A 2010-2020 közötti időszak talán a hazai gazdaság legsikeresebb 10 éve volt – állítják sokan.
Azonban arról megfeledkeznek, hogy az egész régióban ugyanez a fellendülés zajlott le, és Magyarország is nagyjából az átlagos eredményt hozta a fejlődés terén. Vagy mégsem? A Pénzcentrum két korábbi jegybankelnököt kérdezett arról, mi a véleményük a jelenlegi gazdasági helyzetről, illetve hogy valóban lehet-e az elmúlt időszakot csodának nevezni. Surányi György és Bod Péter Ákos szerint sincsenek túl jó kilátásai a hazai gazdaságnak.
„Sose gondoltuk komolyan, de az utóbbi két év végképp arról szólt, hogy felejtsük el, hogy felzárkózunk Ausztriához! A cél immár nem leszakadni Romániáról. Azt is elfelejthetjük, hogy bárkinél a régióban jobban teljesítettünk volna a már említett 10 évben. Örömteli lenne, ha 2040-ben is azt mondanánk, hogy Magyarország továbbra is a régió átlagával tudott fejlődni, haladni, növekedni. De nagyon aggódom, hogy nem ez fog történni” – nyilatkozta a Pénzcentrumnak múlt héten Balásy Zsolt, a Hold Alapkezelő elemzője. A szakember szerint az elmúlt évek kapcsán nem beszélhetünk magyar, lengyel, szlovák vagy cseh gazdasági csodáról, sokkal inkább kelet-európai konjunktúra volt megfigyelhető. Az olcsó munkaerő, az EU tagság, a globális konjunktúra és ennek okán az összeszerelőüzemek idetelepülése lódította meg az egész régiót.
Ám a gazdasági válságot még ennek ellenére sem sikerült elkerülni, legalábbis ez áll a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Zrt. eddigi legfrissebb jelentésében. A cég elemzői szerint az idei év első három hónapjában a EU-13 tagállamok (akik 2004 után csatlakoztak az Unióhoz) átlagos GDP bővülése mindössze 0,5 százalék volt év/év alapon. Négy tagállam került recesszióba: Észtország (-3,7 százalék), Litvánia (-2,6 százalék), Magyarország (-1,1 százalék), valamint Csehország (-0,5 százalék). Öröm az ürömben, hogy nem sokáig maradunk ennyire lecsúszottak gazdaságilag, a második negyedévben ugyanis vélhetően több kelet-európai tagállam is csatlakozhat ehhez a csoporthoz, elsősorban a magánfogyasztások erőteljes visszafogása miatt. Ha pedig a jelenleg stagnáló Lengyelországban is visszaesik a gazdaság teljesítménye, úgy a régió egészében is egy, legfeljebb két negyedéves gazdasági visszaesés következhet be – vetíti előre a kutatócég.
De vajon mi az oka annak, hogy bár az elmúlt években rendre szárnyaló teljesítményt nyújtottak a gazdasági mutatóink, a válság által leginkább sújtott országok közé kerültünk? A Pénzcentrum két egykori jegybankelnök segítségével tisztázta, hogy Magyarország tényleg a régió csodája volt-e fejlődés szempontjából, és hogy a mostani gyengélkedés hátterében mi állhat, az minek köszönhető.
Messze nem volt csoda, ami itthon történt
Az biztosan nem igaz, hogy magyar viszonylatban a 2010 és 2020 közötti évtized a legsikeresebb időszak lett volna. 1995 és 2001 között ugyanis, bár ez nem egy teljes évtized, uniós források nélkül mennyiségileg és szerkezetileg is összességében jobb volt a magyar gazdaság teljesítménye
– közölte a Pénzcentrum megkeresésére Surányi György közgazdász. A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke hozzátette, az általa említett időszak export, nem adófizetői pénzből inspirált magán beruházás, illetve külföldi működőtőke által vezérelt és piaci versenyen alapuló, egyensúlyőrző növekedés volt.
Ebben a hat évben folyamatosan csökkent az infláció (8 százalékra), az államadósság mértéke 52 százalékra javult, az ország külső mérlege stabil volt, a nettó devizaadósság pedig csökkent. Emellett az ország hitelminősítése is folyamatosan javult (az alsó közepes BBB- fokozatról egészen az A, tehát a felső közepes fokozatig)
– sorolta.
Ezzel szemben 2010 és 2020 között, de különösen 2015 után szerinte a fogyasztás, az állami beruházások, az uniós forrásból, tehát ingyen pénzből és nem piaci alapon finanszírozott magán beruházástól vezérelt, a versenyt és a hatékonyságot elfojtó, az egyensúlyt fokozatosan kikezdő növekedés volt tapasztalható. Ezért fokozatosan láthatóvá vált a makró egyensúly negatív irányba történő elmozdulása (az infláció gyorsult, 2020 elején már 4,7 százalék volt), a fizetési mérleg egyenleg fokozatos romlása, illetve a ciklikusan igazított költségvetés is egyre nagyobb hiányt mutatott.
Az államadósság pedig alig csökkent, különösen, ha beszámítjuk a magán nyugdíjpénztárak felszámolása miatt bekövetkezett implicit államadósság növekedést is
– világított rá Surányi György.
Véleménye szerint a 2010 utáni időszak a foglalkoztatottak számában jobban teljesített, de ez a hatékonyság rovására ment. Emellett a strukturális problémák tovább mélyültek, az oktatás, egészségügy és szociális szféra válság közeli helyzetbe kerültek. Miközben teljesen letértünk az egyensúlyőrző és fenntartható növekedési pályáról is.
Régiós szinten is betegeskedik a gazdaságunk
Surányi György véleménye tehát az, hogy a 2010 utáni „sikerkorszak” korántsem csillog olyan fényesen, mint ahogyan azt az utóbbi időben többször is hallani lehetett. Ráadásul sajnos a magyar gazdaság egykori önmagához képest mutatott szerény teljesítményén túl is van probléma bőven. Erről már Bod Péter Ákos közgazdász beszélt lapunknak. Az MNB egykori elnöke elmondta, hazánk térségében az utóbbi években átlag fölötti növekedést mutatott fel Lengyelország, különösebb „csodafegyver” nélkül. Nagy növekedési korszakot hagyott maga mögött Szlovákia, és komoly meglepetést okozott az utóbbi évtizedben a román gazdaság is. Ám időközben a balti országok szépen lassan utolérték a V4-es átlagot, és mostanra elénk kerültek.
S hogy ez minek köszönhető? Bod Péter Ákos szerint a 2004-es uniós belépésünket követően, illetve a románok, bolgárok és horvátok csatlakozása után is egy sor feladatot hozott az élet számunkra, melyeknek teljesítésében már nem olyan egyformák az eredmények.
Az euró bevezetési kötelezettségét Szlovénia, Szlovákia, majd a három balti állam (Észtország, Lettország, Litvánia) és Horvátország is teljesítette. Mi viszont belátható időn belül akkor sem tudnánk eleget tenni a belépési feltételeknek, ha a szándék meglenne rá
– közölte az egykori MNB-elnök, aki szerint a Schengeni-övezethez való csatlakozásunk viszont sikeres volt és nagyon fontos is, hiszen anélkül nem lehetnénk szerves részei az európai (értsd: német) járműipari értékláncoknak.
További problémát jelent hazánk gazdasága kapcsán – véli a szakember – a korrupcióellenes fellépés, melyben szép eredmények születtek az utóbbi időben, csak épp nem nálunk, hanem a balti államokban, Lengyelországban és Romániában. „Hazánkban viszont egyértelmű az átláthatóság normáinak romlása, bár az adóbeszedés hatékonysága eközben nőtt, a jogbiztonság és a verseny tisztasága viszont nem” – jegyezte meg Bod Péter Ákos, felidézve: Magyarországon évek óta rendkívüli jogrend van érvényben, ami már önmagában komoly bajok forrását jelenti. Végül hozzátette, ő személy szerint ezeket az intézményi vonatkozásokat sorolja a gazdasági teljesítményhez, ezek elérésébe ugyanis rengeteg munkát és pénzt kellett befektetni.
Az ország jövőbeli teljesítményét pedig az intézményrendszer állapota erősen befolyásolja, mint ahogyan az átláthatóság és a fair verseny is szükséges hozzá. Ezen téren azonban egyáltalán nem állunk jól
– összegzett a jegybank egykori elnöke.
Nem csak reccsent, kettétört a magyar gazdaság szekere
A 2019 előtti évtizedes konjunktúra visszatérését kár várni, remélni. Az nagyon sajátos, rendkívüli időszak volt, amely alatt rengeteg feszültség fejlődött ki a világgazdaságban, a meghatározó társadalmakban, és globális szinten is
– jelentette ki Bod Péter Ákos, aki azt is leszögezte: ezek a feszültségek akkor is megtörték volna a korábbi trendet, ha nem jön a Covid, majd itt Európában egy véres háború. A magyarok konjunktúra-kilátásaira jelenleg egy sor sajátos veszély leselkedik, kezdve azzal, hogy folytatódik-e az EU-támogatások beáramlása, amely másfél évtizeden át nagy hátszelet adott a növekedésnek. Kérdés az is, hogy mi lesz a kamatokkal.
Hiszen néhány éven át ritka nagy pénzbőségben, roppant jutányos kamatszinten tudtak a cégek gazdálkodni, beruházni. Most annak vége, és visszatér a szemmel nagyon is látható kamatok világa
– közölte. Végül felhívta a figyelmet arra, ma a legtöbb cégnél nagy fejtörést okoz a jövő, folynak a kalkulációk, próbálják kitapogatni, mi fog történni velük. Mert ami az előző időszakban a növekedési statisztikákba bekerült, az ma már csak gazdaságtörténelem, nem tervezési bázis.
Az elmúlt időszakban tapasztalt gazdasági növekedésre Surányi György sem számít, szerinte ugyanis nincsen számottevő kihasználatlan és versenyképes munkaerő és tőketartalék.
Ezen felül egy újabb belföldi keresletvezérelt növekedés viszonylag rövid időn belül kikezdené a külső egyensúlyt és/vagy jelentős inflációt okozna, mint ahogyan a hazai piaci verseny feltételei is korlátozottak
– mondta. Végül a szakember hangsúlyozta, a fellendüléshez ki kellene egyezni az Európai Unióval, ami azonban jelentős politikai fordulatot igényelne a kormánytól. A keleti FDI (külföldi közvetlen-tőke befektetés) ugyanis ha be is jön, az önmagában nem lesz képes kiváltani az uniós forrásokat. (Pénzcentrum)
