Stefano Bottoni: Magyar Péter akkor lépett színre, amikor a propaganda már nem tudja összefogni az önfélelemben tartott társadalmat

A történész hat évvel ezelőtt „Egy despota Európában” címmel olaszul jelentette meg könyvét, amely Orbán Viktor életrajzán keresztül mutatja be Magyarország elmúlt négy évtizedét. A könyv magyarul A hatalom megszállottja címmel a Magyar Hang című hetilap és portál kiadásában látott végül napvilágot.

A szerzővel a könyvről már beszélgettünk, különös tekintettel Orbán Viktor határon túli politikájának hatására és az erdélyi magyarság perspektíváira. Kolozsvári közönségtalálkozója kapcsán most a legfrissebb magyarországi történések keretezésére voltunk kíváncsiak, így szóba került a pedofilbotrány és Magyar Péter, akiben Bottoni szerint nagyon sokan az egykori, fiatal, sikeres Orbán Viktort látják, épp ezért van óriási lehetőség a kezében a politikai küzdőtéren megjelent legfrissebb szereplőnek, aki pár hét alatt felforgatta a NER-t.

Amióta megjelent magyar nyelven az Orbán-köteted, amelyről már interjúztunk a Transtelexen, milyen visszajelzéseket kaptál? Elsősorban az erdélyi olvasók visszajelzései érdekelnek, érkeztek-e hozzád erdélyi reakciók?

Lehetek őszinte? Erdélyből alig volt visszajelzés. Ezért is vagyok rettenetesen kíváncsi a pénteki kolozsvári olvasótalálkozóra, ez nekem egy nagyon fontos alkalom arra, hogy lemérjem, hogyan gondolkodnak a könyvről azok, akik már olvasták, illetve mennyire szeretnék elolvasni azok, akik még nem. Nekem adott akkor és ott az a másfél óra, hogy bemutassam a könyvemet, és keretezzem a történetet. Ez egy komoly alkalom, izgatottan várom.

Azért is voltam erre kíváncsi, mert közvéleménykutatások mutatják, hogy Orbán Viktor messzemenőleg a legelfogadottabb és támogatottabb politikus Erdélyben. Ezt mivel magyarázod?

Nézd, azt szokták mondani, hogy az idő sok mindent megszépít, a távolság is megszépíti a távollevőket. És ez nem vicc. Miért szavaznak sokan az orosz diaszpórából, Londonból vagy Berlinből Putyinra? Oda kívánkoznak? Akkor miért vannak Londonban?

Nyilván az erdélyi, vagy mondjuk a délvidéki magyarok esetében teljesen más a kapcsolat az anyaországgal, de az tény, hogy az erdélyi magyar társadalom jelentős része nem éli át Magyarország mindennapjait, és viszonylag ritkán vagy szinte soha nem jár át, tehát kevesen vannak, akik heti vagy havi szintű ingázásban állandóan jönnek-mennek, közlekednek a két ország között.

És itt jön képbe a média, aminek óriási szerepe van. Ma Erdélyben egy döntően NER-esített médiatérben él az erdélyi magyarok többsége, ami tévét, rádiót, helyi sajtót és internetes portálokat, Facebook-csoportokat jelent. Nagyon fontosak a Facebook-csoportok, néhányat követek, és rossz kimondani, de minél magyartalanabbul fogalmaz valaki, annál nagyobb magyar. Ez egy hihetetlen összefüggés. Lelibsiznek mindenkit, aki eltérő véleményt fogalmaz meg, sőt, lipsiznek p-vel. Ez a nyelvi import is érdekes jelenség, teljesen a propagandának a kreálmánya.

De azért csak nem lehet ezt az évek óta tartó hegemóniát csak a propagandával magyarázni. Vagy igen?

Ez az egyik oldala. A másik oldalon pedig azok az eredmények vannak, amiket a könyvben is kiemelek. A kettős állampolgárság az mindent visz. Az erdélyi magyarok ma már valószínűleg több mint felének ott van egy magyar útlevél a zsebében. Ez 12-13 éve még teljesen elképzelhetetlen volt. Nagyon komoly köteléket hozott létre, mert ez nem csak egy ceremónia, hanem ez egy ingyen vízum a schengeni övezetbe. Mivel Romániát még mindig nem veszik fel, ez egy nagyon-nagyon fontos adu. Aztán ott vannak a helyi beruházások, egy több százmilliárdos összeg.

Éveken át sok-sok milliárdban mérték ezeket a határon túlra csorgó beruházásokat, ami lehetett ingatlanozás, szállodák, egyházak, foci, mezőgazdasági termelők, disznóhizlalda stb. Ez létrehozott egy több mint kitartott réteget, egy lojális réteget, aki nagyon szorosan kötődik a párthoz, és számára a párt és az anyaország az egy.

Ez nagyon fontos. A '30-as, '40-es években volt talán ennyire szoros összefonódás, ezt azért látni kell. Ez teljesen eljelentéktelenítette az RMDSZ szerepét és értelmét, az RMDSZ már nincs. Tehát nem tényező. Ilyen még a két világháború között sem volt, és az első RMDSZ-szel aztán végképp nem. Az tényező volt.

Tehát én azt gondolom, van anyagi érdek is, és van egy olyan érzés, amit propagandával értek el, természetesen, hogy ennek a pártnak és ennek a politikai vezetőnek, Orbán Viktornak köszönhet ennyi mindent az erdélyi magyarság. Magától semmit nem tudott volna megcsinálni, a saját önkormányzataival nem tudott volna, saját pártjával nem tudott volna, a rohadt Bukaresttel nem tudott volna, akkor román pártokkal nem tudott volna, csak neki köszönhetően. És ez a két dolog egymást erősíti. Mert a magyar propaganda folyamatosan ezt sulykolja, hogy csak Budapesten keresztül lehet dolgokat elérni, és néhány eredmény mintha ezt vissza is igazolta volna, amikor még több pénz volt. Mert tíz éven át baromi sok pénz volt, aztán leállt, de nagyon komoly összegeket nyomtak ki ide, és felhúztak egy új elitet.

Az új elitbe fognak tartozni azok a fiatalok is, akiket az erdélyi MCC-ben képeznek?

A széleskörű, sok helyszínen zajló tevékenységüket látva ez egy nagyon-nagyon komoly, anyagilag is, logisztikailag is elképesztő szintű vállalkozás. Ez egy rekrutációs bázis, egy rendkívül fontos közösség- és káderképző. A két világháború közötti időből jól ismerjük a népszolgálat-eszmét. Lehet, egyeseket még inspirál Imre Lajos, Mikó Imre, vagy Balogh Edgár példaképe, akik a közösség felemelkedésén dolgoztak. De a jelenlegi közhangulatban én inkább az 1940-es évekbeli nemzetgyalázási perek hangulatát látom visszatérni: ha a magyar kormánynak ellentmondasz, akkor doktor miniszterelnök urat gyalázod és ezzel felségsértést követsz el. Holott a Márton Áron-i népszolgálat gyakorlatában minden időszakban ott volt a mindenkori politikusok kemény kritikája is.

Az MCC-s elitnek egy része, ami itt képződik Erdélyben, átszivárog Magyarországra, népszolgálat ide vagy oda, ez egy kétélű fegyver, ami sok esetben az agyelszívást erősíti. Te ezt hogy látod?

Persze, az MCC nem Erdélyre termel. Tehát őket, most bocsánat, Erdély nem érdekli. Ahogy Kövér László mondta egyszer az RMDSZ-es politikusoknak, nincs székely érdek. Magyar érdek van. És az, hogy mi a magyar érdek, a Karmelitában döntik el. Itt nincsenek partikuláris érdekek. A magyar érdek az egy nagy ernyő, ami mindenkit lefed.

Lehet, az erdélyi politikusok úgy gondolták, kicsit Budapestnek, kicsit Bukarestnek is játszanak, de ez nem igazán működik, mert a magyarországi egy totálisan más politikai kultúra. Mindig is ilyen volt az utóbbi 150 évben, és az erdélyiek mindig ráfaragtak, amikor erre a vonatra szálltak fel. Most írtam egy könyvet, ez egy Magyarország története, ami tíz nap múlva megy nyomdába, és részben ezt mutatom be benne.

Az erdélyi politikai kultúrában az a tudat munkált évszázadokon keresztül, hogy mindig vannak mások is, akikre tekintettel kell lenni, a románok mellett szászok is voltak, örmények, zsidók stb. És ezekkel számolni kell, nem csak mi vagyunk a világon. Ez mindig fontos volt. Na most, a magyarországi politikust nem érdekli ez. Azt gondolja, tényleg csak ő van. És ha belebukik a dologba, akkor 10 vagy 20, vagy harminc év után újra elkezdi. Semmit nem tanul a bukásból. Néha csodálkozom rajta, azt gondolnám, hogy azért mégiscsak felébred ebből az önfelszámoló körforgásból a politikai elit. De nem.

Visszatérve az első kérdésre, hogy miért szeretik Orbán Viktort? Mert nem igen találkoznak a NER-nek a nagyon negatív oldalával, ami nem csak abból áll, hogy nem jön a vonat, lerobbant a kórház, hanem mondjuk olyan furfangos megoldásokból is, hogy a piszkos munkát tényleg erdélyiekkel, határon túliakkal végezteti el a kormány. A Magyarázat mindenre című filmet sokan bírálták amiatt, hogy miért kellett megjeleníteni benne az erdélyi újságírót. Mert ez már egy szindróma Magyarországon.

Az az etnotípus, akit folyamatosan felmutat a magyarországi magyaroknak a Fidesz-kormány: az igazi magyar, tehát nem a libsi, zsidó, belpesti figura stb., hanem az egészséges népi magyar erő Erdélyből.

Kétségkívül a határontúliság nagyon erős brand lett a NER-ben, de mitől jobb végrehajtók a Demeter Szilárdok és Orbán János Dénesek a helyi fidesznyikeknél? Van erre magyarázat?

A határon túliság egy brand, igen, mert azt gondolják, mivel nem éltek generációkon keresztül Magyarországon, nincs a családban átöröklődött politikai múltjuk, nincs magyarországi beágyazottságuk, gyakorlatilag egy MCC, egy Századvég, tehát a janicsárképzők a megfelelő irányba tudják őket terelni. Nincs Magyarországon „talajuk”, teljesen a rendszertől függenek.

Megérkeztek egy kofferrel, és gyakorlatilag a párt kezében az életük, a jövőjük. A párt dönti el, hogy belőlük mi lesz.

Nagy emberek lesznek-e, meddig lesznek nagy emberek, bukni fognak-e, vagy ők fognak másokat megbuktatni azért, hogy ne ők bukjanak. Számomra, aki a második világháborús korszakot történészi eszközzel elég jól megmunkáltam, egészen különös látni ezeknek a mintáknak a visszajövetelét. Azt kell mondanom, erre álmomban nem számítottam volna, de ez van.

A Mikó Imre-kutatásod, amiből egy jó film lett, épp erről szól. Egy rendkívüli képességekkel rendelkező közéleti személy, értelmiségi figura, aki bár látja, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, megalkuszik az utolsó pillanatig.

Látni ezt az okos embert és az ő körének a működését '40 és '44 között, rendkívül fájdalmas volt. Az első pillanattól érzik, hogy sok minden nem megy. Nem úgy van, ahogy meg volt ígérve, nem úgy mennek a dolgok. De kitartás, mondogatják egymásnak, és '43 után sem változik a jelszó, amikor végképp kiderül, hogy nagyon jó lenne valamin gondolkodni, mert itt ennek nem lehet jó vége. Végig a kitartás, ahogy most Orbán mondja, „stratégiai nyugalom” jellemzi őket. Aztán berobban a pánik, amikor a románok átfordulnak augusztus 23-a után. De már késő.

Mi járt a fejükben? Nem voltak hülyék, ezek rettenetesen okos emberek. A féltés. Tudták, az átállás Erdély elvesztésének a nagyon-nagyon konkrét veszélyét hozná magával. És ők ezt nem akarták kockáztatni. A magyar társadalom ma úgy van Orbán Viktorral, hogy Erdélyben a nemzet megmentésének ő az egyetlen záloga. Elhiszik, hogy ha holnaptól nincs Orbán Viktor, akkor nekik Szatmáron, meg Kolozsváron, Marosvásárhelyen végük van. Érdekes lesz majd kikutatni, ez a kényszerképzet miért és hogyan alakult ki, de ez az irracionális odaláncolás valós.

Mindeközben Romániában, paradox módon, kiépült egy olyan rendszer, ami százszor decentralizáltabb, mint a mai magyarországi. Tehát egy megyei tanácselnöknek, vagy egy nagyváros polgármesterének annyi pénze van, amennyit nem szégyell.

Magyarországon viszont olyan mértékű a központosítás, hogy a legelvadultabb erdélyi Fidesz-rajongók sem tudják elképzelni. Meg lehet kérdezni Debrecen polgármesterét, mit szól, amikor felhúznak mellette egy akkumulátorgyárat, amibe jó eséllyel belebukik, és nem szólhat bele.

Nagyváros polgármestere, de nincs egyszerűen beleszólása ilyen kérdésekbe, teljesen a feje fölött döntenek. És ez pártember, nem egy ellenzéki figura. Na most nyilván, aki az Origóból, TV2, M1, M4, és a többi M-ből meg a Kossuth Rádióból „tájékozódik”, ezt egyszerűen nem hallja. Esélye nincs megtudni, valójában mi is történik Magyarországon.

A propagandának köszönhetően megvalósult az is, amit nem hittünk volna sohasem, az erdélyi magyarság lett Románia leginkább EU-ellenes és legoroszpártibb meg Putyin-pártibb közössége, meg szuverenista, meg trumpista stb.

Olyan párti, amit Orbán mond. Az erdélyi magyarok nem az üggyel azonosulnak, azzal azonosulnak, aki az ügyet előadja. Tehát ha most Oroszországot kell szeretni, akkor Oroszországot kell. Egyébként is Oroszországnak meg Szovjetuniónak az erdélyi magyarok körében kevésbé rossz volt a megítélése, mint a románoknál. Romániában az oroszpártiság, egy „no go-zóna”. A politikusai arra büszkék, hogy felhúzzák a legnagyobb NATO katonai bázist hárommilliárd dollárból, odaláncolják az országot az amerikaiakhoz, ők kérik a még több gépet, még több fegyvert, még több embert. És ebben sokkal inkább megvan a ráció, mint Putyin meg Donald Trump körüludvarlásában.

Orbán Viktor ellentmondana neked, rámutatna, hogy Trump megnyeri az amerikai választásokat, Európában is erősödik a szuverenista pólus, ami elviszi majd az EU-t egy teljesen más irányba, mint ahogy eddig ismertük.

Ne mossuk össze Melonit, Salvinit, Le Pent. Ezeket a szuverenista pártokat Orbán szereti egy kalap alá venni, nem azok. Mint általában a nackók, egyetértenek, ha migránsozni kell, de amikor mindenki előszedi a saját partikuláris érdekét, vége a nagy szövetségnek. Száz éve így van, és így is marad. Vannak erőteljesen oroszellenes pártok, és vannak az oroszok zsebpártok is közöttük. Ez a kettő például máris stratégiailag teljesen szétválik.

Trumptól kicsit tartok én is. Félelmetes, hogy két 80 pluszos ember vívja meg azt a harcot, amely eldöntheti a világ jövőjét is akár, és az is ijesztő, hogy egy olyan elnök, aki, annak ellenére, hogy gazdaságpolitikailag meg társadalmi politikában jó eredményeket ért el, hihetetlenül alulértékelt a voksokban.

Szerintem azért Trumpnak a győzelme nem borítékolt, fifty-fifty az esély, ahogy az amerikaiak mondanák. Nyilván sok erőt lehet mozgósítani még a gyengülőnek tűnő mainstream demokrácia érdekében. Sok emberre talán lehet még olyan mondattal hatni, hogy »ne csinálj már olyan butaságot, amiért aztán 50 év múlva is bűnhődünk«. Ez, mondjuk, utoljára működhet, de legközelebb már biztos nem. Ezután már jó lenne, ha a következő jelöltek 40-50 évesek lennének, és nem nyolcvan fölöttiek.

Forrongó a világpolitikai helyzet, és érdekes módon Magyarországon is megjelentek az első repedések a bebetonozott rendszeren. Pedofilbotrány, köztársasági elnök lemondása, egy új politikai szereplő Magyar Péter személyében. A te értelmezésedben ez egy pillanatnyi instabilitás, vagy komoly megrázkódtatás?

A pedofilbotrányt még megúszták volna Orbánék, de most kezd komolyabbra fordulni a dolog. Ehhez kellett egy kilépő. Magyar Péter. MP.

Minden rendszer akkor kezd bukni, vagy akkor inog meg komolyan, főleg egy olyan zárt, kasztos rendszer, mint a Fideszé, mint a NER, ha nagyon belső emberek kezdenek kihullani. Ez egy elég komoly szabály.

Amikor Magyar Péter élő adásban a Partizánon Gulyás Mártonnak, tehát a legfőbb ideológiai ellenségnek kitálalt, és elkezdte ezt az egész feldolgozást, elindított egy lavinát. Hogy mire megy ki a játék, nehéz megmondani, százezer elméletet olvastam.
Egyrészt van, aki nagyon mosolyog, mások hitetlenkednek. Én nem mosolygok, mert ez már a putyinizálódás egy nagyon komoly fázisa. Benne vagyunk nyakig, még nem potyognak le az emberek a hatodikról, illetve lepotyogott egy diplomata Monacóban, de arról keveset tudunk, csak a Magyar Hang írt erről. De az is fel lesz rendesen derítve egyszer.

Magyar Péter egy hónapja még nem akart pártot, és én éreztem, fogalma sincs, mit szeretne, de valamit el akar indítani. És a lavina őt is elkapta, olyan erős lett a dolog, hogy bele kellett állnia, így szervezte meg a március 15-i tüntetést. És az annyira erősre sikeredett, hogy ezt már nem hagyhatja figyelmen kívül a hatalom. Nem a műsornak az erősségéről van szó, hogy milyen jól táncoltak, vagy énekeltek, ez senkit nem érdekel. Az volt az érdekes, hogy 50 ezer ember ment ki. Ez viszont egy irdatlan odacserdítés volt a Fidesz szeme közé. Az influenszerek kivittek 120-140 ezer embert, ott voltam akkor is. Ez fele akkora volt, igaz, de kimondottan politikai szándékú gyűlésre érkeztek azok, akik eljöttek. És ez nagy különbség.

Mindeközben a hivatalos ünnepség nem sikerült túl jól. Ritkán szokta Orbán ennyire benézni a helyzetet, de most úgy tűnik, rossz döntés volt a fővárosban maradni március 15-re, nem gondolod?

Nagyon rossz volt ez az ötletük, hogy nem Biharbasznádra tették a március 15-öt, hanem felvitték Pestre, hogy ők is mutassák meg magukat. És lett 10-12 ezer ember nagyrészt buszokkal beszállítva a fővárosba. Gyenge volt. Nem csak a beszéd volt förtelmes és gyenge egyszerre, de az egésznek a megjelenéséről lerítt, hogy nincs már ötlet, nem tud mit kitalálni még a nagyotmondásairól elhíresült Orbán sem.

Összemérték erejüket Magyar Péterrel, és Magyar startból erősebbnek bizonyult, volt hívóereje, ami Orbánéknál a nullához közelített. Hát ezt nem is kell hangsúlyozni, mennyire durva.

És ezt nem bírták ki. Ezért máris elkezdődött Magyar Péternek a lejáratása, egy olyan 2020. december 29-i esetet ástak elő, amikor ordítozott volt feleségével, Varga Judittal. Családon belüli erőszakként próbálja ezt beállítani az a kormány, aki nem ratifikálta az isztambuli egyezményt.

Ez arról szól, hogy a Rogán Műveknél kitalálták, Magyar Pétert le lehet foglalni pár hétig ezzel. Ez már a demokrácia lerombolása utáni armageddon, amikor macsétával járnak az utcán artikulálatlanul ordibáló emberek. Tehát itt megszűnt a politikai szövet. Volt TGM-nek a törzsi fogalmakról szóló esszéje, ez ennek a kvintesszenciája. Azt gondolom, ebből visszatérni nem lehet.

Te személyesen mit látsz Magyar Péterben? Megvallom őszintén, gondban voltunk a Transtelexnél is, mit írjunk róla, mert mindennap kismillió egymásnak ellentmondó hír lát napvilágot arról az emberről, akinek a létezéséről a nagyközönség január elején még mit sem tudott.

És nem hiszem, hogy Magyar Péter a megmentő, a messiás. Amúgy sem teszem senki kezébe az életemet, főleg politikusokéba nem. Viszont MP-nek a fontossága többszörös.

Pro primo: ez egy kasztosított társadalom, tehát a származás számít. És Magyar egy nagyon komoly családból jön. A Mádl család magyar jogászi korok körökben megkerülhetetlen. Ezt nem négy év alatt szerezte meg, ez generációk óta meghatározó dolog. Ezek nem eszköztelen emberek, és az eszköz nem csak azt jelenti, van egy jachtja, vagy van egy nagy villája Csopakon, vagy Tihanyban, vagy az Adrián, hanem arról szól, hogy

van egy olyan társadalmi és kulturális tőke nála, ami arra jogosítja, hogy fellépjen. Na most ezek az emberek fel tudnak lépni. Ez egy fontos dolog.

A második az, hogy ő tényleg fideszes. Én megnéztem az összes interjúját, ő tényleg azt gondolja, az eredeti Fidesz nem egy rossz dolog, és nem rejti véka alá. Persze, van egy olyan elmélet, ami szerint ő a Fidesz báránybőrbe bújtatott embere, sok sikert ilyen elméletekkel, azt gondolom, hogy a Rogán Művek köszöni szépen, hogy ezt terjesztik, de nem ez a valóság. Ő egy teljesen elszabadult ágyú, és minden erővel próbálják majd megállítani. Nem lesz könnyű, mert be van ágyazva, és ettől félnek, a beágyazottságától. Az egyedülálló, egyedül mozgó embereket nagyon könnyű lelőni. Egy jól pozícionált valakit kevésbé.

Amikor ő szandizik, gergőzik, azt igazolja vissza, ő tényleg insider volt, és ezt nem játssza el, tényleg volt ilyen partin, vacsorákon, tényleg hallotta ezeket, és tényleg sok mindent tud, amiből nekünk elmondott három százalékot. De ott van nála a rendszer működéséről szerzett mély tudás. Simicska volt ilyen, de ő egy teljesen más alkat, nem volt erős a verbális kommunikációban. Magyar Péternek viszont egyik legerősebb oldala pont a kiállása, a beszédkészsége.

És még egy fontos szempont, ő ezt egy politikai akcióba próbálja konvertálni, mert meglátta, hogy van egy piaci rés. Én végig Magyarországon voltam január-február elején, mindenki, akivel beszéltem, egyöntetűen azt mondta, soha nem volt ilyen politikai apátia 1960 óta. Soha. És ebbe robbant be Magyar Péter, amikor a pedofilbotrány nyomán kiderült, hogy megnyílt egy nagyon kis rés, amit ki lehet használni. Mondhatnánk, szerencséje volt. Ő megérezte, hogy a magyarok nem kis része ma szinte bárkire szavazna. Ha jól beszél, bátornak mutatkozik, beállnak mögé. A többiek nem érnek semmit. A parlamenti politizálás nem ér semmit. A parlamenti jelenlét gyakorlatilag díszlet. Lassan olyanok lesznek, mint Putyinnak az ellenfelei a választáson. És ő ebbe a képbe rondított bele pont a választások előtt. Nagyon izgalmas, de kemény pár hónap lesz ebből a szempontból, mert itt a Fidesz érzi, komoly kihívót kapott.

Egy fiatal, jóképű exfideszes, aki könnyen lekörözi Orbán Viktort?

Pontosan, jobban néz ki, fiatalabb, gyakorlatilag egyfajta régi Orbán. Tehát a 20-25 évvel ezelőtti Orbánra emlékeztet, és biztos vagyok benne, Magyar Péter aláírná a '98-as Fideszt, még a 2002-est is. Ő ebben autentikus, és azt gondolom, a magyarok nagy része, fideszesek és nem fideszesek is ezt látják benne. Ő rálátott egy nagyon komoly piaci résre, ami nemcsak a csalódott fideszesekből áll, hanem ott vannak a harminc év alatti fiatalok is. Nem csoda, hogy a legnépszerűbb párt a harminc év alattiaknál a kutyapárt és a Mi Hazánk. A hagyományos pártoknak, a Fidesznek, DK-nak semmi mondanivalójuk nincs a 30-35 év alattiaknak, nulla üzenetük. Pedig ez egy fontos piaci szegmens. A másik pedig az a két-hárommillió ember, aki szinte soha nem szavaz.

Nehéz megjósolni egyelőre, hogy Magyar Péter mekkora repedést tud okozni ezen a rendszeren, lesz-e mélyreható változás, vagy nem, de mindenképpen megdöbbentő, hogy például Novák Katalin eltűnése a süllyesztőben itt Erdélyben is teljesen visszhangtalan maradt. Ez a „stratégiai hallgatás” mit jelez?

Amikor Palermóban lelőttek valakit '92-ben, akkor senki nem kérdezte az utca végén, hogy ki volt az. Megfordultak, visszamentek a boltba, tették a dolgukat. Ez egy maffia társadalom, nemcsak egy maffia kormány. A maffia módszerek és a maffia szabályai szerint működő társadalmi közeg is kell hozzá. Sajnos azt kell mondanom, így működik Erdély, így működik Magyarország nyilvánosságának egy része is.

Elérték, hogy az emberek ne tegyenek fel kérdéseket. Válaszokat csak kérdésekre lehet kapni. Hol van Varga Judit? Hol van Novák Katalin? Én azt hallottam, hogy Nováknak megígértek egy ENSZ-nagyköveti posztot. Álljon ki, oszlassa el a homályt, a mendemondákat. De ő csendben marad, játssza a jó kislányt, püspök úrral talán kevésbé sűrűn találkoznak, ez mindenkinek jó lesz.

Gondolom, azért nincsenek kérdések, mert amikor teljesen elvész a hitelességnek a fogalma is, amikor mindenki tudja, hogy a válaszoknak közük sincs a valósághoz, akkor megszűnik az értelme a kérdésfeltevésnek.

Akkor már tényleg csak a lózungok maradnak, meg a propaganda, meg az ilyen teljesen üressé vált, kiüresített mondatok, meg az önfélelemben tartott társadalom. Hova tűnt a köztársasági elnök? Ő nem tartozik semmiféle magyarázattal? És Orbán Viktor? Ő sem mondott egy mukkot sem. És amíg ez egy elfogadott dolog, politikai változásra nem lehet számítani.

Mindezekről fogsz beszélni Kolozsváron?

Gondolom. Én nem azért jövök, hogy bárkit is ezzel provokáljak. Úgymond Erdélyből ezek a magyarországi történések következmények nélküli dolognak tűnnek. Ilyenkor az a szlogen járja, hogy nem szólunk bele. De, könyörgöm, a kettős állampolgárok egy része beleszólt a szavazáskor: amikor leadták a voksukat, beleszóltak. Erre biztatta őket a magyar kormány, hogy szóljanak bele. Amikor tehát szavaznak, van egy beleszólás, akár ezen is múlhat egy kétharmad, történt már ilyen. Az egy másik dolog, hogy abszolút joga van az erdélyi magyarságnak Magyarországot magáénak érezni, ez egy teljesen rendben van, de ez az azonosulás egyetlenegy emberrel beteges. Egy dolog a hazafiasság, de válasszuk már el az országot a kormányától.

Abban reménykedem, elindul majd egy fokozatos felismerés, hogy talán ezt lehetne differenciáltabban csinálni, de általában, amikor ilyen radikalizációs pályán indulnak el a dolgok, általában rossz végük lesz. Azt látom, hogy az Orbán-beszédek egy olyan organicista, nemzeti esszencializmust, karakterológiát sulykolnak a követőkbe a magyarságról, hogy ez már a következő nemzedékeket is megmérgezte. (Transtelex)