Ahogy minden évszaknak megvan a saját szépsége, ugyanúgy a nyárnak és a télnek is megvan a saját energia-ipari érdekessége.
Az idei nyár volt 1901 óta a legmelegebb, sok napsütéssel, és sok érdekességgel. Ebből adódik a kérdés: milyen energia meglepetés vár ránk ezen a télen?
A nyáron kiderült, hogy a "napelemből népelem" stratégia (Napenergia Plusz program) nem biztos, hogy megoldja a magyar elektromos rendszer összes problémáját. Júliusban a legalacsonyabb HUPX órás elszámoló ár mínusz 72 euró/MWh volt (termeltek a napelemek egy hétvégi napon), a legmagasabb 999 euró/MWh (az első sötét óra egy hétköznap, amikor a légkondicionálók még mentek, de a napelemek már nem termeltek): egyik sem normális érték. Ezek a HUPX árak pontosan megmutatták, hogy a magyar energia-politikának már rég nem az erőltetett napelem építést kellene támogatnia, hanem az alternatív megújulókat: különösen a nem időjárásfüggő biomasszát és a termálvizet (ebben Magyarország igazi nagyhatalom). Ilyen érdekes nyár után az a nagy kérdés, hogy milyen energia meglepetés vár ránk ezen a télen.
Egy potenciális probléma ki van szögezve a faliújságra: a Barátság olajvezeték. Az olaj szállítása ezen a vezetéken két ok miatt állhat le:
- Az első a szabályozási probléma – erről szólt a júliusban bejelentett ukrán szankció. Ezt a magyar és szlovák politika talán kicsit túlreagálta. Lehet, hogy pontosan ez volt az ukrán döntéshozók szándéka: hergelés és megvárni, hogy ki hogyan fog erre reagálni.
- A második a fizikai megsérülés. A Barátság vezeték nyomvonala Ukrajna területén több, mint 600 kilométer. Iskolákat, orvosi rendelőket és lakóházakat, stb. kilőnek, de ennek az olajvezetéknek eddig semmi baja. Biztos, hogy ez így fog maradni? Mikor lesz elég politikai ok, vagy kontrollálhatatlan emberi indulat (bosszú, végső elkeseredés) arra, hogy ennek az olajvezetéknek csak egy részét valamelyik háborús fél csak egy picit megrongálja? A magyar ellátásbiztonság legérzékenyebb pontja jelenleg ez a duplo (szabályozási és fizikai) kockázat. De erről legalább tudunk: a sajtó többször és alaposan megírta.
Van itt egy másik, tél-specifikus probléma, amiről nem divat beszélni: a távfűtés. Pedig ez a szektor lehet idén télen az energiaszektor nagy meglepetése.
Politikai szempontból a távfűtés egy igazi átok. A költségvetésnek sokba kerül, de nem lehet "elengedni", mert politikailag nagyon érzékeny: kerekített számokkal dolgozva kb. 100 településen van távhő, és kb. 650 000 lakossági fogyasztási hely van. Választási matekban kifejezve: itt közel egymillió, főleg vidéki (hagyományosan kormánypárti) szavazatról van szó. A rezsicsökkentett áram, földgáz, távhő hármasából messze a távhő a legdrágább egy lakossági fogyasztási helyre vetítve.
A lakossági távhő ára igazi retró jelenség: 2014 óta nem változott. Amikor a rezsicsökkentés 2/a verziót 2022 augusztus elsejével bevezették, az csak az áram, és földgáz tarifát bontotta meg átlagfogyasztás alatti és feletti részre: a döntéshozó mintha megfeledkezett volna a távhőről. Ez azért is külön érdekes, mert a magyar távhő kb. 70%-át földgázból állítják elő, aminek az ára az elmúlt évtizedben 9 és 340 euró/MWh között ingadozott.
A rezsicsökkentés egyik nagy abszurduma az, hogy a lakossági fogyasztónak kiszámlázott távhő megajoule-onként olcsóbb, mint a domináns alapanyag, a földgáz nagybani piaci ára.
Nem kell semmilyen közgazdasági ismeret ahhoz, hogy valaki felismerje: ez a távhő elszámolási rendszer a szocializmusból jól ismert "keresztfinanszírozás" nélkül azonnal csődbe menne.
Két forrásból támogatja a kormány a lakossági távhő árát:
- A legfontosabb az ún. "Távhőkassza". Ez egy igazi "fából vaskarika": a nem-lakossági elektromos áram számlákba becsempészett "termelés-szerkezet átalakítási díj"-at minden nagy és KKV elektromos fogyasztó megfizeti, de azért semmilyen ellenszolgáltatást nem kap (rejtett adó).
- A másik forrás a nem-lakossági távhő fogyasztóknál megreformált ún. "Külön kezelt intézmény". Ez az ötlet egyedül több kárt okozott, mint a Covid járvány. Bezárt színházak, uszodák és könyvtárak, az önkormányzatoknál és iskolákban letekert fűtés jelezte, hogy ezeket az intézményeket a szabályozás valóban külön (le)kezelte – olyan sikeresen, hogy a megemelt távhő számlát nem tudták volna kifizetni, ezért, aki tudott, télre bezárt.
Több egyetemi szakon, több szakdolgozat remek témája lesz annak feldolgozása, hogyan is működik ez az össze-vissza finanszírozott, rezsicsökkentett távhő rendszer Magyarországon. Kik itt a legnagyobb szereplők? Az biztos, hogy nem az áram/földgáz szektorból jól ismert, állami tulajdonban lévő ún. Egyetemes Szolgáltató. Ez kis különbségnek tűnik, de nem az. Az áram/földgáz szektorban az állam pénzt rak át egyik zsebéből (Rezsivédelmi Alap) a másikba (Egyetemes Szolgáltató), de a távfűtésnél a Távhőkassza nem-állami társaságok felé fizet milliárdos támogatásokat minden évben 2011 óta, egy évente módosított miniszteri rendelet alapján (a 2024/25 fűtési szezonra vonatkozó rendelet pont a napokban fog megjelenni). Kik és hogyan kapják a legtöbb állami támogatást? És végül "mennyi-az-annyi"? Mennyibe kerül az adófizetőknek egy lakossági távhő felhasználási hely ellátása egy fűtési szezonban?
Hogyan tovább? Fordított arányosság van a lakossági távhő reformja és a következő választás időpontja között: minél kevesebb munkanap van 2026 tavaszáig, annál kisebb a döntéshozók lelkesedése és lehetősége a távhő-finanszírozás megváltoztatására.
Egyetlen külső tényező tudja ezt a "langyos vizet" megzavarni: egy igazi hideg tél.
Amikor a gázzal fűtő szomszéd megkapja az átlagfogyasztás feletti számláját, és az utca másik oldalán a távfűtéses panelházban még mindig nyitva lesz az ablak (nincs szelep a fűtés szabályozására), akkor fog egy társadalmi vita beindulni arról, hogy valóban jól működik-e a magyar rezsicsökkentés? 2026 tavaszáig még kétszer is eljöhet a Télapó Magyarországra, és a távhő szabályozás jövője azon múlik, hogy milyen hideget hoz a puttonyában... (Portfolio)