Áldozathibáztató és szakmaiatlan – Gulyás a roma gyerekekre hárítaná a felelősséget az oktatás súlyos problémáiért.
A legfrissebb kompetenciamérés rossz eredményeiért a roma gyerekek a felelősek, fogalmaztak a Mérce által megkérdezett szakértők. Annak kapcsán, hogy a nyolcadikosok 40 százaléka szövegértésben alapszint alatt teljesített, a miniszter a legutóbbi Kormányinfón azt mondta:
Meg kell nézni ezeknek a kompetenciaméréseknek a módszertanát, jobb, ha a szakma és nem a politika elemzi azokat. Nyilvánvaló, hogy az iskola-ügyben továbbra is integrációs nehézségek vannak. Ott, ahol a cigány gyermekek száma nagyon magas, ott ezek a problémák sokkal erősebben jelentkeznek. Én a legnagyobb mértékben ennek tudom be.
A miniszterelnökséget vezető miniszter által elmondottakkal kapcsolatban megkerestünk egy oktatási szakértőt és az 1Magyarország Kezdeményezés alapító szociológusát, hogy a módszertanról és az „integrációs nehézségekkel” kapcsolatban mondják el véleményüket.
Berényi Eszter oktatással és oktatáspolitikával foglalkozó szociológus lapunknak kifejtette, hogy ezeknek a méréseknek a módszertana hosszú ideje változatlan, így azon nincs mit megnézni:
Ha idén valamelyik átlag X pont, pár éve meg X+50 pont volt, akkor az egyértelmű, hogy az idei pontszám kevesebb, azaz gyengébb a teljesítmény.
A kompetenciamérések több részből állnak, egyrészt a tantárgyi feladatlapokból (szövegértés, matek), és az úgynevezett háttérkérdőívekből, amelyek a tanulóra és az iskolára vonatkoznak. A tanulói háttérkérdőíveket a tanuló (és családja), a telephelyi és az intézményi íveket az iskola, illetve a telephely vezetője töltik ki. A tanulói háttérkérdőívek kitöltése kvázi önkéntes, ezt a tanulók a teszt kitöltésének napján hazaviszik. Ahol nagy hangsúlyt fektet rá az iskola, ott sokan töltik ki, ahol kisebbet, ott kevesebben – mondta el Berényi Eszter, hozzátéve, emiatt jelentős válaszhiány van.
Amíg a tanulói háttérkérdőíven egyáltalán nincs szó etnikumról, ezért az egyes tanulókról semmiképpen nem azonosítható be, hogy cigány vagy nem cigány származásúak-e, addig a telephelyi háttérkérdőíven szerepel ilyen kérdés. Itt a telephely vezetőjének kell százalékos becslést adnia arra, hogy az adott iskolai telephelyen a tanulók hány százaléka roma.
Más adat híján sokszor ezt a százalékos arányszámot használják az elemzők akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoznak, de tudni kell, hogy ez egy nagyon megbízhatatlan szám, hiszen a telephelyvezető is csak becsül. Nem is szabad számontartania hivatalosan, hogy ki roma, ki nem roma az iskolában, úgyhogy előfordulhat felül- és alulbecslés is, és nem tudjuk, mi alapján becsülik meg ezt az arányszámot a telephelyvezetők
– fejtegette Berényi, hozzátéve: egyénekre lebontva sem lehet látni, hogy mennyire jár együtt az etnicitás az eredményekkel, csak azt, hogy a becsült arányok és az iskolai átlagpontszámok hogyan járnak együtt. Ennek ellenére kijelenthető, hogy van együttjárás az iskolák társadalmi összetétele és az eredményeik között. Sőt, a magyar oktatási rendszer éppen abban a nemzetközi összehasonlításban teljesít immár két évtizede bizonyíthatóan a legrosszabbak között, hogy
itt határozza meg a társadalmi származás a leginkább azt, hogy kinek milyen iskolai eredményei vannak.
Ebből is látszik, hogy önmagában a származás/etnikum nem oka a rossz teljesítménynek, inkább az adott oktatási rendszert jellemzi nagyon negatívan, hogy ha egyáltalán nem tud mit kezdeni a kedvezőtlen hátterű diákokkal, akik számára pedig az iskola lehetne egy nagyon fontos csatorna a társadalmi felemelkedésre.
Berényi szerint a miniszter által tett kijelentés nemcsak azért káros, mert demagóg, hanem azért is, mert ha már arról beszél, hogy azokban az iskolákban, ahol sok a roma diák, rossz a teljesítmény, akkor miért nem említi azt is, hogy
ugyanezekben az iskolákban sokszor akár hónapokig, sőt, évekig elhúzódó tanárhiány jellemző.
Ennek talán van némi köze ahhoz, hogy alacsonyan teljesítenek a diákok a méréseken; mint ahogy arról is lehetne beszélni, hogy a gettósódó iskolák száma is növekszik az elmúlt 15 évben. Erről pedig szintén nem a roma etnikumhoz tartozók, hanem az oktatáspolitika tehet.
Szegedi Dezső szociológus, az 1Magyarország Kezdeményezés alapító tagja szerint Gulyás Gergely kijelentése áldozathibáztató.
Annak ellenére ugyanis, hogy az oktatási rendszernek feladata lenne, hogy a különböző társadalmi csoportok közötti szociokulturális különbségeket valahogy ellensúlyozza, kiegyenlítse, a magyar oktatási rendszer évtizedek óta újratermeli ezeket az egyenlőtlenségeket.
A jobb helyzetű iskolák idén mostanában kezdenek azokkal a problémákkal szembesülni, amik már évtizedek óta jelen vannak azokban a régiókban és azokban az intézményekben, ahová javarészt a hátrányos helyzetű roma és nem roma gyerekek járnak: a tanárhiánnyal és a szakos ellátottság hiányával.
Szegedi szerint ráadásul a gyerekeket társadalmi, etnikai alapon szegregáló iskoláknak rossz az állapota és az eszközparkja is – tehát minden olyan feltétel, ami a minőségi tudást szavatolná. „Ilyen környezetben nagyon nehéz ilyen, a középosztályra szabott kompetenciateszteken sikereket elérnie az egyébként is hátrányból induló gyerekeknek” – emeli ki Szegedi Dezső.
És kinek a felelőssége mindez, ha nem az államé. Hiszen az államnak a feladata, hogy vizsgálja, monitorozza, hogy hogyan működik az általa finanszírozott oktatási rendszer, ott milyen hiányosságok, problémák jelentkeznek. Nem újkeletű az olyan OECD-jelentések tömege, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei szenvedik el a legnagyobb hátrányokat az oktatási rendszerben, mert az nem kiegyenlít, hanem újratermel
– foglalta össze a szociológus. Szerinte az is problémás a miniszter kijelentésével, hogy azt sugallja a nem szakavatott, az oktatási rendszert nem feltétlenül behatóan ismerő hallgatóságnak, hogy a cigányok kultúrájával és intellektuális képességeivel van valami probléma – és ezért nem tudnak megugrani egy olyan oktatási tesztet, amit egyébként a nagy többség meg tud.
Holott ez nem így van. Ez nem etnikai kérdés, hanem pusztán az oktatási rendszer egyik legelemibb problémájára világít rá: hogy nem dolgozza le azokat a hátrányokat, amelyeket hivatott lenne ledolgozni.
Szegedi szerint ezért is lenne ésszerű az államnak a humánerőforrásba, így az iskolákba fektetnie, mert annak a társadalmi mellett a gazdasági haszna is kimutatható: a diplomások aránya megjelenik a GDP-ben is.
Az is látványos szerinte, hogy kettévált a magyar oktatási rendszer. Egyrészt van a szegények feljebb leírt iskolarendszere és van a jobb módúaké. Ez utóbbi a magasabb normatíváknak köszönhetően jobban felszerelt, és képes felszívni a potensebb, felkészültebb tanárokat – akiknek a hiánya ezzel egyidőben jelentkezik az előbbiben.
A kormány létrehozta a saját középosztályának szóló oktatási rendszerét, a szegényekről pedig elfeledkezik.
„Ennek vannak társadalmi költségei. Az, aki nem tanul, vagy nem szerzi meg az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges képességeket, az véglegesen le fog maradni. A gyors technológiai váltás, gazdasági szerkezetátalakulás miatt X évente kell szakmát, hivatást változtatni. Akik erre nem képesek, azok el fognak veszni a munkaerőpiac számára. Nekik marad a közmunkarendszer vagy a munkanélküliség.” (Mérce)