Már legalább egyszer eltűnt a radarokról, de most különösen sokáig nem tudták, mi lett vele.
Mintegy negyedszázada tűnt el a földi érzékelők hatósugarából egy kicsi, Föld körüli pályára szánt műhold, amelyet nemrég újra azonosítottak. A műholdat már korábban is elvesztették szem elől. A 25 éven tartó eltűnés a bolygó körül keringő, egyre kezelhetetlenebb mennyiségű űrszemét problémájára világít rá.
Az Egyesült Államok védelmi minisztériumának Space Surveillance Network nevű globális rendszere mintegy 27 ezer, a Föld körül keringő objektumot követ nyomon. Ezek nagy része levált rakétafokozat, meghibásodott illetve üzemen kívülre került szatellit (azaz űrszemét), valamint jelenleg is használatban lévő műhold. Előfordul azonban, hogy egy-egy, főként üzemen kívüli műhold olykor évekre eltűnik a radarokról, ez pedig növeli az orbitális pályán végzett küldetések kockázatát.
Miként az Origo összeállításában bemutatta, az ismeretlen pályán haladó, és ezért más űrbéli tevékenységet veszélyeztető objektumok az egyik legnagyobb kockázatát jelentik az űrgazdaságnak. A kozmosz ember okozta hulladékának összeszedése előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik.
Kémműhold vitte az űrbe
Néhány napja pedig egy különösen hosszú ideje hiányzó műhold került meg: az S73-7 egység egy kalibrációs célú kicsiny eszköz volt, melyet az 1990-es évek elején történt eltűnése után, nagyjából 25 évvel újra befogtak a műszerek.
A műholdat 1974. április 10-én lőtték fel, és egy jóval nagyobb kémműhold, a KH-9 Hexagon rakományaként érte el a világűr határát. A 66 centiméter széles eszköz leoldása után, 800 kilométeres óránkénti sebességre gyorsítva kezdte meg a keringését.
A megkerült kicsi eszközről nem áll rendelkezésre kép, de a KH-9-es kémműhold nagyjából így nézett ki fellövésekor. - Forrás: Origo
Sokáig azonban nem működött, így egy meghibásodást követően hamar űrszemétté vált.
Jonathan McDowell asztrofizikus szerint – aki tanulmányozta az eszközre vonatkozó adatokat a korábbi évtizedekből – a szatellit egyszer már eltűnt a radarokról. A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics intézet munkatársa szerint az eltűnés még az 1970-es években történt, de akkor persze nem tartott ilyen hosszú ideig.
A mozgás pályájából lehet következtetni a műholdra
A Quartz megjegyzi, hogy a Föld körül keringő mesterséges objektumok megfigyelésében döntő szerep jut egy olyan, különféle szenzorokból és nyomon követő eszközökből álló hálózatnak, melyek információikat folyamatosan továbbítják a műholdakat nyilvántartó adatbázisba.
Ezt úgy kell elképzelni, mint afféle online, folyamatosan frissülő katalógusát a szatelliteknek.
Csakhogy a szenzorok nem a konkrét műhold-adatokat továbbítják, hanem a mozgó objektumok pályáját azonosítják, összevetésben a műholdak előzetesen kijelölt pályájára vonatkozó adatokkal. A megfigyelés azért sem könnyű, mert a műholdak keringési pályája az Egyenlítő feletti sávot jelöli, a radarok viszont nincsenek úgy beállítva, hogy kifejezetten az Egyenlítő fölötti területet figyeljék.
McDowell azt is elmondta, hogy a szakembereknek a nyomon követésnél általában az okoz gondot, ha egy objektum vagy űrszemétté vált tárgy váratlan manőverrel pályát változtat. Ha nem tudják pontosan meghatározni, hol történt a változtatás, az a műhold vagy más tárgy megtalálásában, és jövőbeni mozgásának meghatározásában is gondot okoz. Egy-két elvesztett tárgy még nem okoz problémát, azonban a cél az, hogy mindegyikre figyelni tudjanak – tette hozzá a szakértő. (Origo)