Sophia Loren világhírű olasz színésznő, magyar unokák nagymamája ma 90 éves lett
Ma ünnepli 90. születésnapját Sophia Loren, az Oscar- és Golden Globe-díjas olasz színésznő, az egyetemes filmtörténet egyik legnépszerűbb sztárja. Egyike azon keveseknek, akiket nemcsak a közönség, hanem a kollégák is imádnak.
Hazájában ráadásul a feleség, a családanya mintaképének számít, azaz nem csupán színészi karrierje révén ismert. Szakácskönyveket is írt, a nevével fémjelzett szemüvegkeretek a mai napig nagyon keresettek. Az iránta érzett tiszteletből ró-zsát neveztek el róla. Évtizedek óta a női elegancia egyik megtestesítője.
Sofia Villani Scicolone törvénytelen gyermekként született, és Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. A gyufaszálnak csúfolt kislányból tizenöt éves korára hosszú lábú, dús keblű bakfis lett, második lett egy szépségversenyen, nem sokkal később pedig körülrajongott sztárrá vált. Az Alberto Moravia regényéből 1960-ban készült Egy asszony meg a lánya című, saját hányatott gyermekkorát is idéző drámában figyelt fel rá a világ. Alig huszonhét évesen játszotta el a háború embertelensége elől menekülő anyát, és 1961-ben – a filmtörténetben elsőként nem angol nyelvű alkotásban – elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.
A sikeren felbuzdulva Hollywoodba költözött, de az ottani sajtó érdeklődését inkább Cary Granttel folytatott viszonya keltette fel, holott olyan nagyságokkal játszott együtt a vásznon, mint Richard Burton (Késői találkozás, Az utazás), Marlon Brando (A hongkongi grófnő), Clark Gable (Nápolyban kezdődött), Paul Newman (Lady L.), Anthony Perkins (Vágy a szilfák alatt, Kés a sebben) vagy Peter O’Toole (La Mancha lovagja). Érett korában az idős Jack Lemmonnal és Walter Matthauval forgatott több komédiát, és az olasz színésznők közül máig ő szerepelt a legtöbb amerikai filmben.
Sophia Loren 1957-ben Stanley Kramer Büszkeség és szenvedély című filmjének forgatásán ismerkedett meg Cary Granttel, akiért már fiatal lányként rajongott. Munkakapcsolatuk szerelemmé mélyült, de a színésznőt kételyek gyötörték, mert ekkor már szerette a producer Carlo Pontit, akinek a karrierjét köszönhette, és aki rábeszélte, hogy vegye fel a Loren vezetéknevet. Viszont Ponti nős volt, az akkori, bigottan vallásos Olaszországban pedig tiltották a válást. Loren és Grant újabb filmet forgattak együtt, és románcuk kezdett kiteljesedni, Grant megkérte partnernője kezét. Ekkor Ponti végre elszánta magát, és házasságát Mexikóban gyorsan érvénytelenítette, majd ugyanott elvette Lorent. Az olasz törvények szerint viszont ez a házasság érvénytelen volt, a hazai sajtó kíméletlen támadásokat intézett a házaspár ellen.
Jobbára élettel teli, temperamentumos és szókimondó olasz asszonyokat formált meg, a közönség is ezzel a képpel azonosítja. Szerepálmai közül a Nem félünk a farkastól felesége és az Anna Karenina maradt ki; legnagyobb bánata, hogy nem dolgozott együtt Fellinivel, a legendás rendezővel.
A saját életéről szóló, Tükreim című kétrészes tévéfilmben saját édesanyját formálta meg. Többször instruálta őt saját fia, Edoardo Ponti, akiből rendező lett: 2002-ben A női lélek fájdalmai című lélektani drámában, 2014-ben pedig az Emberi hang című, Jean Cocteau darabjából készült kisjátékfilmben.
A színésznő a nyolcadik iksz után is tevékeny maradt, legutóbb a fia által Émile Ajar regényéből rendezett Előttem az élet című 2020-as filmben állt a kamerák elé. Az alkotás kiváló kritikákat kapott.
Sophia Loren nevét utca viseli Torontóban és Jesolóban. Megkapta a francia Becsületrend lovagkeresztjét, az Oscar-életműdíjat, a brit BAFTA-díjat, évekig volt az ENSZ menekültügyi jószolgálati nagykövete. Hosszú pályafutása alatt még egy Grammy is jutott neki: 2004-ben megosztott Grammy-díjat vehetett át a legjobb prózai gyermek-album kategóriában Prokofjev: Péter és a farkas című művének mesélőszerepéért. Öt Golden Globe-díja mellett 1995-ben Cecil B. DeMille-díjjal ismerték el életművét a Hollywoodba akkreditált külföldi újságírók, és csillagot kapott a holly-woodi Hírességek sétányán.
2015-ben magyarul is megjelent önéletrajzi regénye Tegnap, ma, holnap címmel. (ujszo.com)
Az olasz film nagyasszonya Sofia Costanza Brigida Villani Scicolone néven, törvénytelen gyerekként született Rómában, és Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. Ötéves volt, amikor kitört a második világháború, de azoknak az időknek az emlékét, a bombázást, a leomló házakat, az éhezést sosem felejtette el. „Még mindig úgy gondolok rá, mintha tegnap lett volna. Nagyon, nagyon is élénken él bennem. Borzalmas” – idézte fel sok évtizeddel később. A fenti fotó a Házasság olasz módra című filmjéből van, amiért Oscar-jelölést is kapott 1964-ben.
Compagnia Cinematografica Champi / Collection ChristopheL via AFP
Tizenöt évesen egy szépségversenyen nyert vonatjeggyel utazott Rómába. A Cinecittában a Quo Vadis? című amerikai szuperprodukcióban előbb csak statisztált, majd a főszereplő Deborah Kerr rabszolganőjének „léptették elő”. Dolgozott modellként, szépségversenyeken indult, egy ilyen vetélkedésen figyelt fel rá a nála huszonnégy évvel idősebb Carlo Ponti producer, aki kijárt neki egy próbafelvételt. Alig tizenkilenc évesen, immár Sophia Lorenként az Aida filmváltozatában megkapta első főszerepét (helyette Renata Tebaldi énekelt). Művészneve, amelyen a világ megismerte, Marta Toren svéd színésznő nevéből származik. Ez a fotó már egy későbbi, 1966-os filmjéből, az Arabeszk jelenetéből származik.
Universal Pictures – Sanley Done / Collection ChristopheL via AFP
Az Aida szerepét először Gina Lollobrigidának ajánlották fel (fotónkon az 1956-os Trapéz című filmben), de ő nemet mondott, mert nem akart egy operaénekesnő dublőze lenni. Ezzel megkezdődött kettejük rivalizálása, amit a sajtóban „kebelháborúként” emlegettek. Való igaz, ők voltak az olasz film két legnagyobb dívája. Lollobrigida egyszer a Corriera della Serának azt nyilatkozta, hogy ő ugyan senkiben nem lát riválist, mivel saját magát tartja „az első számú” filmsztárnak. „Csak magamnak köszönhetően értem el sikereket, anélkül, hogy bármilyen producer támogatott is volna ebben. Mindent egyedül csináltam”, fogalmazott, nem épp burkoltan célozva Loren és Ponti kapcsolatára. Akármilyen viszály is volt köztük, amikor Lollobrigida tavaly januárban 95 évesen elhunyt, Loren az első között búcsúzott el nyilvánosan is a színésznőtől, akinek a halála „mélyen megrendítette és elszomorította” őt.
AFP / Collection ChristopheL
Ők ketten sosem szerepeltek egy filmben, ellenben időnként egymást váltották a szerepekben. A Kenyér, szerelem… című vígjátéksorozatban Vittorio de Sica oldalán például eleinte Lollobrigida szerepelt, később már Sophia Loren, a Falcon Crest, nyolcvanas évekbeli sorozatban viszont Loren helyett a riválisa kapott szerepet. Loren itt A szókimondó asszonyság (1961) jelenetében látható.
Cine-Alliance / Collection ChristopheL via AFP
Loren az 1954-es Nápoly aranyában mítoszt teremtett: provokáló járása, szoborszerű teste, robbanékony vérmérséklete meghódította a közönséget. Korának egyik szexszimbóluma volt, aki számos pályatársával ellentétben azt sem titkolta soha, hogy szeret jókat enni-inni. Olyannyira nem, hogy három szakácskönyvet is kiadott. Bizonyára sokan ismerik azt a neki tulajdonított mondást, miszerint: „Sokkal szívesebben eszem tésztát és iszom bort, mint hogy nullás legyen a méretem.” A Playboy magazin még közel a hetvenhez is megkereste, de az aktfotó-ajánlatot akkor is visszautasította, igent mondott viszont 2007-ben a Pirellinek, így ő lett a gumigyár híres naptárainak legidősebb szereplője. A neve áruvédjegy is, a Loren-szemüvegek világszerte ismertek.
AFP
Az Alberto Moravia regényéből 1960-ban készült Egy asszony meg a lánya című, saját hányatott gyermekkorát is idéző filmben alig huszonhét évesen játszotta el a háború embertelensége elől menekülő anyát. Rá egy évre, a filmtörténetben elsőként nem angol nyelvű alkotásban, elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Ezzel ő volt az első nem angol anyanyelvű színésznő, aki a legjobb női alakításért kapott szobrocskát, egyben a legelső Oscar-díjas olasz színésznő. A gálára azonban nem ment el – az egyik elterjedt magyarázat szerint azért, mert annyira izgult –, így a díjat az angol Greer Garson vette át helyette. A hírrel Cary Grant hívta fel telefonon még aznap este. Másnap a RAI közszolgálati tévének adott interjút római otthonában. A huszonnyolc éves színésznő a lakás nappalijában ülve tökéletes sminkben, de háziköntösben nyilatkozott. Az akkor rögzített fekete-fehér filmkockákat az utóbbi ötven év alatt ritkán sugározták, mivel a RAI vezetői illetlennek tartották, hogy Loren Carlo Ponti lakásában volt úgy, hogy még nem voltak házasok, ráadásul a férfi is köntösben mutatkozott. Skandalum!
Noa / Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP
A siker nyomán megpróbálkozott Hollywood bevételével, de a sajtó érdeklődését inkább Cary Granttel folytatott futó viszonya keltette fel, holott olyan nagyságokkal játszott együtt, mint Charlton Heston (El Cid), Richard Burton (Késői találkozás, Az utazás), Marlon Brando (A hongkongi grófnő), Clark Gable (Nápolyban kezdődött), Paul Newman (Lady L.), Anthony Perkins (Vágy a szilfák alatt, Kés a sebben), Gregory Peck (Arabeszk) vagy Peter O’Toole (La Mancha lovagja). Később az idős Jack Lemmonnal és Walter Matthauval is forgatott több komédiát, és az olasz színésznők közül máig ő szerepelt a legtöbb amerikai filmben. Második Oscar-díját 1990-ben életművéért kapta, és ezt át is vette az első elismeréssel ellentétben.
AFP/Scott Flynn
Leginkább élettel teli, temperamentumos és szókimondó olasz nőket formált meg. Hazájában Marcello Mastroiannival ők alkották az olasz film álompárját, több mint tízszer szerepeltek együtt. Ezek között volt a Tegnap, ma, holnap, a Házasság olasz módra, a Napraforgó, A pap felesége, az Egy különleges nap, a Véres föld. Utoljára 1994-ben, másfél évtized után játszottak együtt a Robert Altman rendezte, parádés szereposztású Divatdiktátorok című filmszatírában. Legnagyobb bánatára nem dolgozott együtt Fellinivel. A fotón az 1962-es Altona foglyai egyik képkockája, amely egy Sartre-színdarab adaptációjaként készült.
S.G.C./Titanus / Photo12 via AFP
Loren egész életében Carlo Ponti párja volt. A producer már házas volt, amikor egymásba szerettek, és mivel Olaszországban akkor még nem ismerték el a válást, házasságát Mexikóban érvénytelenítette, és ott keltek egybe 1957-ben. Ponti Itáliában bigámistának minősült, ezért sokáig külföldön éltek. Két fiuk közül az egyik, Edoardo rendező lett, aki a kamera mögül többször is instruálta világhírű édesanyját, így A női lélek fájdalmai című lélektani drámában (2002), az Emberi hang című, Jean Cocteau-darabjából készült kisjátékfilmben (2014), valamint az Émile Ajar regényéből készült Előttem az élet című produkcióban (2020). Másik fia, Carlo zenész lett, és korábban magyar felesége volt Mészáros Andrea hegedűművész személyében, esküvőjüket 2004-ben tartották Budapesten.
AFP/Demecs Zsolt
Loren a két Oscar-díja mellett birtokosa többek között a César-, a brit BAFTA- és a tiszteletbeli Arany Medve-díjnak is. 2004-ben Grammy-díjat nyert a legjobb prózai gyermekalbum (Prokofjev: Péter és a farkas) kategóriában, öt különleges Golden Globe-díja mellett csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát. Az őt övező kultuszt jól jelzi, hogy már utcát is elneveztek róla Torontóban és Jesolóban, 2021-ben pedig megnyílt az első róla elnevezett étterem Firenzében. Tavaly genfi otthonában baleset érte, emiatt csípőműtéten esett át, de úgy tudni, hogy sikeresen felépült belőle. Reméljük, még sokáig velünk marad.
Chris Delmas / AFP
(hvg.hu)