Schadl György: Én tényleg egy rendes fiú vagyok

• F. Vivien korábban mindent borított az ügyészségnek, ezért nem vádlott, hanem tanú a Schadl-Völner-perben.
• Eddig többször beszélt arról, hogy szerinte milliós összegek mentek Schadl Györgytől „barátunknak”, Völner Pálnak.
• A keddi tárgyaláson viszont már sokadszorra hívták fel arra a figyelmét, hogy nem arra kíváncsiak, mit gondol vagy vél az ügyben, hanem hogy tényszerűen mit tud. Erre pedig F. Vivien válasza általában az volt, semmit. Völner sajnálja, hogy csak most jutottak el idáig, és nem a nyomozati szakaszban.
• F. Vivien szerint Schadl Györgynek muszáj volt megfelelni, nem lehetett neki nemet mondani. R. Róbert szerint viszont legjobb barátja, Schadl egy jószívű ember.
• F. Vivien meghallgatását most egy időre felfüggesztik, és egy másik tanúval folytatja a bíróság a pert.

A Schadl–Völner-ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl „korrupciós kapcsolatot alakított ki” Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

És hogy mindezt miből finanszírozta a végrehajtói kar elnöke? A vád szerint abból a pénzből, amit Schadl azoktól kapott, akiket a végrehajtói pozícióba segített. Így összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert. Hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, hogy ez így történt, és Schadl György pénzért cserébe segítette őket pozíciókhoz.

F. Vivien Schadl bizalmi embere volt, nagyjából tíz évet dolgozott mellette. Ő volt az, aki a „Házipénztár” és az „EgyenlegMoncsi” elnevezésű Excel-táblázatokban dokumentált minden pénzmozgást, így a Völner Pál volt államtitkárnak juttatott állítólagos kenőpénzek kifizetését is. F. Vivien nemcsak asszisztált Schadl védelmi pénzek beszedésére épülő hálózatához, de maga zsarolt meg, és szervezett be egy végrehajtót, akinek aztán a nyeresége háromnegyedét elvették. Ő pedig nem akart börtönbe menni, ezért rögtön beleegyezett a vádalkuba – így lett belőle csak tanú az ügyben, nem pedig gyanúsított.

Úgy gondolja, feltételezi, nem tudja

A keddi tárgyaláson szóba került az egyik pénzért kinevezett végrehajtó, Szabó Balázs. F. Vivien korábban azt mondta róla, hogy Schadl előbb Szabó végrehajtói irodája osztalékának egyharmadát kérte a férfitól, később viszont már az osztalék felére tartott igényt.

A bíróságon felolvasták a tanú korábbi írott vallomását, amiben azt mondta, szerinte nem kellett elmagyarázni Szabó Balázsnak, Schadl miért kéri az osztalék 50 százalékát, mert „ő a kar elnöke, és teljhatalma van”. (A végrehajtói irodás kenőpénzeket Szabó Balázs már elismerte a bíróságon, felfüggesztettre ítélték.)

F. Vivien most úgy vallott, volt, hogy a Szabó Balázstól kapott pénzt ő egy karácsonyi vacsorán adta át Schadl sofőrjének, M. Viktornak, máskor az utcán adott át neki összeget, és a nő szerint a sofőr azt a pénzt vitte tovább a budaörsi végrehajtói irodába. „Többször volt rossz érzésem a nagy összegekkel kapcsolatban, amikről nyilvánvalóan tudtam, hogy azok nem a Schadl-iroda osztalékai. Tudtam, hogy nincs legális jogcíme ezeknek az összegeknek”, mondta a pénzekről a tanú.

M. Viktor szintén a vádlottnak padján ül, mert a vád szerint ő vitte a pénzt ide-oda Schadl és a végrehajtók között, de neki mondta Schadl Völner Pálra utalva azt is, hogy „valami szatyorral, meg valami piát tegyél már! Mindegy, hogy mit, csak valami viszonylag normális piát. Nem kell izé, mert nem az a lényeg, csakhogy legyen ott nálad, tehát”. A sofőr tagadja a vádakat.

Korábban F. Vivien azt is mondta, Schadl a Szabó Balázstól kapott pénzből havi egymillió forintot fog adni „annak, aki segített”, aki pedig Völner Pál. A tanú ehhez most azt tette hozzá a bíróságon, „úgy emlékszik”, Schadl kimondta neki Völner Pál nevét az ügyletben. „Lehetett más Pali ismerőse, tudomásom szerint nem volt” – tette ehhez hozzá. Elismételte azt Völnerről, hogy azon kívül nem tudott róla mást, mint hogy államtitkár volt. „Felületesen néztem utána az interneten. Azt, hogy konkrétan mivel foglalkozott, a mai napig nem tudom.”

F. Vivien szerint Schadlnak „a kar elnöksége teljesen alá volt rendelve”, de erről tényszerűen nem tud semmit, csak „úgy gondolja”, hogy... – itt viszont Schadl védője, Morvai Attila közbeszólt, hogy őt továbbra sem az érdekli, mit gondol a tanú, hanem hogy mit tud. „Nem tudom úgy alátámasztani a vallomásomat, hogy azt az ügyvéd úr ne cáfolja meg” – felelte erre a tanú.

Ez egyébként visszatérő jelenség F. Vivien napok óta tartó tanúvallomásában: rendre úgy fogalmaz, hogy szerinte, meg hogy úgy gondolja, feltételezi, vagy valamiből erre meg arra következtet, és sokszor felel úgy a felmerülő kérdésekre, hogy azokra nem tudja a választ.

„Schadlnak biztos volt olyan kapcsolatrendszere, amit fel tudott használni a végrehajtók kinevezésében” – állította korábbi írott vallomásában a tanú, erről most Schadl védője azt kérdezte: „Ez egy személyes vélemény, vagy egy tényeken alapuló tapasztalat?”

F. Vivien így felelt: „Számomra tényszerű volt, hogy akit Schadl szeretett volna, azt valahogy mindig kinevezték”. Ezután viszont rögtön elismerte, hogy „tényszerűen semmit nem tud” ezeknek a végrehajtóknak a kinevezéseiről. Hét végrehajtóból hat viszont már beismerte, hogy Schadl pénzért cserébe segítette őket pozícióba, a bíróság őket felfüggesztett, tehát nem letöltendő börtönbüntetésre ítélte.

Visszatérve a korábban, ügyészségen adott vallomásáról a tanú most azt mondta a bíróságon, ott „nem csak a tényekről kérdeztek ki. Elmondtam, amit átéltem”, és most már látja, hogy az akkor adott vallomása cáfolható. Az ügyészségen vádalkut írt alá, de most arra sem tudott választ adni, hogy az ügyben pontosan miben érzi magát bűnösnek.

Arra a kérdésre, hogy befolyásolhatónak tartja-e magát, azt felelte, igen, „például a Burger King-reklám nagyon befolyásol esténként a vacsora előtt”. Megfelelési kényszere állítása szerint a végrehajtói kar volt elnökénél volt: „Schadl Györgynek muszáj volt megfelelni, olyan természete van. Nem tudom megmagyarázni. Sajnos bennem volt ilyen kényszer, hogy neki nem lehet nemet mondani, mindig el kell végezni a feladatokat.”

Egy rendes végrehajtónak be kell tudnia üvöltenie egy termet

A tanú meghallgatása után a harmadrendű vádlott, R. Róbert, azaz Gazdi, az ügy kulcsfigurája is felszólalt: az iratok szerint R. Róbert és Schadl kölcsönösen segítették egymást. A vádlott most azt mondta, F. Vivien elmondásai őt nem érintik, de végül Schadl védelmében mondott pár mondatot. „Schadl doktor megbízható embereket keresett. Ez összefügg azzal, hogy Schadl valóban mindenkinek adott kölcsön, boldog-boldogtalannak. Jószívű embernek ismerem. Én ismerem Schadlt 18 éve, 2021. november 5-ig (Schadl reptéri letartóztatásáig) legjobb barátok voltunk, azt gondolom. Azt majd eldöntjük, mi lesz utána”.

Rövid megjegyzést Völner Pál is hozzáfűzött. Azt mondta, ő csak meg akarja erősíteni azt, amit F. Vivien a vallomásában mondott. Hogy neki nincs konkrét tudomása arról, hogy Völner korrupciós pénzeket kapott volna, arról sem tudott, hogy az exállamtitkár bármilyen szabálytalnságot elkövetett volna. Felhívta a figyelmet arra is, hogy F. Vivien vallomása tele van azzal, hogy valamit ő gondol, vagy nem tud kérdésekre tényszerűen válaszolni. „Nagyon sajnálom, hogy csak most jutottunk el idáig, és nem a nyomozati szakaszban” – összegezte Völner.

Schadl György következett. Ő mondandóját azzal kezdte, hogy „egy rendes végrehajtónak be kell tudnia üvöltenie egy termet”, majd elkezdett kérdéseket feltenni a tanúnak. A vád szerint Schadl nem csak kapott több száz millió forintot a végrehajtók osztalékaiból, de többen havi egy-két milliót is visszakaptak tőle.

„Én tényleg egy rendes fiú vagyok”, mondta Schadl egy ponton, majd arról kérdezgette a tanút, elképzelhetőnek tartja-e, hogy ezek az állítólagos visszaadott milliók valójában kölcsönök voltak Schadltól ahhoz, hogy a végrehajtók saját irodát nyissanak? F. Vivien válasza általában az volt, hogy elképzelhetőnek tartja. Schadl erre visszakérdezett, hogy akkor nem érti, hogy eddig „mi a szöszért nem merült fel benned, hogy ezek kölcsönök, és azt fizették vissza?” A tanú erre úgy felelt, hogy „a körülményekből” gondolt arra, hogy ezek nem legális kölcsönök, hanem korrupciós pénzek. Ezekre a körülményekre most nem tértek ki.

F. Vivient még a nyári szünet előtt kezdte el meghallgatni a bíróság. Eddig úgy vallott, hogy Schadl és Völner gyakran találkozott. Volt, hogy az Igazságügyi Minisztériumban, máskor a végrehajtói kar volt elnökének irodájában, ahol kettesben beszélgettek. Állítása szerint Schadl egyre többet kért a pénzért kinevezett végrehajtók irodáinak osztalékaiból, azokból pedig Völner Pálnak adott tovább.

Olyan is volt, hogy F. Vivien fehér jelöletlen borítékba tette a Schadl által meghatározott összeget, ami szerinte ment tovább „barátunknak”, Völner Pálnak. A neki csurgatott pénzeket állítása szerint egy pingvines pendrive-on lévő külön táblázatban kellett vezetnie. Azt viszont többedszerre ismerte el, azt sosem látta személyesen, hogy Schadl pénzt adott volna át Völnernek, erre a tranzakcióra csak Schadl szavaiból következtetett.

A legutóbbi tárgyaláson hosszú időt szenteltek annak, hogy arról kérdezgették a tanút, ki hozott létre milyen számítógépes mappát az irodai asztali számítógépen, vagy egy mappában ki hozott létre milyen fájlt és Excel-táblázatot, F. Vivien pedig rendre úgy válaszolt: nem tudja, nem emlékszik. Ami azért érdekes, mert ezek az ő irodai munkagépén voltak.

F. Vivien meghallgatását most egy időre felfüggesztik, és egy másik tanúval folytatja a bíróság a pert. (Telex)