Néhány nap leforgása alatt több mint 10 ezren írták alá az óvodai átalakítások elleni tiltakozó petíciót.
- A kormányzati terv kudarcra van ítélve, mert nem a problémák gyökerét kezeli az iskolában, hanem helyette a gyerekek érdekeivel ellentétes megoldásokat erőltet rá az óvodákra.
- Miután az óvodapedagógusok rendkívül alacsony anyagi, erkölcsi és szakmai megbecsültsége következtében a kormányzat az elmúlt években kivéreztette az óvodai rendszert, most további pénzkivonást terveznek azzal, hogy a diplomás helyett csupán középfokú végzettséggel rendelkező óvodai nevelők is bekerülnek az óvodákba; a változtatások ezt a spórolást segítik elő.
Nem a valódi problémákat oldja meg a kormányzat akkor, amikor az óvodai alapprogram (ONOAP) módosításában előírja, hogy az utolsó év legyen iskolaelőkészítő év. A kormányzati terv ellen a Szülői Hang petícióban fejezi ki a szülők, pedagógusok és a magyar óvodákért aggódó felelős állampolgárok felháborodását, elkeseredését és tiltakozását; a petíciót néhány nap leforgása alatt már több mint 10 ezren írtak alá, és több ezren szövegesen is kifejtették véleményüket.
Kétségtelen, hogy az óvoda-iskola átmenet jelenleg nagyon sok gyereknek okoz problémát; ezt jelzi az elsős évismétlések drámaian magas száma is: minden 24. gyermek megismétli az első évet az iskolában. De lenne más alternatíva: nem az óvodát kellene iskolásítani, hanem az iskolát kellene óvodaszerűbbé tenni, hogy aztán fokozatosan alakuljon át iskolaszerűvé a gyermek fejlődési ütemének megfelelően.
A problémák forrása az, hogy magyar iskolai oktatás túlságosan merev, és nem illeszkedik a kis elsősök életkori sajátosságaihoz. Túl kevés a játék, túl kevés a mozgás, túl szigorúak a tanórai keretek, és eközben nincsenek meg a gyerekek közötti pedagógiai differenciálás feltételei. Nincsen elegendő pedagógiai asszisztens, fejlesztő- és gyógypedagógus, a tanítók sok esetben túlterheltek és nem elég rugalmas a tanterv.
Mindezek megoldhatóak lennének, ha a kormányzatban meg lenne a kellő szándék, valamint, ha biztosítana kellő erőforrást ahhoz, hogy az iskolakezdést gyermekbarátibbá tegye. Ehhez azonban lazítani kellene a túlzsúfolt tanterven is, hogy a pedagógusok rugalmasan tudják kezelni a gyermekek egyéni szükségleteit. A probléma óriási, amit mutatnak az adatok is: a magyar tanulók több mint negyede funkcionális analfabétaként fejezi be az általános iskolát.
Valódi megoldás helyett most a kormányzat az óvodák átalakításába kezdett, de mivel a problémák gyökerével nem foglalkoznak, az intézkedés kudarcra van ítélve. Közösségünk immár hat éve intenzíven támogatja a gyermekek iskolaérettségével kapcsolatos döntéseket, ez idő alatt családok tízezreinek segítettünk a plusz egy év óvoda kérvényezésében. Az esetek többségében a kisgyermekek nem azért nem érettek az iskolakezdésre, mert értelmük, gondolkodásuk nem eléggé fejlett. Ennél jóval gyakoribb, hogy azért nem kész még a kis óvodás az iskolára, mert érzelmileg, szociálisan, esetleg bezsédkészségében vagy mozgásában kell még fejlődnie. Ezen készségek jól fejleszthetőek vegyes életkorú csoportokban is, ezért nem tartjuk megalapozottnak a kormányzat intézkedését, amely feláldozza a vegyes életkorú óvodai csoportokat – kiragadva az óvodásokat a megszokott környezetükből – a kisgyerekek értelmetlen iskolára való trenírozása jegyében.
Természetesen vannak az iskolaelőkészítésre külföldi példák, ezek azonban nem hasonlíthatóak a magyar rendszerhez, mivel az alapprobléma – a rugalmatlan iskolakezdés – külföldön nem jelentkezik a hazaihoz hasonló formában és súlyosságban, valamint eltérőek az óvodáztatás feltételei is. Az iskolai előkészítés eddig is folyamatosan jelen volt az óvodák programjában; a mostani tervezet azonban indokolatlan szintlépés, hiszen innentől az iskolaelőkészítés határozza meg az óvodák szervezését. A gyermekek valódi szükséglete nem ez, hanem a játék, amely a diplomás óvodapedagógusok szakértelme révén a gyermekek fejlődését szolgálja.
A magyar óvodák évek óta válságos állapotban vannak; ahogy arra már évekkel ezelőtt is felhívtuk a figyelmet: drámai mértékű az óvodapedagógus-hiány a szakma nagyon alacsony anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsültsége miatt. A probléma olyan súlyos, hogy a kormányzat 2020-ban arra kényszerült, hogy már csak 8 és 12 óra között írta elő, hogy diplomás óvodapedagógus legyen a gyerekekkel. A kormányzat később ennél is tovább ment, és ismét csökkentette az óvodai nevelés színvonalát azzal, hogy 2023-tól elindította a középfokú óvodai nevelő képzést, melynek köszönhetően a következő évtől fokozatosan egyre több helyen felsőfokú helyett csak középfokú végzettséggel rendelkező, a középiskolából frissen kikerülő fiatalok fogják az óvodákban nevelni gyermekeinket, akik ugyanolyan – illetve leegyszerűsített – óvodai feladatokat fognak ellátni, mint amihez eddig felsőfokú diploma kellett.
A kormányzat jelentős spórolást érhet el azáltal, hogy a diplomás óvodapedagógus képzést lecsökkenti, és helyette megelégszik a középfokú végzettséggel is. Ezután már a kormányzatnak nem lesz szüksége arra sem, hogy a felsőfokú végzettségnek megfelelő vonzó bérekkel és munkafeltételekkel honorálják, hogy minél többen óvodapedagógusi diplomát szerezzenek.
Ezen túlmenően a kormányzat igyekszik lefaragni a plusz egy év óvoda lehetősége miatti többletköltségeket is. 2020 óta megnehezítették ennek igénylését egy központosított, bürokratikus és egyúttal diszkriminatív rendszerrel, melynek révén minden évben több ezernyi gyerek lemaradt a lehetőségről, pedig nagy szüksége lett volna rá. A civil érdekvédelem erősödésével magyarázható, hogy a kormányzati szándék ellenére a plusz egy év óvodát igénybe vevők száma a kormányzati szándék ellenére évről évre nőtt. Az alapprogram mostani kormányzati módosításából nem derülnek ki a részletek, a változtatások irányából és az iskolaérettség megítélésére felállítandó “diagnosztikus mérési rendszer” bevezetéséből azonban valószínűsíthető, hogy a plusz egy év óvoda igénybevétele tovább szigorodhat, pedig erre a lehetőségre ezután is nagy szükség lenne.
Az óvodák utolsó évének iskolaelőkészítővé alakítása éppúgy nem szolgálja a gyerekek érdekeit, mint ahogy az sem, hogy ahol a szülők és az óvodapedagógusok a vegyes életkorú csoportok mellett döntöttek, várhatóan sok esetben a kormányzati módosítás következtében ellehetetlenülnek és akaratuk ellenére át kell térniük életkor szerinti csoportbeosztásra. A kormányzat a tervezet szerint csak az egy vagy két csoporttal működő kis óvodákban támogatná a végig vegyes életkor szerint működő csoportokat, de épp a napokban is tapasztalhatjuk, hogy egyre több kis óvoda ki van téve a megszűnés vagy összevonás veszélyének, miután a fenntartó önkormányzatoktól is jelentős forrásokat vontak ki.
Az életkor szerinti csoportbeosztást vélhetően azért erőlteti a kormányzat, mert egyre kevesebb lesz a diplomás óvodapedagógus, és az életkor szerinti homogén csoportokban könnyebb lesz foglalkoztatni középfokú végzettségű, kevés tapasztalattal rendelkező óvodai nevelőket, akár előre megírt sablonokra, tervekre támaszkodva. A kormányzati átalakítással hozzáigazítják a rendszert az alacsonyabb költségvetési forrást igénylő középfokú végzettségű alkalmazottakhoz. A kormányzat öt évtizednyit visszalép az időben azzal, hogy az óvodapedagógus képzést felsőfokról középfokra viszi le, és ezzel voltaképpen lefokozza az óvodapedagógus szakmát. Az alacsonyabb képzéshez kisebb fokú szakmai autonómia és nagyobb központi kontroll párosul. A mostani módosítások ezt a változást készítik elő, amely elkerülhetetlenül az óvodák színvonalának romlásával jár, miközben a kormányzat az iskolaelőkészítés indokolatlan és valójában káros erőltetésének ígéretével próbálja mindezt eladni a társadalom felé.
Az óvoda nemcsak az egyéni fejlődés terepe; a gyermekek itt tanulják meg a közösségi együttélés szabályait; itt tanulnak meg bízni egymásban és önmagukban. Akár a vegyes, akár a homogén életkor szerint szervezett csoportoknak lehetnek előnyei, de mindenképpen nagy szakértelem, a gyermekek mély ismerete és differenciáló módszerek szükségesek a színvonalas óvodai munkához.
A kormányzat rövid távú anyagi érdekektől vezérelve kispórolja a pénzt az egykor méltán világhírű, mára már kivéreztetett magyar óvodai rendszerből! Ez ahhoz hasonlítható, mintha valaki egy ház építése során kispórolná az alapozásból a cementet! Pedig a minőségi óvodai nevelés teremthetné meg az alapokat a jól működő magyar közoktatáshoz és az ország felemelkedéséhez.
Együttérzünk mindazokkal az óvodapedagógusokkal és óvodai dolgozókkal, akik évek óta lelkiismeretesen óvják és nevelik gyermekeinket, és akiket a kormány most újra méltatlan helyzetbe hozott. Szülőként ismét megköszönjük áldozatos munkájukat, és egyúttal minden felelős állampolgárt arra szólítunk fel, aki aggódik a magyar óvodapedagógia ügyéért, hogy folytassuk a tiltakozást, és képviseljük közös ügyünket a petíció aláírásával is. (Szülői Hang Közösség)
