Tanúmeghallgatással folytatódott a per.
„Még most is megvan nekem Schadl György lakásának a kulcsa” – jelentette ki a jelenlévők nagy derültségére Sz. Kálmán tanú a Schadl-Völner per tárgyalásán a Fővárosi Törvényszéken. A korrupcióval megvádolt Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) ex-elnöke, Schadl György mellett hosszú ideig végrehajtó-helyettesként dolgozó Sz. Kálmán a védők kérdésére ezzel is érzékeltette, hogy milyen szoros volt közte és a korrupcióval megvádolt Schadl közötti viszony.
„Például azt, hogy másnap mit kell csinálnunk, sokszor nem az irodában beszéltem meg vele, hanem este a lakásán” – mondta Sz. Kálmán.
A vallomásának ez a része azért volt lényeges, mivel utána a védő ráfordult arra, hogy a hosszú időn át tűzközelben dolgozó Sz. Kálmán látott-e bármi olyant, ami az ügyészséggel egyezséget kötött ex-irodavezető, F. Vivien Schadlt terhelő – igaz, mint arról beszámoltunk a bíróság előtt meglehetősen hézagos és bizonytalan – vallomásában szerepelt.
Előre bocsátjuk: a Schadl bizalmasként körülírt Sz. Kálmánt a védők arra kívánják használni, hogy F. Vivien vallomását súlytalanítsák.
A szorosan Schadl mellett dolgozó Sz. Kálmánt a múlt héten a bíró, Tóth Erzsébet kérdezte órákon át, ám a volt rendőr tanú vallomásából az derült ki: soha semmilyen problémás dolgot nem látott Schadl körül.
„Hogy volt-e olyan dolog, amiből arra gyanakodhattam volna, hogy valami bűnös dolgot követnek el? Nem!” - mondta a tanú a védői kérdésére, egy ponton még humorizálva is, úgy szólván: »Schadl úr rendkívül szereti az autókat és a Nutellát, azokból tényleg sokat vett, számomra ennyi derült ki.«
F. Vivien nyomozati szakaszban tett vallomása szerint például Schadl rajta keresztül toborzott végrehajtót a monori végrehajtói iroda élére, majd „viszonzásul” megintcsak rajta keresztül visszakérte a beszervezett Sz. Balázs (VII. rendű vádlott) végrehajtói irodájának a bevételének egy jelentős részét, 2018 és 2021 között összesen 190 millió forintot. F. Vivien vallomása szerint Schadl erről azt mondta neki, hogy „Völnernek kell a pénz”.
A VP pedig nem Völner Pál, hanem a "vizes projekt" rövidítése...
„Völner úrnak vitt-e pénzt? - hangzott az ezzel (is) kapcsolatos védői kérdés.
„Soha nem vittem pénzt, borítékot, amiben akármi is lehetett volna. Völner urat én itt láttam először – intett a mellette a vádlottak padján üldögélő Völner Pálra a tanú.
Sz. Kálmán szerint is a vád által bizonyítékként kezelt, „házipénztár” nevű exceles kifizetési listán lévő „VP” rövidítés a „vizes projektet jelenti, és nem Völner Pált)
Tény, hogy Schadl és vádlott társa, a III. rendű R. Róbertnek volt egy sajátos üzleti vállalkozása, egy vízüzemű motor terveit vásárolták meg, majd a vádhatóság szerint ennek a vízüzemű motornak a terveire próbált a Schadl-Völner duó pályázati pénzeket megszerezni. Ám F. Vivien állítása szerint a V. P. monogram Völnert jelentette. (Megjegyzendő: Sz. Kálmán tanúvallomása a Schadl-féle védelem fordulatait követi.) A VP rövidítésről a bírósági eljárás elején még Schadl is elismerte, hogy az egy embert jelöl, ő adott pénzt egy V. P. nevű embernek, ám a vádlott szerint az nem Völner Pál volt.
Később Schadl jött elő azzal, hogy szerinte a VP a vizes projekt rövidítése.
Beszámolt-e bármikor S. Gy., hogy Völner úr az ismerőse? - kérdezte a védő, mire a tanú továbbra is nemet intett. Sz. Kálmán szerint ő soha nem hallott olyan megbeszélésről az ügyvédi irodában, ahol arról lett volna szó, hogy „szüksége lenne végrehajtóra”. Ahogy az irodán kívül sem hallott olyant, hogy Schadl György „keresett volna” végrehajtót.
Megjegyzendő: a vádirat állításait az F. Vivien által beszervezett SZ. Balázs (VII. rendű vádlott) elfogadta, lemondott a tárgyalás jogáról és elfogadta az ügyészség által ajánlott felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést. Sz. Balázs mellett további öt végrehajtó fogadta el az ügyészség álláspontját, miszerint őket is Schadl György neveztette ki a végrehajtói posztra, ezért ők a keresetük jelentős részét visszaosztották Schadlnek. Az ügyészség szerint Schadl a végrehajtókat Völner Pálon, az igazságügyi minisztérium (IM) ex-államtitkárán keresztül neveztette ki, Schadl pedig Völnernek ezért és más szolgáltatásokért éveken át havi rendszerességgel 3-5 milliót, összesen több mint 80 millió forintot fizetett ki. Az ügyészség ezért Schadlre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért.
Schadl álláspontja szerint a végrehajtók azért adtak neki pénzt, mivel az irodájuk beindításához ő kölcsönt adott nekik. Ezt a verziót erősíti a mindenesként eljáró Sz. Kálmán vallomása, aki határozottan állította több végrehajtóról, hogy ismeretei szerint adott nekik hitelt.
„Tudom azt, hogy M. Eszternek (VIII. rendű vádlott végrehajtó) adott pénzt, tudom, hogy a szigetszentmiklósi irodának” – mondta Sz. Kálmán. – Mindent együtt csináltunk, tudom, hogy Schadl fizette A-tól Z-ig az egészet. Szerinte volt olyan, hogy a fonyódi irodába kinevezett N. Gábornak (XI. rendű vádlott) adott pénzt.
Logikailag az miért következik abból, hogy ha egy beosztottam indít egy irodát, akkor a volt munkáltató kölcsönt ad neki? - tette fel a kérdést az ügyész arra utalva, hogy a kinevezett végrehajtók egy része korábban a Schadl-irodában dolgozott, majd utána – Schadl szerint – kölcsönt kaptak tőle az irodák beindításához.
„Mentorálásról volt szó - mondta a tanú, aki szerint, ha a munkáltató időt, energiát fordít arra, hogy elmondja, mit kell csinálni, kifizette az autót, a számítógépeket, akkor miért ne adott volna kölcsönt?
„De miért pont ezek az irodák voltak mentorálva Schadl György által?” - kérdezte Tóth Erzsébet bírónő aki szerint Sz. Kálmán csak azoknál emlékszik „mentorálásra” akik a korrupciós ügylet részeként a vádiratba is belekerültek, míg az ország más részein, más irodáknál nem.
Sz. Kálmán szerint olyan is volt, csak nem tudott neveket felidézni, mivel közismert, hogy rossz a névmemóriája. (Népszava)