"Prostituálttá válik a színház, ha gőzerővel megy a nagyüzem"

Szeret unatkozni, egy-két nap is eltelik úgy, hogy nem csinál semmit – mondta a Most jövökben Cserhalmi György, Kossuth-díjas művész, a nemzet színésze. Boldog életre törekszik, ami nem könnyű, mivel olyan dolgok is történtek vele az elmúlt húsz évben, amik jobb lettek volna, ha nem történnek meg. Ugyanakkor azt mondja, van egy olyan jó tulajdonsága, hogy nem veszi komolyan magát, így azokat a dolgokat sem, amik vele történnek, legyenek ezek akár negatívak is.

Saját gyerekneveléséről azt gondolja, hogy nem volt jó apa, mert nem volt eleget otthon, dolgozott helyette, akkoriban ez tűnt helyénvalónak. „Valahogy mindig azt hiszi a felnőtt társadalom, hogy a gyerek azért van, hogy parancsolgasson neki.” Hozzátette,

ahogy öregszem, és nézem az unokáimat, egyre inkább az jön elő, hogy nem kellene azért őket annyira elrontani, mint amennyire minket elrontottak.

Úgy érzi, évekkel ezelőtt kiment a divatból, de ezzel nincsen gondja, ez a világ rendje. Nincs olyan jellegű hiányérzete sem, hogy de jó lenne, ha ő játszaná valamelyik mostani nagy szerepet, de olyan eszébe jut időnként, hogy ő máshogy csinálná. „Azt nem állítom, hogy nincsenek olyan estéim, hogy de jó lenne most színházi közegben lenni, de ahhoz meg már nincsenek meg a képességeim”, mondta, utalva a fizikai állapotára. Low-budget filmekben és diplomafilmekben szokott szerepelni, úgy érzi, dolga is, hogy ezzel segítse az alkotókat.

Az MMA-n elmondott beszédét akkor nem akarta kiadni, mert választási kampány közeledett, és nem akarta, hogy az ott elmondottak befolyásolják a közhangulatot. A mából visszanézve úgy látja, a néhány éve nagy port kavaró székfoglaló felszólalás – amelyet teljes egészében el lehet olvasni a könyvében – szelíd szöveg, tulajdonképpen olyan, „mint egy doromboló macska, mint egy öreg kandúr”.

„Azt gondoltam, hogy ha írok egy ilyen székfoglalót, akkor legyen őszinte. Én így látom ezt a világot. Nem a két emberről beszélek, hanem a korszakról”, ilyen értelemben szerinte olyan, mintha a Horthy- és a Kádár-korszaknak lenne egy közös gyereke, ez pedig a mai nap.

Ezért nem lehet mindennap meghalni

„Eltűnt egy világ, ami arról szólt, hogy ennek a színháznak van egy szakmai gerince, akit úgy hívnak, hogy Székely Gábor, akinek a jelenléte a színházi világban rendkívül fontos volt. Aki ha bement megnézni egy előadást akármelyik színházba, ott minden máshogy történt, mint előző nap. Ez a világ tűnt el. És ez nekem hiányzik. Nem csak nekem” – mondta arról, hogy 1998-ban a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottsága úgy döntött, nem Székely Gábornak szavaz bizalmat az Új Színház élére.

„Horn Gyula akkor odaígérte Alföldi Robinak a színházat, és hát szegény Robi akkor nem tudta, hogy minek áll elébe. Ott ült kint, amikor az első szünet volt, akkor már halálsápadtan, akkor megértette, hogy ez egy marhaság” – jelentette ki. Alföldivel később sok mindent megbeszéltek, ezt nem, de azt gondolja, ezt nem is neki kellene kezdeményeznie, a befutó egyébként akkor nem Alföldi lett, hanem végül Márta István vezette tovább az intézményt.

Cserhalmi annak idején még drukkolt is, hogy Vidnyánszky Attila legyen Alföldi után a Nemzeti Színház igazgatója, „aztán amikor láttam, hogy létrehoz egy grémiumot, ami őt megszavazza, akkor ledermedtem. Szóval olyan nincs. Az mi? Lehet rá szavakat találni, de nem érdemes.”

Korábban a nyilvánosságban is sérelmezte, hogy miután Kulka Jánost megválasztották a nemzet színészének, Vidnyánszky nem volt hajlandó felhívni. Erről most azt mondta, hogy Kulka a történtek ellenére igyekszik visszakapaszkodni, „és nagyon szívbe markoló látvány nézni az erőfeszítéseit. Én nem vagyok a barátja, sem ügyvédje vagy szóvivője, de látom, amit csinál, és nem felejtem el azokat a pillanatokat, amikor egy színpadon voltunk.”

Azon kívül, ne vonja kétségbe a véleményemet. És ha tízen, tizenegyen vagy tizenketten szavaztunk rá, akkor meg hatványozottan ne

– mondta arról, hogy Vidnyánszky vitatkozni próbál a nemzet színészeivel, amikor arról szavaznak, hogy kit válasszanak be maguk közé, de Cserhalmi hozzátette: ez „lepereg mindenkiről”.

Egy cseh filmben vagy színházban szerinte a színészek ötször annyit keresnek, mint a magyarok, Ausztriáról nem is beszélve. Itthon azt látja, hogy visszaveszik a bemutatószámokat, „szinte kihúzzák a díszlet- és jelmezköltséget, megy egyfajta lepucérítás felé az egész dolog, úgynevezett szegény színház” irányába, de nem lehet minden színház pont ilyen. „Nyilván, aki az államtól nagy támogatást kap, ott minden rendben van, aki meg nem, ott meg semmi sem stimmel. És ennek mindig a színészek isszák meg a levét, mert valakit akkor ki kell tenni. A díszítőt nem tudod kitenni, mert akkor nincs, aki felvigye a díszletet a színpadra” – mondta.

Latinovits Zoltán gondolatát idézve szerinte „prostituálttá válik a színház, ha mindennap gőzerővel megy a nagyüzem, mert akkor nincs idő föltöltekezni. Az gondolná a kívülálló, hogy mit akarsz te rákészülni, ott a próba, de nem, tényleg kell egyfajta azonosulás azzal, ami aznap este megy, csak erre már nincs idő. Ezért is az a könyv címe, hogy Nem lehet mindennap meghalni, mert az ötödik halálesetet a héten már semmid nem kívánja. Kvázi prostituált leszel, mert ismétled az előző előadást.

Várt valamit a Fidesztől

Azt írja a könyvben, hogy jó dolog lehetne a politika, de nem töltjük meg tartalommal, szerinte azért, mert nincs ilyen törekvés. ”Nem tudom, hogy mikor fog újra megjelenni egy olyan minőség a politikában, mint például a Deák Ferenc volt. A kiegyezés után a századfordulóra oda jutottunk, hogy szegény Ausztria és a gazdag Magyarország„, a MÁV és a Posta akkor a világ élvonalában volt, nem összeszerelő üzem volt az ország, hanem innováltunk.

A rendszerváltást szerinte utólag lehet úgy értelmezni, hogy ez egy szűk értelmiségi rétegnek volt az igénye, a 90-es években pedig olyan helyeket vertek szét, ahol éltek az emberek, például a Takarékszövetkezeteket.

A Fidesz 2010-es első kétharmadot hozó győzelméről is megkérdeztük a véleményét, erről azt mondta, ”szavazója voltam a Fidesznek, persze hogy vártam valamit. Igen, azt vártam, hogy ez lesz a normális működés, ahol tisztázottabbak a dolgok. Még azzal együtt is, hogy voltak szembetűnő jelek arra, hogy talán mégsem így lesz.

– Az a Fidesz, amit ma látsz, mennyire hasonlít arra, mint amire szavaztál?
– Én nem látok ma Fideszt. Már ne haragudj, nem látok ma Fideszt, egyáltalán nem.
– Akkor mi van helyette?
– Hát ami van. Ezt látjuk.
– De az micsoda?
– Nem tudom. Feudalizmus.

A beszélgetésből kiderül még, hogy miért fontos neki a nemzet színésze cím; hogyan látja a jelenlegi színházi trendeket; mit szólt, amikor legutóbb a tévében egy Steven Segal-filmre kapcsolt; hogyan élte meg, amikor 2005-ben azt állították róla, hogy ügynök volt; melyik volt a legemlékezetesebb október 23-i ünnepség, amin részt vett.

A teljes beszélgetést itt nézhetik meg:

(Telex)