A sas leszállt

Az általam egyébként végtelenül tisztelt Miller Ilona (kiváló cikkeket ír!) lelkendező írásban számol be a Hírklikkben arról, hogy „Társadalmi összefogás (alakult ki) az EP-képviselők mögött”!

Nofene! Hát lássuk! Maguk az ellenzéki, vagy ilyen mezben futó pártok se képesek egy pillanatra se felhagyni egymás mószerolásával, lejáratásával, sőt rágalmazásával, egy bizonyos személy, akinek a neve „D”-vel kezdődik és „onáth”-val végződik, már semmi egyebet nem művel, mint hívei által kékfideszesnek csúfolt DK-t szapulja.

És aki az ilyen tárgyú cikkekhez fűzött olvasói hozzászólásokat böngészi, nem is olyan nagyon megdöbbenve tapasztalja, hogy a korábban csak a Fidesz-trollokra jellemző stílusban szidalmazzák egymást (érvek helyett) a tisztelt, egyik vagy másik pártnak elkötelezett olvasók, ellenzéki szavazók (!) is, nos akkor enyhe, vagy nagyon is erős averziói támadnak a fenti lelkes üzenet olvasatán.

Igen ám, de a cikk nem egészen erről szól!
Hanem arról, hogy ez az összefogás az ellenzéki EP-képviselők között és mögött határozott konkrét ügyben alakult ki, méghozzá Palotás János (leginkább a politikával hajdan kacérkodó/próbálkozó nagyvállalkozó, emlékszünk még rá?), Tóth Zoltán választási szakértő és Lattmann Tamás nemzetközi jogász kezdeményezésére készült, a magyar választójog és választások nemzetközi ellenőrzését célzó anyaggal kapcsolatban, annak érdekében, hogy „Magyarországon biztosítsák a szabad választás kikerülhetetlen és nélkülözhetetlen alapfeltételét, amelyet a magyar társadalom 2010 és különösen 2014 óta nélkülöz: az információhoz való egyenlő hozzáférést”!

„Azt mindenki mondja, hogy eltorzult a választási rendszer, lejt a pálya Fidesz felé, óriási médiafölénye van a Fidesz-KDNP-nek az emberek megtévesztésére. Arra azonban eddig senki nem koncentrált, hogy akkor, amikor az EU parlamentjébe választják be a képviselőket, az EU-nak joga, de egyben kötelezettsége is, hogy hatékony eszközökkel biztosítsa: csak olyan emberek kapjanak mandátumot június 9-én, akiket a szabad választási akaratnak megfelelően választottak meg.”

„Úgy vélik, ha az unió eddigi gyakorlatát folytatja és csak a választás napján, előtte egy-két nappal korlátozott jogkörrel küld választási ellenőröket, akkor nem tudják bizonyítani a szabálytalanságokat. Ezért dolgozták ki a kötelezettségszegési eljárást is kezdeményező beadványt, amelynek célja, hogy bíróság előtt is helytálló, bizonyítható bizonyítékokat gyűjthessenek össze a nemzetközi megfigyelők a magyarországi választásokról.”

Idézet vége! Na, tehát itt az EP-választásokról van szó (az sem kevés!), és semmi másról!

Hát, kérem! Milyen igazuk van! Egy kis bibivel!

Lassan rá kellene jönni a számtalan csalódást keltő példából (és itt most nem az Uniót zsaroló Orbánnal elvtelenül kötött alkuk tömegére gondolok – most jelentették be, hogy jövőre megnyílnak a pénzcsapok, mintha Orbán bármiben is eleget tett volna az Unió feltételeinek!), hanem arra, hogy a nyugat-európai polgárnak egyszerűen fogalma sincs, hogy milyen wirmanolás folyik Kelet-Európának nem csak, de főként e szegletében!

Elképzelni se tudja, mert a büdös életben nem találkozott ilyesmivel, és olvasni is csak akkor olvasott róla (ami nem ugyanaz!), ha valamilyen perverz elhatározásból a térség történelmét tanulmányozta ifjú fejjel – ami nem jellemző e politikusokra.

Mivel? Hát az ország ezeréves működési mechanizmusával! Az úrbéri-jobbágyi viszonyokkal (azt se tudják, mi volt az a jobbágyság – náluk nem volt). A tanulatlan cigányság kiszolgáltatottságával, tudatlanságával, iskolázatlanságával, a zsák krumplis ügyletekkel, az uram-bátyám ügyintézési mechanizmussal, mint egyetlen üdvözítővel. Az alávető alattvaló-mentalitással, „csókolom a kezsit, lábit!” – ahogy Sárközivel mondatja Gárdonyi.

Azzal, hogy miközben náluk egy ötveneurós, költségvetési forrásból származó, magáncélra felhasznált repülőjegy miatt az illető miniszternek le kell mondania, nálunk milliárdok százait lopják el a nyílt színen, vigyorogva a köz tulajdonából.

Azzal, hogy itt adják-veszik a szavazókat, ezreket jelentenek át egyik kerületből egy billegő másikba, busszal szállítják a határon túlról a bérszavazókat.

Ők az ötveneurós ügyletet tekintik korrupciónak, és ha néha lebukik valaki egy nagyobb tétellel, mint a Katargate ügyében, akkor fölbolydul a méhkas.
Itthon naponta látunk ilyesmit!

Azt, hogy egy polgár nem, hogy nem szólhat bele, de nem is tudhat róla, hogy mire mennek el adóforintjai, miközben náluk minden évben kifüggesztik a városháza hirdetőtáblájára, hogy a településnek mennyi adóbevétele volt, és azt mire költötték.

Nincsenek tisztában azzal, hogy itt csak a kormány- és a kormányt kiszolgáló lakájmédia hangja, szava jut el a vidékhez, hogy nincs egyetlen ellenzéki tévécsatorna, van egyetlen, de, csak az interneten hallgatható rádióadó, melynek frekvenciáját hajánál fogva előrántott ürügyekkel megvonták, és egész véletlenül a kormánykedvenc kapta, miközben liberális sajtófölényről hablatyolnak, mely szórvány ellenzéki lapok (pártok, mindenki) megfigyelési, lehallgatási, ellenőrzési ügyeinek legalizálása és kiterjesztése éppen törvényelőkészítő szinten van, egy új ÁVH, az IVH megteremtésével.

Nem tudnak arról, hogyan lehetetlenítik el pénzügyi kifosztásukkal a fővárost és más pillanatnyilag ellenzéki vezetésű településeket, megbüntetve a választókat, és eszükbe vésve, hogy jobb lesz a Fideszre szavazni!

Nem tudnak arról, hogy a dollárbaloldal nevű agyrém, kihasználva Márki-Zay zavaros pénzügyeit, az egész ellenzéket a lehetetlenülés határáig sújtja, a DK például, mely párt egy buznyákot nem látott ebből a külföldi támogatásból, nyolcvan millát fog perkálni az államkincstárnak. És jogorvoslati lehetőség nincs!

Nem tudnak arról, hogy a választójogi szabályokat, a választókerületeket a Fidesz a pillanatnyi érdeke szerint módosítgatja, ősrégi polgári jogelvekre fittyet hányva, és sosem lehet tudni, mire ébred másnap hajnalban választó és jelölt: mit öntöttek rendeleti úton jogszabályi formába éjjel tizenkettőkor, és rendszerint hétvégén, vagy ünnepnapon. Hatályba lép: másnap. Visszamenőleges hatállyal.

Minderről nem tudva, a nyomorult ellenőr, akit Kajászószörcsögre delegálnak, nem fogja észre venni, hogy a szavazóhelyiségbe belépés előtt a szavazni kivezényelt cigányoknak majd megmutatják, hogy melyik rubrikát kell beikszelni (olvasni nem tudnak), esetleg maga a fideszes polgármester, a falu mindenható hűbérura ikszel helyettük, mert (az ellenőr) egyrészt mindezt fel sem tételezi, másrészt éppen kávéval fogja kínálni egy hosszú combú leányzó, kimegy pisálni, vagy interjút ad a helyi Harsonának.

Az ellenőrön kívül az egész Nyugat nem tudja elképzelni mindezt, mert ahhoz itt kell élni, benne a fertőben, és nem tudósítóként, aki azt látja, amit láttatnak vele!

Hanem bennszülött lakosként (majdnem polgárt írtam, de hát, az nonszensz), akinek a rezsicsökkentett gázszámlája a plafont veri, heteket vár egy laboreredményre, fél évet egy CT-re, másfél évet egy műtétre (ha megéri), a gyerekének hónapok óta az iskolaőr tartja a matekórát, a biológiatanár a történelmet, huszonnégy év alatt jut az első lakásához, és további harminc évig törleszti a vételárat, mert állami/önkormányzati bérlakás, az – Önökkel ellentétben, tisztelt francia,  holland, s a többi képviselők –  nálunk nem épül: megveszed hitelből, vagy pillanatnyilag havi átlag kétszázezerért (plusz rezsi) béreled magán tulajdonostól.

Márpedig, ha nem tudja elképzelni, úgy vágják át ötpercenként, mint …a palánkon!

És ebben áll (többek közt) Angela Merkel történelmi felelőssége: ő tudta, milyen ez a világ! Innen származott/ment „Nyugatra”, és elfelejtette, honnan jön!

Más arrafelé nincs tisztában e viszonyokkal, az emigráns magyar bölcselők, Paul Lendvai and Co pedig idomultak és felejtettek, vagy nem hallgat rájuk a kutya se!

Végül pedig még egy apróság! Kötelezettségszegési eljárás?
Ne vicceljünk, kérem! Dunát lehet rekeszteni a Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárásokkal, az elsüllyesztett jogállamiság-jelentésekkel Nuno Tavarestől Judith Sargentinin keresztül Sophie in ’t Veldig, az ilyen-olyan ejnye-bejnyékkel, melyek az ég világon semmire se voltak jók.
Csak arra, hogy az uniós tisztségviselők bizonygathassák otthon, az Orbán zsebét hizlaló adófizetőiknek/választóiknak, hogy hát, kérem alássan, mi aztán! A kirelejzumát!

Ti aztán! Jövőre jön a pénz, nyilván, mert Orbán mindennek eleget tett! Csak mi nem tudunk róla! Vagy talán Ukrajna ügyében jött össze a zsarolás.

És akkor most nem térek ki arra az apróságra, hogy az EP-választások után, a Bizottság és elnöke, az uniós biztosok megválasztásával kapcsolatos alkudozások során, nem mellesleg: várhatóan egy jócskán megerősödött, ki- és megkerülhetetlen szélsőjobboldali (nevezzük nevén: fasiszta és neonáci) pártcsaláddal (még, ha külön is élnek) a nyakunkban, mely átírathatja (és várhatóan átíratja majd) a tisztségviselők és az egész uniós politika elveit és gyakorlatát (még, hogy Orbán van elszigetelve!), miközben a liberálisok és a szociáldemokraták az európai trendek szerint várhatóan, talán végzetesen meggyengülnek, ki a frászkarika fog foglalkozni a kajászószörcsögi fejleményekkel?

És mindezzel nem az előterjesztők munkáját kívánom degradálni! Csak ne számítsanak semmi jóra!