlensége okán is. Már nem csak a közélet iránt kiemelten érdeklődő százezrek, hanem milliók élménye, hogy ide tisztítótűz kell. Ezt a tüzet lobbantotta lángra Magyar Péter. Ezt a tüzet csiholta 2019-ben Puzsér Róbert is, de akkor nem volt még ilyen gyúlékony a protesthangulat.
A tűznek Magyar Péter pártja is martaléka lehet, még ha idén óriási sikereket is ér el az európai parlamenti választáson. Ha ugyanúgy nem tanul az őt megelőző pártok hibáiból, amiképpen nem tanult sem a Momentum az LMP félresiklásából, sem Márki-Zay Bajnai buktájából, Magyar is hasonlóan járhat, mint a megelőző formációk: betagozódik és megtanulja a tehetetlenséget.
Egyedül a baloldali Szikra mozgalom volt az, amely pár éve, az alakulásakor megkérdezte az előtte elbukókat, hogy szerintük hol hibáztak, és miként kerülhetnék ők el ezeket a csapdákat. Mindenki más azt gondolja a frissen jövők lendületével, hogy tudja, merre kell menni, majd fennakad ugyanazon az akadályon, mint a többiek.
A Szikra azt a stratégiát választotta, hogy olyan közösséget építenek, ahol az eszmei kapcsolat is erős, nem csupán az emberi. Nem médiapolitizálásra, hanem terepmunkára építenek, nem vállalkoznak nagyobb pozíciókra, nem próbálnak többnek látszani, amik: organikus fejlődéssel évtizedes távlatban bebiztosítják a helyüket a baloldalon. Jámbor Andráson kívül nincs is most még felépített emberük, de mivel nem is látszatpolitizálással akarnak rövid szavatosságú sikereket elérni, hanem ügyeket (mint a végrehajtások kárvallottjainak védelme és tágabb értelemben a lakáspolitika) akarnak végigvinni, ez az egy ember pont elég is. Stratégiájuk pont az ellentéte Magyar Péteréknek. A Kétfarkú Kutyapárt és a Második Reformkor is hasonlóképpen az aprólékos közösségépítő munkát választotta, amely nem annyira a zajos sikerre, hanem a lassú, organikus építkezésre épül. Vona Gábor pártja nagyon okos stratégiával kezeli Magyar Pétert: sokszínű új ellenzék kell, ezért az ellenzékváltást előrelendítő Magyarék mellett szükség van a józan hangra is.
Egy dolgot már biztosan köszönhetünk Magyar Péternek: megtörte azt a közönyt, amit a hatosfogat ellenzék óriási lebőgése hagyott maga után 2022-ben. Az, hogy vidéki városokban százszámra mennek ki az utcafórumaira emberek, azt mutatja, hogy nem csupán egy körúton belüli médiajelenségről van szó. Az igazi kihívás számára most az, hogy miként tudja majd valódi emberi közösségekre konvertálni a reményt, amit beleprojektálnak.
A médiapárti lét veszélyeire Pap Szilárd István a Partizán hírlevelében hívta fel a figyelmet és a jelenséget a Marvel-univerzum kreált lázadó hőseivel párhuzamba állító korábbi momentumos elnökségi tag, Kele János a 24.hu-n is nagyon hasonló húrokat pengetett. Van egy mindent elsöprően erős történet a lázadó legkisebb fiúról, aki szembeszáll az eddigi kenyéradójával. Ha a Fideszt nem is sikerült leváltania, az ellenzéke nagyrészét igen, legalábbis ez történik épp. Megvan a sikerhez az első lépés (a színpadias első megjelenés) a második lépés (pénz, paripa, fegyver, még ha nem is tudni, hogy pontosan honnan), a harmadik lépés (tömegtámogatás). Ez az ellenzék leváltásához elég volt, a rendszer legyűréséhez azonban ennél több kell.
Olyan tartalmi állításokra van szükség, amik kiverik a NER tartóoszlopait. Mert Magyar Péter legtöbbször ugyanazt mondja a lényeges kérdésekben, amit Orbán mond, és van is benne sokszor igazságmag. A korrupción túl, aminek saját bevallása szerint maga is részese volt túlárazott szerződések aláírásával, lényegi, tartalmi vitája nem a rendszerrel, hanem leginkább az ellenzékkel van.
Egy igazi illuzionista attól nagyszerű, hogy a mutatványába mindenki azt lát bele, amit akar. Ezt az illúziót kiválóan használja ki Magyar. Milliók akarnak tiszta lapot ma Magyarországon, és azt, hogy legyen valaki, aki erre ír. Bárki. Nem programokról, ügyekről, közös életünkkel kapcsolatos döntésekről szól a közélet, hanem személyekről és a köztük lévő beefelésről. Kit is fizet éppen a Tóni. Tamás Gáspár Miklósnál pontosabban nem fogalmazta meg ezt senki: „Amit a legtöbben politikának neveznek a mai Magyarországon, az lényegében a közügyek intézésének és megvitatásának az alantas paródiája. Meg pletyka az urainkról és úrnőinkről a cselédlépcsőn.” Magyar Péter azzal, hogy ezt tökéletesítette, a kegyelemdöfést a klasszikus közéletnek és a sajtónak is megadja, nem csupán az ellenzéknek.
Nem tudjuk, melyik EP-frakcióba ülnek majd Magyar emberei. Nem tudjuk, hogy miként szavaztak volna Strasbourgban/Brüsszelben a leginkább vitás kérdésekről, a természethelyreállítási szabályozásról vagy a migrációs csomagról. Egyesült, föderális Európát akarnak, vagy nemzetállamok laza szövetségét? Nem tudjuk. Miként viszonyulnak az ipari lobbi nyomulásához? Csak sejteni véljük. Mit gondolnak Ursula von der Leyen újrázásáról? Halvány lila gőzünk sincs.
Magyar az állítólag közel hatszáz jelentkezőből állítólag kiválasztott személyesen tizet, akiket beküldene az EP-be. Annyi csavarral, hogy a listán ő az első, majd egy hölgy lesz a második és megvan már a harmadik név is. Tehát lehet versenyezni a negyedik helytől. Innovációnak valóban innováció az ilyesfajta jelöltkiválasztás, és kiváló ötletnek tartom. Mégis: a tíz ember közül senkiről nem tudjuk, mit is gondol a „minden legyen szép, és az emberek legyenek boldogak” szlogenen kívül a világról. Legfeljebb az önéletrajzokból tudunk arra következtetni, hogy egy Shell-felsővezető olajlobbista bizonyára nem a környezetvédelem harcosa lesz és hogy egy Európai Bizottságnál éveket eltöltött jelölt nem akarja majd felborítani a brüsszeli status quo-t.
Ez nem a Beppe Grillo-féle Öt Csillag Mozgalom interaktív jelöltkiválasztása, ahol buszsofőrök, nápolyi pizzakészítők, kisboltosok és tanárok kerültek a listára. Itt az uralkodó elit osztja újra a szerepeket a saját berkein belül.
Az ellenzéket le tudta váltani Magyar. Jár érte a kalaplengetés. Ezzel a listával a brüsszeli elitet biztosan nem fogja. Az Orbán szólamait nyugatos beszédbe burkoló közpolitikai programmal pedig nehezen váltja le a Fideszt. Ha a közösségépítés aprómunkáját elhanyagolja, amire a Kutyapárt, a Szikra és a Második Reformkor a hosszú távú fejlődését alapozza, akkor egy érdekes epizód lesz csupán a magyar közéletben, akárcsak Szlovákiában a térség prémiumtrollja, Igor Matovič. (gemist.hu)
