Szabó Balázs egy olasz étterem teraszán beszélgetett arról a végrehajtói kar akkori elnökének bizalmasával, hogy az előzetes megállapodásnál végül több pénzt kell adnia. „Szarul” is érezte magát.
- A bíróság kedden az egyik olyan végrehajtót hallgatta meg a Schadl-Völner-ügyben, aki már bűnösnek vallotta magát abban, hogy Schadl György pénzért cserébe tette őt pozícióba. A bíróság őt emiatt korábban felfüggesztett börtönre ítélte.
- Szabó Balázs szerint már rögtön az első végrehajtós évében mondta neki Schadl György titkárnője, hogy vegyen fel osztalékot.
- Bár előbb az volt a megegyezés köztük, hogy Schadl egyharmadot kér az osztalékból, végül már a felét kérte, a titkárnő pedig ezt úgy indokolta, hogy a pénzből még Völner Pál is kap valamennyit.
Valamikor 2017 tájékán Szabó Balázs beszélgetett Schadl György titkárnőjével és bizalmasával, F. Viviennel arról, hogy Szabónak „lenne-e kedve” végrehajtónak állni, mert „lehet, hogy ő ezt el tudja intézni”, és cserébe pedig vissza kéne majd adni a majdani végrehajtói irodájának adózott eredményéből.
Így vallott a bírósági meghallgatásán kedden Szabó Balázs, aki a nyomozati anyag szerint egyike volt azoknak a végrehajtóknak, akiktől a kinevezésükért cserébe védelmi pénzt szedett Schadl György. A nyomozók szerint ennek egy részét később Völnernek passzolta tovább. Schadl korábban a bíróságon tagadta, hogy pénzt kapott volna Szabótól, és hasonlóan tett Völner Pál is.
Szabó öt végrehajtóval együtt még 2023 májusában, a Schadl-Völner-ügy előkészítő ülésén bűnösnek vallotta magát (és ezzel valójában Schadlra is vallott), felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta az ügyet. Akkor azt mondta: irodája nyereségéből 190,5 millió forintot adott át Schadlnek.
A nyomozati anyag szerint Schadl titkárnője és bizalmasa, F. Vivien Szabó Balázs kinevezését az irodában, cigizés közben hozta fel Schadlnek, aki csak annyit kérdezett, hogy Szabó megbízható-e. A nő igent mondott, Schadl pedig elintézte Szabó kinevezését.
Szabó most a bíróságon azt mondta, amikor elhangzott F. Vivientől, hogy az adózott eredményéből vissza kell adnia, annak „akkor már nem örült”. És bár megfordult a fejében, hogy ekkor még visszalépjen a pályázattól, nem tette, mert „gyenge volt”. Arra viszont nem válaszolt, hogy szerinte miért kellett volna visszaadnia a pénzéből, mert akkor „bűncselekmény elkövetésével vádolná magát”. Annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt az előkészítő ülésen bűnösnek vallotta magát.
Schadl György szerepéről így beszélt: „Az én valóságomban ez úgy képeződött le, hogy a Vivien a Schadl Györgyön keresztül intézte el a pályázatomat”. Azt is mondta, ő maga csak egyszer találkozott a végrehajtói kar akkori elnökével: 2017 őszén, a végrehajtói vizsgáján.
A pontos időpontokkal egyébként bajban volt a vallomása alatt. A bíró egy ponton azt mondta neki, hogy „elvárná, hogy egy picit jobban megerőltesse magát a visszaemlékezésben”, mire Szabó Balázs úgy felelt: azóta már sok év telt el, ráadásul „neki ez az egész ügy akkora megterhelés”.
Arról is beszélt, ő nem volt biztos abban, hogy a végrehajtói pályázata sikeres lesz, de végül egy nő felhívta őt az Igazságügyi Minisztériumból, és gratulált neki ahhoz, hogy Vízkelety Mariann volt – azóta már meghalt – államtitkára kinevezte őt a monori végrehajtói irodába.
Az iroda felállításához pénz kell, Szabó szerint 30-50 millió legalább kell ehhez, és „Vivien felajánlotta, hogy ad kölcsön az iroda beindításához”. Szabó úgy emlékszik, végül 10-20 millió forintot kapott kölcsön, szerint egyébként viszonylag hamar vissza is fizette ezt. Schadl György ebben az időben a „mentora” volt, miközben Schadl bizalmasa, F. Vivien is járt az ő irodájába dolgozni.
Schadl egyszer csak több pénzt kért
2018 elején be is indult a monori iroda. Úgy emlékszik, még abban az évben „Vivien szólt, jó lenne felvenni osztalékelőleget”, ő meg ki is vette a bankból. Elsőre rögtön 50-60 millió forintot, készpénzben, és „abból a részből levettem, amit engem illetett a megállapodás alapján. Az előzetes megállapodás úgy szólt közte és F. Vivien között, hogy "mi felezünk, de az egész egyharmadát neki le kell adnia Schadl Györgynek. (…) Vivien egyértelműen úgy kommunikálta, hogy ebből a pénzből Schadl kap”.
De már rögtön ennél az első osztalékfelvételnél megváltozott az előzetes megállapodás. Amikor F. Viviennel egy olasz étterem teraszán beszélgettek,
Vivien azt monda, nem ennyit kell adni, hanem a teljes összeg felén osztozunk mi, ő meg a teljes összeg másik felét adja tovább, merthogy ebből kap még a Völner Pál is.
Szabó bírói kérdésre megismételte, hogy ebben a beszélgetésben valóban elhangzott Völner Pál neve.
„Szarul éreztem magam. Felmerült bennem, hogy ott kéne hagynom az egészet a francba, merthogy mi lesz még”, mondta erről a helyzetről Szabó. Völnerről ekkoriban annyit tudott, hogy politikus, de arról nem tudott, hogy közel állna a végrehajtáshoz. De ahogy Szabó mondta, „ezekről nem is szeretett volna többet tudni”. De állítása szerint F. Viviennek egyszer egy olyan megjegyzése is volt, hogy nem biztos abban, hogy „Völner Pál miatt változott a matek”, lehet, csak a Schadl György magánakciója volt, hogy még több pénzhez jusson. Ezekről a pénzmozgásokról viszont feljegyzést nem készített.
F. Vivien korábban már hosszasan vallott a bíróságon. A pénzügyletekről azt mondta, Schadl előbb Szabó irodája osztalékának egyharmadát kérte a férfitól, erről pedig azt mondta, abból a pénzből havi egymillió forintot fog adni „annak, aki segített”, aki pedig Völner Pál. Egy idő után viszont Schadl az egyharmadot módosította: már az osztalék felét kérte Szabó Balázstól F. Vivienen keresztül, mert készpénzre volt szüksége. A nőnek viszont ez nem tetszett, ezért szerinte kérdőre vonta Schadlt, aki „erősen felemelte a hangját, közölte, hogy ne beszéljek hülyeséget, értsem meg, hogy a felét kéri az osztaléknak, és ennek a felét fogja továbbadni Völner Pálnak”.
F. Vivien a nyomozóknak erről így vallott: „Szerintem nem számított erre a Szabó Balázs, kissé kiborult, de átgondolta és belement. Valószínűleg én is rábeszéltem. Bár pontosan nem emlékszem, hogy anno a monori pizzériában milyen beszélgetés zajlott le közöttünk, de emlékszem, hogy én is ideges voltam. Szerintem nem kellett elmagyarázni Balázsnak, hogy miért kéri Gyuri a bevétele 50 százalékát, hiszen ő is tudta Schadlről, hogy gyakorlatilag teljhatalma van a végrehajtók felett, mint a kar elnöke”.
Schadl időközben viszont megengedte a titkárnőjének, hogy a Szabónál maradó nyereség felét magának követelje, a végrehajtó pedig ebbe is belement. Innentől kezdve tehát már csak a profit negyede maradt Szabónál, annak második negyede F. Vivienhez, harmadik negyede Schadlhöz, negyedik negyede pedig állítólag Völnerhez jutott.
A Schadl–Völner-ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl korrupciós kapcsolatot alakított ki Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében. A végrehajtói kar elnöke pedig ezt abból a pénzből finanszírozta, amit azoktól kapott, akiket a végrehajtói pozícióba segített. Így összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert a vád szerint. Hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, hogy ez így történt, és Schadl György pénzért cserébe segítette őket pozíciókhoz. (Telex)