Ez mindent boríthat, jobb lesz csapvizet inni?
Bár egyre többen cserélik le a literes műanyag palackokat fém vagy üveg kulacsra, még mindig tonnaszámra vásároljuk a műanyag palackokat. Ezek azonban a nanoműanyagok csapdái úgymond, amik a beleken és a tüdőn keresztül a véráramba jutnak. Ráadásul ezek a mérgező részecskék összefüggésbe hozhatóak a rákkal, a termékenységi problémákkal és a születési rendellenességgel is. Elkerülni őket pedig egyre nehezebb, ráadásul a műanyagból készült palackok ilyen szempontból rosszabbak, ha lehetséges.
A nanoműanyagok ott lapulnak mindenki íróasztalán, a konyhalapon, az éjjeliszekrényben, illetve folyamatosan belélegezzük őket. Mondhatni mára már elkerülhetetlenné váltak, azonban a műanyag vizes palackok a nanoműanyagok (ez a gyűjtőfogalma a rákkal, termékenységi problémákkal összefüggésbe hozható mérgező részecskékre) igazi csapdái. Olyannyira, hogy egy, a héten megjelent tanulmány szerint, amit a DailyMail foglalt össze, egy átlagos egyliteres palack 240 ezer darabot tartalmaz. Összehasonlításképpen ez a szám alapvetően nagyjából 5,5 liter csapvízben jelenik meg alapesetben.
Az emberi szem számára ezek a nanoműanyagok persze láthatatlanok, hiszen 1 és 1000 nanométer közötti a méretük. 1000 nanométer pedig egy századmilliméternek felel meg. Akkor keletkeznek, amikor a műanyagok fokozatosan kisebb darabokra bomlanak, amik olyan aprók és könnyűek, hogy ott vannak körülöttünk a levegőben, a vízben, az élelmiszerben. Gyakorlatilag minden teljesen hétköznapi termékbe beszivárognak.
Ezáltal átjuthatnak a beleken és a tüdőnkön, majd közvetlenül a véráramba, illetve a szerveinkbe kerülnek. Beleértve a szívünket és az agyunkat is. Olyannyira átfogó problémát jelent ez, hogy a méhlepényből is átjuthatnak a születendő csecsemők testébe.
Éppen ezért a Columbia Egyetem kutatói friss kutatásukban nemcsak azonosították, de meg is számolták ezeket a parányi részecskéket a palackozott vízben. Ezzel pedig hétféle műanyagot azonosítottak, ami általánosságban előfordult ezekben a frissítőkben. A Proceedings of the National Acafemy of Sciences folyóiratban megjelent eredmények szerint pedig ezeknek a koncentrációja akár 100-szor nagyobb lehet, mint azt eddig gondolták a tudósok.
Tonnányi műanyaggal mérgezik az ivóvizet folyamatosan
A kutatás kimutatta, hogy a palackok készítéséhez használt műanyagok közül a polietilén-tereftalát (PET), a polivinil-klorid (PVC) és a polietilén (PE) a leggyakrabban észlelt nanoműanyagok közé tartozott. Ráadásul a PVC az egyik legmérgezőbb nanoműanyag, ami a talajvízben, illetve a palackozott vízben is nagyszámban felbukkan. A tanulmány készítői szerint ezek az anyagok lebomlanak és a vízbe kerülnek, amikor a palackokat összenyomják, vagy amikor lecsavarjuk és visszarakjuk a kupakot, de akár akkor is beszivároghatnak a vizünkbe, amikor egy palackot hőnek tesznek ki. Például a napon hagyjuk, vagy az autóban melegszik át a víz, és így az üveg is.
A legtöbb nanoműanyag azonban nem a palackokból, hanem a környezetből, vagy éppen a gyártási folyamat során kerül bele a vízbe. Azaz, ahogyan a tudósok fogalmaztak, a kúttól a palackig minden lépésben műanyagszennyezés éri a vizünket. A kutatásban arra jutottak, hogy a PVC például a műanyaggyártás eredményeképpen kerül be a vízforrásokba, miután évente körülbelül 30 millió tonna műanyag kerül bele a vizeinkbe, illetve a földbe. Ráadásul sok esetben, mint például a szintetikus ruháknál (poliészter például), teafiltereknél vagy akár a halászhálóknál használat közben bomlanak ki a részecskék.
A tanulmány szerint azonban más változatok is bekerülnek a palackozási folyamat során a termékbe, mint a polipropilén (PP), amit széles körben használnak a gyártáshoz szükséges berendezésekben és koaguláló segédanyagként. Utóbbit a veszélyes anyagok vízből való lebontásához használják. Azonban a tudósok mindezek mellett polisztirolt (PS) is kimutattak az általuk vizsgált palackozott vízben, amit szintén a víztisztításhoz használnak. Mindezek mellett a palackozott vízben poliamidot (PA) és egyfajta nejlont is találtak.
Utóbbi – némileg ironikusan – de pont azokból a szűrőkből kerül be a vízbe, amiknek a célja annak megtisztítása. A PA pedig a legnépszerűbb anyag ezeknek a szűrőknek az előállítására. Azonban ezek nanoműanyagok mindössze a 10 százalékát teszik ki a tudósok által észlelt anyagoknak, akiknek, saját bevallásuk szerint, fogalma sincs, hogy mi lehet a másik 90 százalék.
A nanoműanyagok azonban évtizedek óta aggasztják a tudósokat, hiszen már a Földön mindenhol kimutatták: a sarki jégtől, a talajon át egészen az ivóvízig, élelmiszerig mindenütt előfordul. Az ijedség pedig érthető, hiszen minél kisebbek ezek a részecskék, annál könnyebben jutnak bele a szervezetünkbe.
Az pedig pláne aggasztó, hogy korábbi kutatások szerint az átlagember körülbelül 5 gramm műanyagot nyel le hetente. Ez pedig olyan, mintha minden héten megennénk egy hitelkártyát.
Azonban a friss kutatást végzők szerint ez egy alábecsült mennyiség, ugyanis nem minden élelmiszert elemeztek a tanulmány során. Úgy gondolják ugyanis, hogy az emberek naponta akár 7000 mikroműanyagot is belélegezhetnek, ami hasonló veszélyt jelenthet, mint az azbeszt vagy a dohányzás.
A fentiek miatt pedig a kutatók azt javasolják, hogy a terhes nők inkább kerüljék az ilyen palackokból való ivást, hogy mérsékeljék a magzat szervezetébe kerülő műanyagot. Ezek a részecskék ráadásul nem bomlanak le a szervezetünkben, így könnyedén gyulladáshoz vagy irritációhoz vezethetnek. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az emberi egészségre gyakorolt hatásuknak a kutatása még bőven kezdetleges, azonban az állatkísérletekkel végzett kutatások alátámasztották, hogy gyulladáshoz, szervkárosodáshoz vezethetnek, ráadásul befolyásolják a termékenységet, a bélbaktériumokat és az anyagcserét is.
Azt pedig a humán vizsgálatok is alátámasztották, hogy a nanoműanyagok, különösen a PVC növeli a tüdőrák kockázatát, míg egy egereken végzett kísérlet arra mutatott rá, hogy összefüggés van a PS és a petefészekrák között. (Pénzcentrum)