Ursula von der Leyennek is keményen üzent
A birodalompártiak az ‘56-os lyukas zászló kisajátítására ezért tesznek kísérletet, hogy “újra meggyalázhassák azt a lyukas zászlót” - hangoztatta Schmidt Mária a Pofosz ünnepi rendezvényén. A magyar baloldal soha nem érezte magáénak ‘56-ot, “báránybőrbe bújt farkasok” aggodalma az övék. “Ne vegyék a szájukra ‘56-ot!” - üzent Ursula von der Leyenéknek is. “A nyugati világ értelmiségi körei marxistákká, kommunistákká váltak” - jelentette ki a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Minden magyar köszönettel tartozik, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége elkötelezett hűséggel tartja életben az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét - erről beszélt Schmidt Mária a Pofosz mai, az ‘56-os forradalom évfordulója előtti ünnepi rendezvényén.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója, Széchenyi-díjas történész közös kiváltságunknak nevezte, hogy “van mire, és kikre emlékezni”, emlékeztetni, mert ezek a történelmi események - mint az ‘56-os forradom is - “nem a múlt tartozékai”, “ez tartást, közös büszkeséget és az ezekből merített erőt jelentik a számunkra”.
1956 üzenete “az a feltétlen szabadságvágy, ami nem ismer gátat, nem tűr akadályokat” - jelentette ki, kiemelve beszédében:
az ‘56-os forradalom és szabadságharc újra megerősítette, hogy a magyar emberek nem tudnak a szabadság nélkül élni, “amikor már fulladoznak, ásót-kapát, puskát, kalasnyikovot vagy Molotov-koktélt ragadnak és legyen bármekkora fölényben is az ellen, a megszálló, a zsarnok, akár az életük árán is harcolnak ellenük”.
Mi magyarok soha nem voltunk senkinek a gyarmata, gyarmattartók sem voltunk, minket nem lehetett soha megvásárolni, minket csak harcban lehetett legyőzni - hangoztatta Schmidt Mária, hozzátéve: mi a megszálláskor is szabadnak éreztünk magunkat, “és mindig fellázadtunk azok ellen, akik szolgaságba akartak taszítani bennünket”.
Szabadság és a vele járó függetlenség nélkül nem tudunk létezni, ezért lázadtunk annyiszor - soha nem az anyagiakért, hanem az önrendelkezési jogunk miatt - ezért a mi harcaink szabadságharcok - jelentette ki, sorolva a szabadságharcosokat, Rákóczit, Vak Bottyánt, Esze Tamást, Petőfit és Kossuthot, az aradi tábornokokat, Nagy Imrét, Wittner Máriát, a pesti srácokat és lányokat.
“1956 lényege: semmi nincs, ha nem vagyunk szabadok" - jelentette ki Schmidt Mária.
Megköszönte…
Az 1956 szabadságharc résztvevőinek a száma napról-napra csökken, “ezért a Pofosz munkája pótolhatatlan” - mondott köszönetet a jelenlévőknek. Ők tartják életben 1956 szellemiségét, őrzik az üzenetét, eleven tanúságtevői annak, hogy 1956 október 23-án népünk felkelt az idegen uralom és a ránk kényszerített emberellenes rendszer ellen.
Egy szuperhatalom ellen harcoltak - a “magyar” szó a bátorság szinonimája.
Összesűrűsödött az idő addigra, a magyaroknak elege lett az idegen megszállásból, a kommunista terrorból, azokban az őszi napokban mindenki egyet akart: szabadságot és nemzeti függetlenséget, lerázni a szovjet igát: nem számított, hogy egy szuperhatalommal kellett megharcolni ezért - fogalmazott Schmidt Mária - “mert hazánk megmaradása forgott kockán, mert a szovjet megszállás, a Vörös Hadsereg jelenléte, a kommunista rendszer a létünkben fenyegetett bennünket”.
Az totális diktatúra ellen az egész ország fellázadt: tűrhetetlen volt az elnyomás, elviselhetetlen volt a terror, “fojtogatott minket a szabadság hiánya”, a nemzet megmaradása volt a tét, egy nemzet önbecsülése, a magyar nemzet sorsa forgott kockán.
Nem lehetett többé kalkulálni, latolgatni, nem számított a túlerő sem, mert nem lehetett többé realistának lenni. Az a biztos pusztuláshoz, az önfeladáshoz vezetett volna. Magyarország élni akart, harcba kellett
- jelentette ki Schmidt Mária, hangsúlyozva: fegyvert kellett ragadni és harcba kellett szállni “a félelmetes Szovjetunióval”. (atv.hu)
