CIVILHETES

Van két hatalmas probléma, amiről senki nem beszél 

A háború kezdte óta gyakran emlegetett mém, hogy az Egyesült Államok kormánya azért nem ösztönzi Ukrajnát a háborút lezáró béketárgyalások folytatására, mert Washington valójában hatalmasat kaszál a konfliktuson. Sűrűn felhozott érv, hogy Oroszország geopolitikai mozgástere csökken, az amerikai hadiipar megrendelései pedig felrobbantak az ukrajnai háború miatt. Van azonban két, jelentős hozadéka az ukrajnai háborúnak, amely abszolút nem kedvez az Egyesült Államoknak: az egyik az, hogy az orosz hadiipar és harcászati képesség a szemünk előtt megy át hatalmas fejlődésen, a másik pedig az, hogy az orosz gazdasági és politikai befolyás nemzetközi szintű gyengülése sok esetben valójában Amerika legnagyobb riválisának, Kínának kedvez a leginkább. - írja a Portfolio

Amerika a háború nagy nyertese?

Az Egyesült Államok ukrajnai háborúban játszott szerepe igencsak gyakori, megosztó beszédtéma, már csak abból fakadóan is, hogy messze Amerika küldi a legtöbb fegyvert és hadianyagot Ukrajnába az összes nyugati ország közül és jelentős hírszerzési, taktikai és politikai segítséget nyújtanak az orosz invázió alatt álló országnak. Emellett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyíltan elismerte nemrég, hogy ha Joe Biden kormánya nyomást gyakorolna rá a háború lezárása végett, percek alatt vége lenne a konfliktusnak.

Kijelenthető, hogy vannak területek, ahol az Egyesült Államok egyértelműen jól jár a háború elhúzódásával, ilyen például az, hogy

  1. bizonyos amerikai fegyverrendszerek (pl. M142 HIMARS, Javelin rakétarendszer, M777 vontatott tarack), kiválóan teljesítenek a háborúban, és ezt az egész világ látja. Emellett Oroszország agresszív viselkedése miatt számos európai ország indított hatalmas volumenű haderőfejlesztési programokat. Ezen tényezők miatt az amerikai hadiipari termékek kereslete rendkívül megugrott, például a Lockheed Martin, a HIMARS és a Javelin-rendszerek gyártója kiugróan magas, közel 20 milliárd dolláros árbevétellel zárta 2022 negyedik negyedévét és idén várhatóan rekord bevételre és profitra tesz szert.
  2. Oroszország politikai, gazdasági és katonai befolyása globálisan számottevően csökkent a háború miatt. A fejlett gazdaságok szinte teljesen elfordultak az orosz piactól, az orosz hadiipari termékek iránti nemzetközi kereslet jelentősen visszaesett, a feltörekvő országokat pedig folyamatosan presszionálja az Egyesült Államok, hogy lehetőleg semmilyen területen ne üzleteljenek Moszkvával. Oroszország most Afrika felé fordult, hogy új piacokat szerezzen, de kérdéses, hogy hosszabb távon a gyenge gazdasági háttérrel és instabil politikai rendszerrel működő államok mennyiben tudják pótolni például az Európai Unió vásárlóerejét. Mindezek mellett az orosz haderő hatalmas eszközveszteségeket szenved Ukrajnában.

Azt viszont, hogy az Egyesült Államok hosszabb távon abszolút győztese lesz az ukrajnai háborúnak, Oroszország pedig megszűnik létezni, mint fenyegetést jelentő katonai nagyhatalom, nem lehet kijelenteni.

Ennek alapvetően két fontos oka van.

1. Oroszország a szemünk előtt tanul megvívni egy modern háborút

Biztos emlékszünk még azokra a képsorokra az ukrajnai háború elejéről, ahol orosz páncélosok zárt tömbökbe tömörülve, lassan gurultak végig Kijev külvárosában, légvédelmi fedezet és légi támogatás nélkül, majd súlyos veszteségek mellett visszavonultak, ahogy az ukrán tüzérség és drónképesség tűz alá veszi őket. Hasonló képsorokat láthattunk a télen Vuhledárnál, ahol libasorban gurultak rá az orosz harckocsik a település körül elhelyezett aknamezőkre, illetve tavaly ősszel Harkivnál, ahol a pánikszerű visszavonulás közepette még a kétéltű BMP-2-esekkel sem sikerült átkelni egy patakon.

Most, másfél évvel az offenzíva kezdete után azonban nagyon más a helyzet a frontvonalon. Az ukrán haderő sosem látott veszteségeket szenved a láthatólag betonstabil orosz védvonalak megrohanásakor, a nyugati országok által Ukrajnának adott, NATO-szabvány harcjárművek rendkívüli ütemben pusztulnak a harcokban. Arra talán még a legfanatikusabb Oroszország-rajongók sem számítottak, hogy két hónap alatt elpusztul a harcokban az ukrán M2A2 Bradley lövészpáncélosok közel 50%-a, a Leopard 2A6-osok közel 40%-a. Közben hónapok óta porig rombolt, néhányszáz fős lélekszámú falvakért megy a harc.

A kialakult szituációért nem kis részben az felelős, hogy az orosz haderő látványosan sokat fejlődött a háború során, mind hadművelet-tervezési, mind harcászati szinten.

Csak hogy néhány tényezőt említsünk:

  1. Az orosz elektronikus harcászat Ukrajna szerint is óriási fölényben van a fronton. Az ukrán drónveszteségek zömét nem az okozza, hogy „lelövik” az oroszok a pilóta nélküli repülőgépeket, hanem elektronikus berendezésekkel működésképtelenné teszik őket. Ukrajna havi szinten (!) mintegy tízezer drónt veszít a háborúban.
  2. Oroszország rendkívüli módon növelte a drónok használatát a háborúban, kezdve a filléres, kínai Mavic-drónoktól az iráni Sahed-családon keresztül egészen a saját gyártmányú ZALA Aero Lancet kamikaze-drónokig. Valószínűleg kizárólag a Lancetek napi szinten átlagosan 2-3 ukrán katonai járművel végeznek. Közben Európa vezető hatalmai elképesztő módon elhanyagolták a drónfejlesztés kérdését – Németország csak tavaly jutott el addig, hogy beszerezte az első harcászati drónokat a Bundeswehr számára.
  3. Látványosan fejlődik az orosz összfegyvernemi képesség. A háború elején nyomott aktivitást mutató orosz légierő most fontos szerepet játszik az ukrán támadások visszaverésében, a Ka-52-es és Mi-28-as harci helikopterek jelentős veszteségeket okoznak az ukrán szárazföldi harcjármű-állománynak. Az orosz drónok a tüzérséggel összehangolva működnek, a légvédelem pedig viszonylag hatékonyan intézkedik a folyamatosan aktív ukrán "drónhadsereg" ellen.
  4. A harcászati képességek mellett a hadiiparban is jelentős fejlődés látható. Orosz vezetők arról beszélnek, hogy évente 1500-2000 harckocsit fognak hamarosan legyártani, de még ukrán források szerint is képesek lesznek havi 90 (vagyis évi 1080) harckocsit a frontvonalra szállítani, felújításokkal és gyártással együtt. Persze, időarányosan a háborús veszteségek ennél nagyobbak, a felújítható harckocsik száma pedig rohamosan fogy, azonban érdemes megjegyezni, hogy például Németország a „legendás” Leopard 2-es harckocsiból, a hidegháború legfeszültebb évei alatt is csupán 300 darabot gyártott évente. Jelenleg pedig az látható, hogy a Magyarország által megrendelt 44 darab Leopard 2A7+ harckocsi leszállítása is majdnem öt évbe telik. És ez csak egy fegyvernem: a Lancet-drónok gyártása az év végére várhatóan háromszorozódik, rohamosan nő a precíziós, nagy hatótávolságú rakéták gyártási üteme, gyorsul a tüzérségi lőszerek és kézifegyverek gyártása is. Jelenleg nagy a kockázata annak, hogy a háborús termelésre átálló orosz hadiiparral nem fogja tudni tartani a lépést az Egyesült Államok és Európa hadiipara, még egy olyan „egyszerű” probléma, mint a 155 milliméteres tüzérségi lőszerek gyártásának felgyorsítása is legalább két évet fog igénybe venni.

Persze, mindeközben az látható, hogy harcjárművek ezrei és katonák tízezrei vesznek oda a frontvonalon, ami rövid távon biztosan visszaveti az orosz haderő ütőképességét. Emiatt elég jó esély van rá, hogy Oroszország esetleges nemzetközi expanziós képességei is igencsak korlátozva lesznek a következő hónapokban, években.

Rövid távon tehát kijelenthető, hogy a NATO számára nem jelent fenyegetést az orosz reguláris haderő, miközben az ukrajnai eseményekkel vannak lefoglalva, hosszabb távon viszont abszolút nem biztos, hogy ez így marad.

Gondoljunk a következő tényezőkre:

  1. Az oroszok most megtanulnak számos olyan NATO-fegyvert és stratégiát hatástalanítani, amellyel eddig csak papíron találkoztak.
  2. Az orosz katonai laborokba eljutott most számos olyan, modern technikával felszerelt nyugati harcjármű, melyet az orosz mérnökök most le tudnak másolni, illetve hatékony védekezési módszereket tudnak ellenük kifejleszteni.
  3. Az orosz hadiipar rendkívüli ütemben fejlődik, technológia és kapacitás terén is. Ráadásul nagyon valószínű, hogy bármi lesz a háború kimenetele, az orosz hadiipar nem fog érdemben sérülni, hiszen az orosz hátországot nem érik el az ukrajnai műveletek.
  4. Az orosz lakosság szellemileg és kulturálisan is átáll a háborús gondolkodásra, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ezek a szociális tendenciák nem figyelhetők meg.

A NATO (és az Egyesült Államok) vezetésének ezekkel a tényezőkkel foglalkoznia kell.

2. A legnagyobb rivális is kaszál a háborún

Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy Oroszország agresszív támadóháborút folytat egy európai országgal szemben és közben folyamatosan az eszkaláció rémképével riogat, az Egyesült Államok továbbra is azt kommunikálja, hogy fő riválisuk politikai, gazdasági és katonai értelemben is a Kínai Népköztársaság.

Eddig nagyon úgy tűnik, hogy Kína számos területen növelni tudta befolyását a háborúnak köszönhetően.

Ilyen például:

  • Kína a háború kezdete óta rekordmennyiségű energiahordozót vásárol Oroszországtól: csak 2022-ben mintegy 88,3 milliárd dollárnyi földgázt, kőolajat és LNG-t szerzetek északi szomszédjuktól. Ez egy év alatt 52%-os ugrást jelent, most az orosz energiahordozók exportjának kb. 20-30%-át Kína szívja fel. Az olcsó energiahordozók nyilvánvalóan a kínai vállalatok költséghatékonyságához és a fejlesztésre fordítható pénzek növekedéséhez is hozzájárulnak.
  • A nyugati cégek kivonulásával Kína lényegében új piacokra tett szert Oroszországban, legyen szó kiskereskedelemről, nehéziparról vagy technológiáról. Vegyük például az autóipart: a kínai autók értékesítése egy év alatt majdnem 700%-ot ugrott, a kínai autógyártó vállalatok mintegy 4,6 milliárd dollárnyi értékesítési árbevételre tettek szert az orosz piacról. Korábban orosz és nyugati autókat vásárolt a helyi lakosság, az orosz autóipar azonban a nemzetközi szankciók miatt komoly pofont kapott, a nyugati autómárkák pedig szinte mind kivonultak és leállították a gyártást, értékesítést Oroszországban. De hasonló dinamikák voltak megfigyelhetők például az okostelefonok, ruhamárkák, élelmiszer-láncok esetén is, kisebb-nagyobb orosz súllyal egyes szektorokban.
  • Kína nem küld halálos fegyvereket Oroszországnak, de az oroszok zsákolják a civil és katonai célra egyaránt használható, „dual-use” termékeket, legyen szó drónokról, textilanyagokról, sisakokról, kerámiáról, golyóálló mellényekről, pickupokról. Csak drónokra, csak tavaly 100 millió dollárnak megfelelő összeget költöttek az oroszok, a nagy része ezeknek az eszközöknek bizonyítottan az ukrán fronton kötött ki. Emellett a katonai technológiai és hadiipari tudástranszfer is felgyorsult a két ország közt.
  • Kína nemzetközi politikai befolyása láthatóan erősödik a háborúnak köszönhetően. Kína egyre aktívabb gazdaságilag és katonailag is olyan országokban, ahol erős a nyugat-ellenes szimpátia (pl. Afrika egyes országai, feltörekvő Távol-Kelet, mint Kambodzsa vagy Mianmar), az ország szerepe ráadásul kiemelten fontos lehet egy esetleges orosz-ukrán békeszerződés mediálásában és betartatásában. Miközben az Egyesült Államok látványosan nem tesz semmit azért, hogy tárgyalásos mederbe terelje a háborút, Kínának egészen biztosan számos ország lesz hálás, ha a közbenjárásukkal sikerül lezárni az egyre nagyobb gazdasági kárral és potenciális élelmezési válsággal járó konfliktust.
  • Oroszország a megugró gazdasági tevékenységet nagyrészt jüanból fedezi, ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a kínai deviza súlya a nemzetközi kereskedelemben és tartalékokban is növekedjen.

Mindez természetesen nem jelenti azt sem, hogy Kína nettó haszonélvezője az ukrajnai háborúnak, hiszen például az ukrán gabona egyik fő vásárlója az ázsiai ország, Oroszország Odessza elleni rakétázása miatt pedig nagy mennyiségben semmisül meg kínai gabona is. Emellett az Egyesült Államok az ukrajnai események miatt Tajvan katonai támogatásában is példátlan lépéseket tett, az amerikai haditechnikai eszközök beáramlása a „renegát tartományba” pedig komoly elrettentő erővel bírhat egy esetleges kínai invázióval szemben.

Arról is érdemes említést tenni, hogy Oroszország piaca alapvetően nem túl nagy; az orosz gazdaság mérete kb. Dél-Koreának megfeleltethető, így az orosz terjeszkedés a kínai gazdaság strukturális problémáit tekintve valószínűleg nem lesz mérvadó:

Összegzés

Az ukrajnai háború vége még jó eséllyel nagyon messze van: számos elemzést lehet arról olvasni, hogy 2024-2025-ig, sőt még tovább is elhúzódhat a konfliktus.

Azt tehát, hogy pontosan melyik nagyhatalom mit nyer, vagy veszít majd a háborúval, még nem látni, azonban bizonyos trendek már most is megfigyelhetők.

  1. Valószínűleg igaz lesz hosszabb távon az a feltételezés, hogy az amerikai (és egyébként a német, lengyel és talán francia) hadiipar rendkívül jól jár majd a háborúval és a NATO-haderők újrafegyverzésével.
  2. Ugyanakkor az orosz haderő értékes tapasztalatra tesz szert arról, hogy hogyan kell megvívni egy modern háborút, az orosz hadiipar pedig technológia és kapacitás tekintetében is hatalmas fejlődésen megy keresztül, ami hosszabb távon problémás lehet a NATO-nak.
  3. Kína gazdasági, politikai és jó eséllyel katonai értelemben is jelentős előnyökre tesz szert az ukrajnai háborúnak köszönhetően, legyen szó az olcsó orosz energiahordozókról, az orosz felvevőpiac kiszolgálásáról vagy a katonai technológia- és tudástranszferről.

Ilyen helyzetben sem a NATO, sem az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon. (Portfolio)

KÍNA
REPÜLŐGÉP
kőolaj
Oroszország
UKRAJNA
tank
fegyverek
HADIIPAR
elektronikus harcászat
OROSZ-UKRÁN HÁBORÚ
CIVILHETES
Publikálva 2023.08.09. - 08:40
A- A+