Hová vezet az Orbán-kormány gazdaságpolitikája?
Decemberben a reálbérek 5,5%-os infláció mellett több mint 10%-kal növekedtek. Bár a reálbérek 2023-ban összességében csökkentek az előző évhez képest, a decemberre előrehozott minimálbér-emelés megtette a hatását. A kormány kész beavatkozni, hogy akár mesterségesen is, de emelkedjenek a fizetések. Úgy tűnik, más gazdasági célok a kormánynak egyszerűen nem számítanak.
Béremelkedés mindenek felett
A kormánynak nem számít, hogy mekkora az infláció. Ha a fizetések reálértéke ilyen ütemben növekszik tovább, nehezen elképzelhető, hogy az infláció elérje a jegybank 3%-os célját. Ahhoz, hogy az infláció kordában maradjon, a kamatokat viszonylag magasan kell tartani, nem lehet visszamenni a 2021-es szintre. A jegybank a 13%-os csúcs óta csökkentgeti az alapkamatot, de a keddi kamatvágásra a forint árfolyama élesen reagált, és rég nem látott mélységbe gyengült az euróhoz képest.
Csakhogy az sem számít, ha tartósan gyenge a forint. A kormány csak azt nem engedheti, hogy a forint olyan mértékben gyengüljön, hogy meginduljon a tőke kimenekítése az országból, mint amikor 2022 októberében 420 fölé ment forint-euró árfolyam, és amiről Virág Barnabás, az MNB alelnöke is elmondta, hogy akkor Magyarország egy pénzügyi válság előszobájába került. Ha a jegybank és a kormány nem tudja tartósan leszorítani az inflációt, az a forintra továbbra is negatívan fog hatni. A lassú gyengülés azonban szemmel láthatóan nem fáj a kormánynak: 2010 óta folyamatosan gyengül a forint. Így aztán nem csak a dollárhoz és az euróhoz képest, de még a lengyel zlotyhoz képest is történelmi mélyponton van a magyar deviza.
A külföldi vállalatoknak nem fáj. A folyamatos béremelést és a magas kamatokat a vállalatoknak kell kigazdálkodniuk. Ez persze kisebb probléma azoknak, akik alapvetően exportból élnek, hisz gyengülő forint és az esetleges euró alapú finanszírozás mellett ez nem jelent jelentős terhet. Magyarországon azonban szinte csak a nemzetközi cégeknek van jelentős exporthányada. Így aztán őket nem is zavarja a kormány gazdaságpolitikájának ezen eleme.
Nem számítanak a magyar vállalkozások
A gond inkább az, hogy a munkaerő költségének folyamatos emelkedése a magyar tulajdonú vállalatok helyzetét ássa alá. A magyar vállalkozó ugyanazért a munkavállalóért küzd, akinek az exportra termelő és drámaian termelékenyebb külföldi tulajdonú cégek sokkal magasabb bért képesek kifizetni. A bérek pumpálásával tehát végsősoron a hazai tulajdonú cégeket lehetetleníti el a kormány.
Pontosabban csak azokat, akik nem akarnak vagy nem tudnak hozzáférni az állami juttatásokhoz, kedvezményekhez. Az ilyenek helyét aztán könnyen átveszik a tűzhöz közel állók. Nem minden magyar vállalkozó lehetetlenül el, hanem „csak” azok, akik mögött nem áll ott a NER. A költségvetés egyre romló helyzete és az elmaradó EU pénzek azonban még az ő dotációjukat is nagyon megnehezítik. A NER gazdasági mozgásterének csökkenésével még a baráti, rokoni vállalkozások egy része is megérzi a rezsim gazdaságpolitikájának fonákjait.
Akkor miért nyomja a kormány a keresetek növelését minden áron? Mert a 2012-óta töretlen reálbér-emelkedés a kormánypárt elsőszámú legitimációs forrása. És még csak nem is az a lényeg, hogy felzárkózunk-e a csehek fogyasztási színvonalához, esetleg az EU átlagához, hanem hogy a magyar szavazók évről évre úgy érezzék, egy kicsit több van a zsebükben, mint az előző évben.
Hol üthet ez vissza?
A fizetések fenntartásával ugyan a fogyasztást is megemeli a kormány, azonban a magas importhányad miatt ennek egy jelentős részével valójában külföldi vállalatoknak csinál keresletet.
Hosszú távon, ha a forint gyenge, a kamatok pedig magasak maradnak, a költségvetésre két irányból is nagy súly nehezedik. Egyrészt megnőnek a kiadásai, hiszen kénytelen kamattámogatást adni a saját zsebéből, hogy az emberek fizetni tudják a lakáshitelüket, a vállalatok a beruházásaikat. Másrészt pedig drágább lesz finanszíroznia a költségvetési hiányt. Bár jelenleg úgy tűnik, hogy a kormány igyekszik fenntartani a hiányt, de előbb-utóbb kénytelen lesz csökkenteni az állami kiadásokat.
Tehát úgy tűnik, a cél elsősorban az, hogy 2026-os választásokig kitartóan nőjenek a bérek, akkor is, ha ez a hazai gazdaság hosszú távú növekedési potenciálját ássa alá és nagy költségvetési hiánnyal jár. Ha majd túl leszünk a 2026-os választásokon, akkor meg jöhet majd megszorítás. Mondjuk a régiótól való leszakadásunkat az sem fogja megállítani. (mehrlicht.444.hu)
