A Future Traveller-en felkészítő hangvételű könyvértékelés jelent meg, amely hangsúlyozza a tartalom komplexitását, az egyéni gondolkodás tiszteletben tartását és a civilizációs válságok mélyebb megértését. Emellett kiemeli az oktatói- és diákközpontú megközelítést, a tabuk feltárását, valamint az empátia és polihisztori szemlélet fontosságát a jövő oktatásában.
Boldog új évet kívánok Földlakók! Az Ünnepeknek lassan vége, így ujjulti erővel lehet neki veselkedni ennek a következő évnek, ami nem lesz könnyebb, mint az eddigiek és itt még finoman fogalmaztam.
Viszont az ébresztésetekhez a magam módján szeretnék hozzájárulni így most, az alkotók tömegkommunikációs munkáját is segítve, mert máshogy nem megy csak összefogással lehet rávezetni egy új fajta szemlélet kialakítására benneteket. Ha le szeretnénk rövidíteni ugyanis ennek a könyvnek a lényegi értelmét, az pontosan ez lesz. Éppen ezért sokat nem fogok elárulni a tartalmából, hiszen a cél az pont az hogy levegyed a polcról a boltban a több ezer másik könyv közül, ami jó lehet taglalja is esetleg a klíma krízist vagy az ökológiai problémákat.
Amivel viszont többet ad, pont az a komplexitás, amivel körültekintően jár el tiszteletben tartva az egyéni szabad gondolkodást, vagy éppen az individuális együtthatókat. Egyáltalán nem köntörfalaz amikor többször is kimondja tényszerűen, hogy a felé tartunk hogy a mai modern civilizációnk összeomoljon és ennek okait úgy bontja ki a szemünk előtt, hogy azzal nem bántani szándékozik. Holott, a félelem egészen biztos hogy közrejátszik a gondolataiban, még sem az a célja hogy tehetetlenül legyél szemtanúja az egész folyamatnak, hanem próbáld megérteni, miért nincs megoldása a jelenségnek.
Sőt azt is kifejti, mi az oka annak amiért nem tudunk lemondani a magunk által fenntartott és üzemeltetett rendszerről, holott hosszútávon azzal jobban járnánk, de ennek is mentális oka van. Mint ahogy annak is, milyen félelmetes lehet a tudat azzal szembesülni, hogy többé már nincs értelme a munkánknak abban a verzióban mint pályakezdőként. A könyv alapvetően tanárokhoz szól, viszont mégis érdemes elolvasnia diákoknak, és szülőknek is pontosan azért mert eljöhet azaz idő, amikor az állami struktúrák összeomlásával, autodidakta módon lehet szükség egymás tanítására. Jó lehet az is elképzelhető hogy a fiatalok is fogják az idősebbeket csak hogy ne veszítsék el a talajt a lábuk alól, mivel ők sokkal rugalmasabban állnak hozzá a változó körülményekhez, valamint már van némi jele annak is hogy tudattal rendelkezve nem szándékozzák megnehezíteni saját helyzetüket olyan döntéssel, amivel másoknak is kárt okozhatnak akár fizikailag akár mentálisan vagy financiálisan.
Talán a legnagyobb dicsmérve az alkotásnak az, hogy tabuknak számító témákat pl. túlnépesedést is taglalja és ezáltal okoz azok számára nyugalmat és feloldozást, akik már régebben tisztában vannak azzal hogy nem stimmel valami az egyensúlyi állapotunkkal. Így akik rendelkeznek olyan képességgel, ami segítség lesz a vészterhes időkben, be tudják majd végezni a sorsfeladatukat. Nézzétek el nekem hogy ezt pont egy könyvajánlónál is szóvá teszem, nem csak azért mert én is írtam többször a témáról, hanem azért mert eddig semmi hasznát nem vettem annak, hogy van egy rendszerlátó képességem amiről nem tudtam nagyon sokáig, pedig kutattam az okát miért tudok előre látni dolgokat, holott régen én is a lineáris gondolkodás szerint éltem az életem és építettem a karrierem. Vagy hogy leegyszerűsítsem a dolgot,
"Nem voltam megkattanva, megszállottan kutatva mostani civilizációnk polikríziseit"
Most viszont itt van az idő, hogy együtt értelmezve a rendszereket és azoknak egymásra gyakorolt hatásait és azokra adott emberi reakciókat, adjam át a teljes anyagot, megkísérelve azt hogy megnyugtassunk másokat, még akkor is ha a problémára nem fogunk megoldást találni a jelenlegi tudatszintünkön. De még talán abban is segíthetek, hogy emeljem azt, ha sikerül az empátia szintet növelni bennetek, megkapva a teljes tanítást.
Az író nem győz bennünket rávezetni pont ebből az okból kifolyólag, hogy ha valódi tanítókként akarunk aktívan segíteni a jövőben, akkor nem elég kizárólag a saját szakmai területünkkel foglalkozni, hanem egyfajta polihisztori szemlélettel kell ok-okozati összefüggéseket megvilágítani az emberek előtt, és az ifjúság előtt is. Mert ha csak bedobáljuk az információkat, mint ahogy pl. teszi azt a tömegmédia is, soha nem lesz világos számunkra miért nem foglalkozhatunk kizárólag a klímával vagy csak az állatvilág csökkenésével hogy azt a problémát meg tudjuk oldani, mert ez egy láncolat, amiben rengeteg globális társadalmi probléma hat vissza a gazdaságra, természetre, politikára is, amik összefüggenek egymással.
És voltaképpen azért sem látjuk ugyan azt az összképet, mert nem ugyanabban a korban, helyen szocializálódtunk és főleg nem részesültünk azonos oktatásban, nem beszélve az értelmi képességeinkről amiket ki is használnak olyanok, akiknek az érdeke úgy kívánja hogy ne a valóságot fogadd el, hanem tereld el a gondolataidat. Vagy ne gondold hogy fontos tényező az, hogy az egyenlőtlenség miatt, valakik soha nem lehetnek olyan szabadok mint te, tudatilag. Ezért kell kitágítani a nézőpontunkat, hogy megértsd mik a gátak, ami segít elfogadni a helyzetet, és amiért el tudod kerülni a pánikot és megértőbbé is válni nem pedig megszállottan keresni a megoldást.
Ettől függetlenül gondolkozhatsz arról, mivel jár együtt egy háború gazdaságilag, ökológiailag, mentálisan. Milyen közös ismérve van a vallásoknak, vagy miért menekül az ember megszállottan a felelősségvállalás elől és közelebb tud jutni a válaszokhoz ha leválasztja magát a tömegről hogy el ne kezdje védeni zsigerből a tetteit és valóban kíváncsi a válaszokra, ami okozza az egyensúly és harmónia hiányát, amihez feltétlenül szükséges pszichológiai tudás is, ami a cselekvéseinket és döntéseiket meghatározza. Az író, aki tanár ezt tette, ugyanis hogy eljusson a tényekhez, megkérdőjelezte saját hivatásának működőképességét is.
Nem lehetett könnyű és ennek bizonyára része volt a gyász is, hiszen a múltat el kell, amikor még az átadott és tanított információk hasznosak voltak és a rendszert is leképezte, ami mutatta a sérthetetlen rendet, amit kötelességünk fenntartani a "business as usual" szemlélet alapján. Ehhez kellenek követők és bármennyire rosszul hangzik, az oktatási rendszer felépítése ennek ágyazott meg végig, hogy ne kérdőjelezzél meg semmit, ne vizsgáld meg, ne analizáld, hanem fenntartások nélkül fogadd el még akkor is, ha esetleg az intuíciód már szinte ordított veled, ugyanis ezt éli át mindenki, aki Cassandra-ként ráébred dolgokra, de egyedül marad a tudással.
A könyv felépítése sem tekinthető mindennapinak, hiszen a fejezetek végén reflexiós szüneteket tart, hogy elgondolkodjunk az olvasottakon és ha szükséges írjuk le mit gondolunk róla. Gondolkodtam is rajta nem-e lenne több értelme a napló szerű gondolatokkal inkább felkelteni a figyelmet ennél a recenziónál, de mint írtam is a célom hogy felcsigázzam a jövőbéli olvasók figyelmét, hogy vedd a kezedbe és használd ugyanis felnőttképzőként én is ezt fogom tenni, mert pont ez a dolgom, ha már más is tökéletesen látja a civilizációs összeomlás lépcsőfokait, mely mutatja is annak végnapjait. Itt ér össze személyes sorsfeladatom azzal hogy segítem a kommunikációt, miközben felhasználom azt a képességet amivel kevesen rendelkeznek, de megosztom másokkal a tudást, hogy esélyük legyen átvészelni a nehéz időket.
Szándékomban áll még többet tenni, hiszen a cél a tartalom terjesztése is szakmai és nem szakmai közegekben is, így némileg kötelességemnek érzem hogy bejuttassuk az iskolákba, ezzel is segítve Ifjúsági alkalmazkodási programot. Ez fontos, hiszen a jövő vezetőiről beszélünk, legalábbis abban a tekintetben hogy az ő vállukat nyomja a felelősség terhe hogy képesek legyenek a fiatalok tájékozottan jó döntéseket hozni az elkövetkező időszakban és ehhez minden eszközt biztosítani kell a számukra. (Future Traveller/Nagy Zsófia)
