Bolgár György és Balázs Péter volt külügyminiszter beszélget a Klubrádió népszerű betelefonálós műsorában. A téma: francia és német szakértőknek az Unió működését megreformálni hivatott tervezete.
Melynek sok minden más közt lényeges eleme lenne a vétójog kiiktatása, minősített többségű döntések sorozatává átalakítása: 65% + a lakosság 65 százaléka, vagy 50%, plusz a lakosság ötven százaléka (ámbár ez mitől többség?): e kétféle elképzelés is szóba került a lapokban, melyek vezető hírként számolnak be a tervezetről.
Továbbá négy koncentrikus kört hoznának létre az Unión belül (az euró, vagy Schengen mintájára), melyekhez, a belső körökhöz önként csatlakozhatnának a tagállamok, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek, és ez különféle (például anyagi) előnyökkel járna a számukra.
Egyszerűsödne és felgyorsulna a 7. cikkely szerinti eljárás.
Végül pedig bizonyos feltételek közt. sor kerülhetne a renitens tagállam kizárására.
Nem véletlenül került a hírek élére e tervezet! És már sokan dörzsölik a tenyerüket, hogy hát Orbán, most aztán igazán és tényleg szarban lesz!
Csakhogy!
1./ Ez szakértők és nem politikusok elképzelése, ami nagy különbség (ezt Balázs ki is emelte), de persze a két ország szakértői óhatatlanul (vagy szándékosan) nyilván figyelembe vették politikai vezetőik koncepcióját (a négy kör nem titkoltan Macron elképzelése).
2./ Ez még csak tervezet. Nem is hivatalos, nem is az Unió szervezeteinek tervezete.
3./ Ahhoz, hogy Uniós szabály (Alapszabály) rangjára emelkedjen, a mai szabályok szerint valamennyi tagállam jóváhagyása szükséges – a „parazita tagállamnak” nevezett Magyarországé is.
Orbán pedig nem arról híres, hogy maga teszi a torkára a kést!
4./ Amúgy sem kerülhetne sor a bevezetésére 2034 előtt.
Addig pedig még sok víz lefolyik, a Szajnán, a Rajnán, a Dunán. Méghozzá piszkosbarna víz, amint azt alább majd részletezem.
Úgyhogy nagyon csak annak örülhetünk, hogy francia és német szakértők együtt dolgozták ki, e szerint a két uniós vezető hatalom, melyek általában sok mindenben nem értenek egyet, most egyetért abban, hogy változásra van szükség, és egyetért e változás irányában is, ami ritkaság!
Pontosítsunk! Amennyiben a szakértők a kormányaik álláspontját öntötték tervezetbe, a jelenlegi kormányuk álláspontját rögzítették!
És itt van a legnagyobb hátulütője az egész ügynek!
Bolgár és Balázs (utóbbi azért kissé igyekezett lehűteni Bolgárt), akik a német és francia egyetértést ünnepelték, hozzátéve, hogy a legtöbb európai kormány már szeretné rendezni valahogy Orbán ügyét, adott pillanat európai közállapotaiból indult ki, azt értékelte.
A pillanat a mai nap!
Mert szó sem hangzott el a tervezet elbuktatásánál sokkal nagyobb veszélyről, a szélsőjobb előretörésről. (Mellesleg utóbbival az előbbi automatikusan együtt jár!)
Jövő nyáron EP-választások lesznek, melyeken, ha nem fordul nagyot a közhangulat – csak a vak nem látja – a szélsőjobb megerősödése, ha nem áttörése várható!
Ami alapjaiban rendítheti meg az Uniónak eddig is folytatott politikáját, különös tekintettel arra is, hogy a várhatóan gyengülő, mégis legnagyobb képviselőcsoportot alkotó Néppárt együttműködése a szélsőjobboldali, nevezzük nevükön: fasiszta és neonáci pártokkal/pártszövetségekkel, egységes vagy nem egységes, de együtt szavazó frakciókkal nem kétséges, bármiként is tagadják!
E szélsőjobboldali pártok (csekély kivétellel) okosan már nem lerombolni akarják az Uniót, hanem hatalmukba keríteni, vigyázó szemeiket a pénzcsapokra, a kincstár kulcsaira szegezve! És nem mellékesen megfékezni az uniós szabályalkotási mechanizmust a saját állami törvényhozások primátusának visszaállításával egyetemben.
Ha ez bekövetkezik, akkor az állítólag elszigetelt Orbán (ez kedvenc, csak sajnos ma is téves szlogenje az ellenzéki és független sajtónak meg az ellenzéki külpolitikai szakértőknek, így Balázsnak és Szent-Iványinak is), egyáltalán és végképp nem lesz elszigetelt, sőt!
Márpedig nagy erre az esély!
A különféle nemzeti választásokon a szélsőjobb sorra nyomul, győz, vagy koalíciós partnerré válik, Olaszországtól és Görögországtól Finnországon, Svédországon, esetleg Spanyolországon át, a jövendő (nincs kétségem) Németországig (CDU/CSU-AfD, tartományi szinten már létezik ilyen koalíció, és bármiképpen tagadja is Söder és Weber, kormányszinten is össze fogják hozni, ha úgy alakul), Ausztriáig (ahol a választások várható eredményeként harmadszor lesz ÖVP-FPÖ koalíciós kormány). Szlovákiában emberi számítás szerint Fico, Orbán cimborája jön. Nem tudni, mi lesz Hollandiában Rutte távozása után, és nem tudni, ki lesz Franciaország következő köztársasági elnöke: Macron vagy Le Pen? Az utóbbi győzelmi esélyei egyre nagyobbak. És miért történne mindez másként az EP-választásokon?
Mellesleg: EP ide vagy oda, az Európa Tanács a fontos: ott pedig a regnáló állam- vagy kormányfők ülnek!
Bolgár és Balázs technikája azonos az egykori impresszionista festők és a mindenkori fotóművészek technikájával: a pillanatot ragadják meg, és esnek a fogságába!
Márpedig a pillanatból kiindulni a fortyogva és rossz irányba változó Európában (és akkor a transzatlanti szintű veszélyről, Trumpról még nem is beszéltünk!), nem először, nagy pofára esést eredményezhet!