A Future Traveller kritikusan vizsgálja a faanyagkivágások és a természetvédelmi törvények káros következményeit, és felhívja a figyelmet a biodiverzitás védelmének fontosságára. Emellett hangsúlyt kap a társadalmi felelősség, a közösségi cselekvés és a civil szervezetek szerepe a fenntartható jövő felé való átmenetben.
Vigyázz, mert rád dől!
No, nem csak a fa, hanem valami olyan dominó sor is, amivel valószínűleg az életben nem számolnátok, hogy romba dönti az életeteket. Ez a pikírt köszöntés nem véletlen, bár már megszokhattátok, hogy verbális fejmosást is kaptok időnként. És bármennyire is hangzik furcsának, a társadalmasítás részéhez tartozik az is, hogy felelősségteljesen próbáljuk megvédeni a természetbeli értékeinket. Vagyis, ezt is igyekszem a fejetekbe verni, a saját érdeketekben, bár úgy tűnik hiába, hiszen múlt héten szembesültem azzal a törvénnyel, amivel évszázados, ha nem évezredes kárt idéznek elő a természetben ezúttal a magyar védett erdőknél. De ha jobban beleásunk az olvasottakba, a jelenlévő civilizáció koporsójában is egy újabb bevert szöggé válik.
Nos, szépen látható, ha valaki képtelen ugyanis rendszerszintűen gondolkodni, mint drága vezetőink, hogy lássák hogy a törvénynek a hosszútávú következményei mégis mit fognak okozni különböző szinteken, különböző más természeti rendszerekben is. Mert nem csak arról van szó, hogy a klímát befolyásolják a ritkítással, vagy megbolygatják a talaj viszonyokat. Visszautalnék egy korábbi anyagomhoz, amikor egy tiltakozási akcióról közvetítettem 2022 nyarán, hogy a fa nem csak önmagáért érték, hanem ökológiai szempontból felbecsülhetetlen, hogy otthont adjon megannyi faj számára is.
Önkényes kilakoltatás az, ami az élőlényekre vár, de ennél jóval komplexebb a dráma ezzel kapcsolatban, és ha veszitek a fáradtságot hogy beleolvassatok Jordán Ferenc könyvébe, ami részletesen beszél különféle biodiverzitásbeli társulásokról, akkor talán leesik az öngyilkossági manőver, amit a törvény magával vonz majd.
Az elsivatagosodás, hagyján. Szikes talaj kit érdekel egyenlőre, mit számít hogy a vizet is képtelenek vagyunk megtartani, bár próbálkoznánk legalább locsolni addig míg van mivel, de azért elég húzós lesz, ha majd a levegőt fogjátok kapkodni, a fa hiány miatt. Szeretném felvilágosítani az olvasókat, hogy a terjeszkedéssel bekövetkezhet az az ellenhatás is, hogy az állatok fognak beköltözni az emberek által lakott térségekre is, persze halomra is lőhetitek őket, hogy teljesen felborítsátok a táplálék láncokat, összezavarjátok vele azt a rendszert is az időjárás mellett és a kettő keveréke igencsak át fogja rendezni az életeteket, mert ez már nem feltételes mód, ez be fog következni.
Ezért kell generalistává válnotok, hogy ne engedjétek azt, hogy élhetetlenné váljon a környezetetek, mert csak veszíteni fogtok azzal, ha nem kezdtek el sürgősen törődőbbé válni. Az utódaitok, akik ráadásul még nem tudják hogy a jövőjük a tét, el fognak jutni arra szintre hogy kérdőre vonjanak benneteket, miért nem voltatok felelősségteljes állampolgárok. És valószínűleg a "Nem tudtam" nem lesz elég kielégítő válasz, sőt igaz sem a maga nemében. A "Nem érdekelt", már közelebb állhat az igazsághoz vagy a "Nem gondoltam volna". Pedig, már évek óta lehet hallani, olvasni mekkora talajpusztulás várható, ezáltal pedig befolyásolja majd az élelmezést is az elsivatagosodás. Ha csak nem direkt történik az egész, miközben ostorral erőltetik a szaporodást. Na, de ne ragadjunk le itt, ugyanis amire nem gondoltok, hogy fontos információ, az pontosan az, hogy megértsük az összefüggő történéseket és az elemeket a rendszerben. Az persze igaz, hogy terelik el a figyelmet, a politikai szinten, de amikor már a saját háztartásodban is érzékeld hogy gáz van, akkor azért el lehet gondolkodni, mennyire életképes valójában az ember vagy mennyire lesz az a jövőben.
Mennyire tudja az agyát átkalibrálni, hogy védjen meg olyan dolgokat, amiktől függ a létezése. Persze, nem ártana egy hiteles központi forrás, ami megkérdőjelezhetetlen azoknak, akiknek kell útmutatás. A helyzet az hogy az első lépés ahhoz hogy többet tudjatok, az mégis csak az, hogy akarjatok tudni, ahelyett hogy várjátok mi lesz, hogy más majd megoldja a jövőtök alakulását, ha engedelmesek lesztek. Mert a "business as usual" szemlélet alapján így vagytok kondicionálva, hogy ne is érdekeljen benneteket, mert nem látjátok generalistákként a történéseket és a végkimeneteleket úgyszintén.
Igen, nagy dilemma számunkra is, mégis hogy oktassuk azt le, hogy minden mindennel összefügg és kölcsönhatásban van, ami közvetlenül hat ki mindenki életére, még az is, ahogyan éreztek sem véletlen. Ez az univerzum törvénye. Értem én, hogy mégis csak vállalkozások ezreinek kell fa anyag, papír még mindig, hiába a digitalizációs robbanás, de ha nem lesz ki használja majd, kiknek jöjjenek létre az újabb és újabb vállalatok? Igazából, itt látszik talán az hogy a hegycsúcson már átbuktunk a hanyatlás irányába. A növekedő rendszerhiba jelek, vagy a kigyulladó piros lámpák, amik jelzik a zavart az erőben. Amikor már az összes érv semmissé válik, miért csináljuk a dolgokat így, mikor rossz vége lesz?
A szakemberek is mást nem tehetnek, mint próbálják változatosabban kommunikálni azt, hogy a problémák sokasodni fognak. Talán az a nehézség vár rájuk, hogy sokaknál most üt be a szorongás is miatta, mert látja a gyorsuló tendenciákat és ezzel általában nem is számolnak mikor és hogyan vágja gyomorszájon őket az igazság, ami csak jön és nem kérdez. Hiába main stream hír most a háború, egyszerűen annak következményei is felgyorsítja a folyamatokat, hiszen az amúgy is romokban levő ökoszisztémát tovább rombolják fegyvereikkel.
Hogy mégis próbáljak egy reményteljes lezárást találni ennek az anyagnak, mert a reményt szabad utoljára feladni, szeretném megemlíteni a 10 millió Fa Civil szervezet egyik legújabb akcióját, mert közösségi cselekvésre ösztönző lehet ez a tevékenységük. Annál is inkább kéne közösségi szinten fejlődnie a társadalomnak, ergo a társadalmasítás részeként még a vállalati szektornak is, akiket a kormányzat is nehéz helyzetbe hozott, hogy megmutassák erejüket és kifejezzék véleményüket az eddigi csapni való kormányzati munka iránt. Így tehát a feladat adott, hogy megmozduljon a szektor egy olyan irányba, amivel elkezdhetnek társulva építkezni a civil közösségekkel, és egyszerű hétköznapi állampolgárokkal is, miközben segítik a társadalmat példamutatóan és megalapozzák a jövő generációk életfeltételeit azáltal, hogy támogatják a programot. Erre rá kell jönnötök hamarosan, hogy az egységben az erő tud igazi eredményeket produkálni és nem csak környezeti szempontról szól a fáma, hogy rátaláljatok a saját szerepetekre a korszakváltásban.
Mert csak úgy fog tudatosulni, hogy egy projekt, pláne ha az globális horderejű, nem egy személyes munka, nincs értelme kirekeszteni sem másokat belőle, mert van dolgod benne, legyen az akár mekkora méretű, akár milyen szinten és terepen a jövőt ezzel formáljátok át. Úgyhogy, ideje csatlakozni, szerveződni, társulni hiszen belőletek áll a társadalom, nem valami elitklubból, hanem hús vér emberekből.
Lehet hogy kéne minta hozzá, hogy lássátok, máshol ez hogyan működik, hogyan valósul meg az hogy ne vágjanak gallyra egy bolygót, csillagrendszert annak lakói. Hogyan működik a fejlett civilizációjuk, és miért is vágyjuk megvalósítani ugyanezt, ezen a bolygón, ami nem az otthonunk és nem is értjük úgy igazán. Viszont érezzük minden rezdülését, bámuljuk annak finom és harmonikus rendszereit és teremtményeit, mert még mindig léteznek az édenkerteteknek lakói, még ha róluk elfeledkeztetek valahol az úton.
Bízom benne, hogy ráébredtek arra, hogy nem tudtok tőle függetlenül létezni, mintha egy szerv lenne bennetek, amit nem szabad kiszedni belőletek, mint a szívetek, így kell ragaszkodnotok a természethez, ami nap, mint nap táplál benneteket. Gondolkodjatok el ezen, és jöjjetek rá, hogy van erőtök a törvények felett is a helyes lépést megtenni, hiszen ha egy szervezet, kormányzat, birodalom stb. olyan dolgot hajt végre, amivel a saját népe, nemzete jövőjét veszélyezteti, az nem jelent mást, mint megtagadni annak elvrendszerét. Ez a végső konklúzió. (Future Traveller/Nagy Zsófia)
