Bár az Oroszországi Föderációt már az ukrajnai inváziót megelőzően is áthatotta a Putyin elnök által képviselt ideológia, az igazán az orosz egységek megindulását követően erősödött meg.
Az orosz rezsim az elmúlt évszázadok eszközeit alkalmazza hatalmának alátámasztásához, hiszen a messianizmus, valamint az excepcionalizmus nem számít újkeletű jelenségnek Moszkvában. Ezzel párhuzamosan azonban felmerül a kérdés, hogy ezen jól bevált hatalomtechnikai eszközök meddig bizonyulnak elégségesnek az ukrajnai háború okozta krízishelyzetben, valamint hogy az ideológia mennyiben lehet sikeres a Nyugat ellen irányuló dezinformációs kampányok tekintetében. Maria Snegovaya, a Center for Strategic and International Studies, valamint a Georgetown Egyetem kutatója szerzőtársaival, Michael Kimmage történelemprofesszorral (Catholic University of America, CSIS), valamint Jade McGlynn kutatóval (King’s College London, CSIS) a Foreign Affairs hasábjain mutatta be a Putyin-rendszer ideológiájának részleteit, valamint annak identitásképző erejét.
Sokak meglepődésére az ukrajnai háború eszkalációját követően Putyin-elnök társadalmi támogatottsága – a Levada Központ adatai szerint – folyamatosan magas szinten maradt, azaz az orosz társadalom – a szankciós következmények ellenére – „beállt” az elnök mögé. Ez azonban nem számít újkeletű fordulatnak Oroszországban, hiszen mind a 2000-es évek csecsen háborúi, mind pedig a 2014-es ukrajnai intervenció alatt mért adatok arra engednek következtetni, hogy az orosz társadalom krízishelyzetben a vezetőbe vetett bizalomban látja az ország stabilitását.
Putyin elnök százalékos támogatottsága a Levada Központ indikátorai alapján. - Forrás: Levada Központ
Ezen magas támogatottság oka sokak szerint a rezsim represszív jellegéből ered, amelynek következtében a Kremlnek kevéssé lenne szüksége ideológiai legitimációra, azonban a háború lassan két évének tapasztalatai ezt nem igazolják. Annak ellenére, hogy Putyin elnök politikája megkíván egyfajta ideológiai flexibilitást, az elmúlt években számos olyan dokumentum született, amelyek kodifikálják a Moszkva által képviselt „elveket”. Ilyen például a 2022-ben kiadott különleges elnöki rendelet, amely listázza „Oroszország spirituális és morális értékeit”. Ezzel párhuzamosan fontos megemlíteni a Moszkva által forszírozott oktatási reformot is, amely az állami emlékezetpolitika jegyében igyekezte átformálni a tananyagot.
Mindennek az a célja, hogy létrehozzanak egy olyan koherens és egyszerű narratívát, amely a társadalom bevonásával képes biztosítani a jelenlegi rezsim hatalmát.
Snegovaya és szerzőtársai négy alapvető elemet azonosítottak, amelyek az ideológia alapvetéseivé váltak. Az egyik ilyen az államközpontúság, vagyis, hogy az „állam”, azaz a fennálló rezsim hatalmának stabilitása elengedhetetlen Oroszország nagyhatalmiságának fenntartásához. Ebből közvetlenül következik az orosz kivételesség és a messianizmus gondolata, amely a katekon-elméletben összpontosul, azaz hogy Oroszország a „gonosz”, ezesetben a Nyugat feltartóztatója. Ezen absztrakt gondolatok egyúttal keverednek az orosz civilizáció megsemmisülésének rémképével, amelyek történelmi traumákból erednek, ideértve Napóleon Oroszország elleni hadjáratát, vagy éppen a Nagy Honvédő Háború tapasztalatait.
A szerzők szerint a jelenlegi narratívák nagy többségét Putyin rezsimje könnyedén felhasználhatta rögtön a 2000-es évek elején, hiszen a Szovjetunió megszűnését követő ideológiai vákuum helyet adott az orosz társadalom számára eleve ismerős, cári és szovjet időkből származó gondolatoknak.
Ezek azonban – a jelenlegi kodifikációs törekvések ellenére – sosem voltak kőbe vésve, így a Putyin-rendszer fenntartotta a szükséges rugalmasságot az ideológia terén.
Annak ellenére, hogy sokan az ideológia megroppanását várták az ukrajnai háborútól, ez egyelőre nem történt meg. Bár az állami narratívák flexibilitása, valamint az állami ideológiai monopólium hiánya (amit jól bizonyít a Wagner-lázadás) gyengítő tényezőként hathat a Kreml stratégiájára, az orosz társadalom azon része, amely kész ellenállni az állami nyomásnak, egyre kisebb lesz.
Összességében tehát a Kreml ideológiájának vannak gyengeségei, azonban annak koherenciája és egyszerűsége továbbra is hatalmon tartja a jelenlegi rezsimet, így Putyin elnököt is. (Danube Institute)