Az eredetileg az ukrán-amerikai nyersanyag-megállapodás aláírására tervezett esemény során Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilvánosan összekülönböztek.
Trump azzal vádolta Zelenszkijt, hogy "a harmadik világháborúval játszik", míg Zelenszkij hangsúlyozta, hogy nem szabad kompromisszumot kötni Vlagyimir Putyinnal. A találkozó végül megállapodás nélkül zárult, és az ukrán elnök idő előtt távozott a Fehér Házból.
Az eseményekre számos nemzetközi vezető reagált. Emmanuel Macron francia elnök kijelentette: "Van egy agresszor, és ez Oroszország. És van egy megtámadott nép, amely Ukrajna." Hozzátette, hogy Európának folytatnia kell Ukrajna támogatását és az Oroszország elleni szankciókat. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök szintén támogatásáról biztosította Ukrajnát, hangsúlyozva, hogy "Ukrajna nincs egyedül".
Az orosz reakciók ezzel szemben elégedettséget tükröztek. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője megjegyezte: "Igazi csoda, hogy Trump és Vance türtőztetni tudta magát és nem ütötte meg ezt a szemétládát."
A találkozó nem hozta meg a várt eredményeket, sőt, tovább mélyítette a feszültséget az Egyesült Államok és Ukrajna között, miközben Oroszország pozícióját erősítette a nemzetközi színtéren.
Mi az oka a fordulatnak?
A Trump–Zelenszkij találkozó váratlan fordulatának több oka is volt. Az eredetileg az ukrán ritkaföldfémek kitermeléséről szóló megállapodás aláírására tervezett esemény során a felek közötti nézeteltérések gyorsan felszínre kerültek.
Eltérő békefelfogások: Donald Trump amerikai elnök a háború gyors lezárását szorgalmazta, és arra ösztönözte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy kössön tűzszünetet Oroszországgal, akár területi engedmények árán is. Zelenszkij azonban elutasította a kompromisszumot, hangsúlyozva, hogy nem szabad engedni Vlagyimir Putyin orosz elnöknek. Trump erre válaszul azzal vádolta Zelenszkijt, hogy "a harmadik világháborúval játszik".
Az amerikai támogatás megítélése: Trump és alelnöke, JD Vance úgy érezték, hogy Ukrajna nem mutat kellő hálát az Egyesült Államok nyújtotta támogatásért. Vance nyilvánosan megkérdezte Zelenszkijtől: "Mondtad valaha is, hogy köszönöm?" Ez a megjegyzés tovább fokozta a feszültséget a felek között.
Bizalmatlanság Oroszországgal szemben: Zelenszkij aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Oroszország nem tartaná be a megállapodásokat, és garanciákat kért az Egyesült Államoktól arra az esetre, ha Putyin megszegné a tűzszünetet. Trump azonban kijelentette, hogy nincs oka kételkedni Putyin szavában, ami tovább mélyítette a nézeteltéréseket.
Ezek a tényezők együttesen vezettek a találkozó kudarcához és a felek közötti feszültség kiéleződéséhez.
Mi a következő lépés? Miért volt jelen az alelnök is a tárgyaláson, ez nem szokásos az USA külpolitikai lépései esetében?
A Trump–Zelenszkij találkozó váratlanul feszült légkörben zajlott, ami miatt a tervezett ukrán-amerikai nyersanyag-megállapodás aláírása elmaradt. A következő lépések az Egyesült Államok és Ukrajna részéről a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására és a megállapodás újratárgyalására irányulhatnak. Azonban a találkozón történt éles szóváltás és a felek közötti nézeteltérések miatt a jövőbeni együttműködés bizonytalan.
Az alelnök jelenléte a tárgyaláson szintén figyelemre méltó. JD Vance alelnök aktívan részt vett a megbeszélésen, és kritikát fogalmazott meg Zelenszkij elnökkel szemben, ami nem feltétlenül szokványos az Egyesült Államok külpolitikai gyakorlatában. Az alelnökök általában kevésbé vesznek részt közvetlenül a külpolitikai tárgyalásokon, de Vance alelnök szerepvállalása azt mutatja, hogy az amerikai adminisztráció különös hangsúlyt fektetett erre a találkozóra, és az alelnök bevonásával kívánta nyomatékosítani álláspontját.
Feltevődik a kérdés, hogy ki vezeti jelenleg az USA t Trump, külpolitikailag az alelnök, belpolitikailag Musk?
Donald Trump szerepe és JD Vance, illetve Elon Musk befolyása az USA döntéshozatalában
Donald Trump 2025-ben újra az Egyesült Államok elnöke, de kormányzásának stílusa és döntései jelentősen támaszkodnak közeli szövetségeseire. Az amerikai külpolitikában Trump „America First” szemléletét osztó alelnöke, J.D. Vance kap fontos szerepet: Vance aktívan alakítja a diplomácia irányvonalát, különösen Ukrajna és a Közel-Kelet ügyében. A belpolitikai és gazdasági döntéseknél a milliárdos Elon Musk szokatlanul nagy befolyást szerzett az adminisztráción belül – technológiai szakértelme és politikai támogatása révén Trump rábízta a szövetségi kormányzat „karcsúsítását”. Nyilvános kommunikációjukban Trump továbbra is a saját hangján szólal meg, de üzenetei gyakran tükrözik Vance és Musk narratíváját is. Elemzők szerint egy „új hatalmi struktúra” alakult ki: Trump a végső döntéshozó, ugyanakkor Vance és Musk kulcsszereplők, akik egyes területeken irányító erőként jelennek meg – bár erről megoszlanak a vélemények. Az alábbiakban tényekkel és példákkal alátámasztva bemutatjuk ezt a helyzetet.
Külpolitikai döntések és Vance szerepe a diplomáciában
Donald Trump külpolitikáját második ciklusában is az „Amerika az első” elv jellemzi, amely a nemzetközi szerepvállalás csökkentését és az amerikai érdekek előtérbe helyezését hirdeti. J.D. Vance alelnök ebben hű szövetségese: Vance politikailag szinte mindenben igazodik Trump nézeteihez, bár kormányzati tapasztalata csekély (alig másfél éve volt szenátor)
Vance a kampányban és hivatalba lépése után is élesen bírálta Biden elnök külpolitikáját, különösen az orosz–ukrán háború kapcsán.
Ukrajna ügyében Vance határozott szkepticizmust képvisel: már szenátorként nem támogatta a nagyarányú amerikai katonai segélyt Kijevnek, és ezt a vonalat viszi tovább alelnökként is
. 2024 elején még a Müncheni Biztonsági Konferencián is megjelent, hogy érveljen az ukrajnai fegyvertámogatások leépítése mellett. Ennek megfelelően Trump és Vance győzelme után várható volt az ukrán segélyek csökkentése vagy leállítása. Konkrét példa: 2025 februárjában az Ovális Irodában feszült tárgyalás zajlott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, amely idő előtt véget ért, miután Trump és Vance „lehordta” Zelenszkijt a szerintük hálátlan hozzáállása miatt. A találkozó után Lindsey Graham szenátor is arról beszélt, hogy „tiszteletlen” volt Zelenszkij, és így „majdnem lehetetlen eladni az amerikai népnek, hogy jó befektetés” Ukrajna további támogatása. Ez az eset jól mutatja, hogy Vance aktívan részt vesz a diplomáciai interakciókban: alelnökként nem csupán protokolláris figura, hanem Trump mellett formálja a tárgyalások hangnemét és kimenetelét. A jelek szerint Vance kemény feltételeket szabna Ukrajnának a béketárgyalásokhoz, és nem riad vissza attól sem, hogy személyesen konfrontálódjon szövetséges vezetőkkel Trump politikájának érvényesítése érdekében.
Más külpolitikai területeken is érzékelhető Vance hatása. Bár általában véve visszafogottabb amerikai szerepvállalást hirdet (például a költséges külföldi háborúk kerülését), ez a „korlátozott beavatkozás” nem egységes elv nála. Vance bizonyos ügyekben kifejezetten harcias álláspontot képvisel: erősen támogatja Izraelt és annak határozott fellépését. Nyilvánosan egyetértett Trump álláspontjával, miszerint az izraeli hadseregnek „be kell fejeznie a munkát” Gázában, és bírálta Biden elnököt amiatt, hogy az szerinte túlságosan „mikromenedzseli” Izrael háborúját. Vance ellenzi, hogy az USA túlzott nyomást gyakoroljon izraeli szövetségesére az offenzíva korlátozására, mondván „nem szabad Amerika befolyását arra használni, hogy visszafogjuk az izraelieket”
. Ez szokatlanul keményvonalas hozzáállás egy alelnöktől, ami azt jelzi, hogy Vance hatékonyan tolja Trump politikáját a neokonzervatívok által is szorgalmazott irányba a Közel-Keleten. Ugyanakkor Vance más vonatkozásban kritizálja a korábbi évtizedek beavatkozó politikáját – például elítéli a költséges közel-keleti háborúkat –, de épp Izrael kapcsán meglepő módon olyan szövetségi rendszert támogat, amely amerikai katonai erőt is mögé rendel a közel-keleti status quo fenntartásának. Diplomáciai szerepében Vance így kettős arcot mutat: egyszerre hangoztat izolacionista retorikát (pl. Európában), és képvisel kemény beavatkozáspárti nézeteket (pl. a Közel-Keleten) – mindezt Trump politikájának kiszolgálására. A külügyekben Vance tehát nem pusztán végrehajtó, hanem ideológiai irányadó is, aki Trumpot megerősíti abban, hogy az általa preferált külpolitikai irányokat (Ukrajna szerepének lefokozása, Izrael feltétlen támogatása stb.) következetesen vigye véghez.
Belpolitikai és gazdasági döntések Musk befolyása alatt
Trump második ciklusának egyik legnagyobb újdonsága Elon Musk hatalomközeli pozícióba emelkedése. Musk – a Tesla és a SpaceX vezére, valamint a Twitterből lett X tulajdonosa – formális kormányzati tisztséget nem kapott, de Trump kinevezte őt egy újonnan létrehozott bizottság élére, amely a szövetségi bürokrácia megreformálását hivatott végrehajtani. Egy 2025 februárjában aláírt elnöki rendelet létrehozta a Kormányzati Hatékonyság Hivatalát (angol rövidítéssel DOGE), és “példátlan hatásköröket” adott neki a civil szövetségi alkalmazottak felvételének és elbocsátásának ellenőrzésére. Gyakorlatilag minden minisztérium és ügynökség köteles egyeztetni a DOGE-gal az új kinevezésekről, és Musk emberei meg is vétózhatják a felvételeket (kivéve, ha az adott tárca vezetője külön indokolva felülbírálja ezt). Emellett utasítást kaptak a hivatalok „nagyszabású létszámleépítések” tervezésére. Mindez azt jelenti, hogy Musk – bár nem választott vezető – a gyakorlatban óriási befolyást gyakorol az államapparátus összetételére és működésére. Az elnöki rendelet Trump szavaival „nagyon fontos” lépés az „elpazarolt erőforrások kigyomlálására”, Musk pedig az aláírási ceremónián azt mondta, szó sincs „ellenséges hatalomátvételről”, hiszen „a nép szavazott a kormány megreformálására, és meg is kapja, amit akart”. Ezzel Musk a Trump által meghirdetett bürokrata-ellenes program élharcosa lett, aki a háttérből intézi a „mély állam” felszámolását célzó intézkedéseket.
Elon Musk befolyása a belpolitikában konkrét döntésekben is tetten érhető. A DOGE révén Musk emberei beépültek számos minisztériumba és ügynökségbe, és máris több területen irányváltást értek el. Például a Fogyasztóvédelmi Hivatalnál (CFPB) az új vezetés hatására csökkent a pénzügyi szabályok betartatásának szigora , az Oktatási Minisztériumban pedig állami programok lefaragását készítik elő. Még a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) munkáját is érinti Musk jelenléte: bizonyos környezeti monitorozási projektek lelassultak vagy akadoznak – ami kritikák szerint beleillik a Trump-kormányzat klímaszkeptikus, deregulációs megközelítésébe. Sőt, hírek szerint Trump és Musk az USAID fejlesztési ügynökség “lekapcsolását” tervezik – a dolgozókat egy napon kitiltották a központi irodából, arra utaló jelekkel, hogy az ügynökséget meg akarják szüntetni. Az USAID a külföldi segélyezés fő eszköze, így bezárása drámai fordulatot jelentene az amerikai külpolitikában is, és jól mutatja Musk befolyásának kiterjedését a kormányzás szinte minden területére. Összességében Musk a Trump-adminisztrációban gazdasági és technológiai hatalmát politikai súlyra váltotta: nem csak tanácsadó, hanem olyan „háttérirányító”, aki strukturális döntéseket hoz a kormányzat felépítéséről. Egyes elemzők ezt már „árnyékkormányzásnak” nevezik, amelyben Musk kvázi-miniszterelnökként működik Trump mögött. Arra is volt példa, hogy Musk közvetlen gazdasági döntésekre befolyást gyakorolt: ő felügyeli a kormányzati költések átvizsgálását, és állítása szerint máris tízmilliárdokat spórolt meg a költségvetésnek – noha független adatok szerint ennek csak töredéke igazolható. Mindez rámutat, hogy Musk révén a nagyvállalati logika és Szilícium-völgyi szemlélet költözött be a Fehér Házba, amely karcsúbb államot, erősebb privát szektort és technokrata megoldásokat hirdet.
Nyilvános kommunikáció és a politikai narratíva formálása
Trump kommunikációs stílusa továbbra is egyedi és közvetlen, ám érdemes megfigyelni, hogyan jelenik meg benne Vance és Musk hatása. Donald Trump nyilvános üzenetei – legyen szó beszédeiről vagy a Truth Social platformon közzétett bejegyzéseiről – fő üzeneteikben következetesek maradtak: Amerika érdekeinek védelme, az elitellenes, „washingtoni mocsarat” lecsapoló retorika, valamint a gyors és „erős vezető” imázsának hangsúlyozása. Ezek az üzenetek illeszkednek Trump 2016-os és 2020-as kampányszlogenjéhez, tehát Trump saját politikai márkáját viszik tovább. Ugyanakkor feltűnő, hogy Trump retorikájában megjelennek olyan elemek is, amelyek Vance és Musk nézőpontját tükrözik. Például Trump Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatai 2025-ben sokkal kritikusabbak és keményebbek lettek, összehasonlítva korábbi évekkel – ez egybecseng Vance Ukrajna-szkeptikus álláspontjával. Amikor Trump „diktátornak” nevezte Zelenszkijt és azzal vádolta, hogy nem hálás a támogatásért, sok elemző szerint Vance markáns véleménye köszönt vissza Trump szavaiban.
Ugyanígy, Trump közel-keleti kommunikációja – Izrael teljes támogatása és Irán kemény elítélése – visszhangozza Vance nézeteit, miszerint az USA-nak nem szabad korlátoznia szövetségeseit, hanem hagyni kell őket érvényesülni. Feltehető, hogy Vance, mint alelnök, részt vesz Trump beszédeinek és posztjainak előkészítésében ilyen témákban, vagy legalábbis belső viták során erőteljesen képviseli a saját – Trump által osztott – véleményét, így az végül Trump üzeneteiben is megjelenik.
Ami Elon Muskot illeti, az ő befolyása a nyilvános narratívára közvetett és közvetlen módon is érzékelhető. Közvetlenül Musk gyakran nyilvánul meg a közösségi médiában Trump politikáját támogatva vagy magyarázva. Musk az X platformon (a volt Twitteren) hangos szócsöve a kormány politikájának: például egy februári posztjában „minden idők legjobb alelnökének” nevezte JD Vance-t, és „jövendőbeli elnökként” emlegette. Ezzel Musk tudatosan alakítja a politikai narratívát, egyszerre erősítve Trump döntésének legitimitását (hogy Vance-t választotta társául) és megalapozva Vance jövőbeni vezetői imázsát. Musk bejegyzése hatalmas visszhangot váltott ki – „vírusmód terjedt” az interneten –, ami azt mutatja, hogy Musk szavai komoly súllyal esnek latba a közvéleményben, és befolyásolhatják a Republikánus Párt narratíváját is a poszt-Trump korszakra készülve. Közvetett módon Musk a médiaplatformok tulajdonosaként formálja a nyilvános kommunikáció terét. Ő irányítja az X/Twittert, Jeff Bezos (Musk tech-milliárdos társa) a Washington Postot, Mark Zuckerberg a Facebookot – Bernie Sanders szenátor rámutatott, hogy e „óriási médiafelületek” segítségével a szupergazdagok képesek a közbeszédet saját érdekeik szerint terelni, elvonva a figyelmet arról, hogyan használják a hatalmukat . Ennek jelei az elmúlt hónapokban: az X algoritmusának változásai nyomán Trump-barát tartalmak erősödtek fel, míg a kormányt bíráló hangok szerintük háttérbe szorulnak – bár az X működése nem átlátható, a sajtó megjegyezte, hogy Musk platformja látványosan kedvez a Trump-narratívának. Emellett a Fehér Ház sajtótájékoztatóin is történt változás: a Trump-kormányzat állítólag szorosabb kontroll alá vonta az újságírói hozzáférést (pl. a Fehér Házi sajtómedencét érintő korlátozásokkal) , ami arra utal, hogy a kommunikációt központosítják és szűrik. Összességében Trump nyilvános üzeneteit – bár jellegzetes stílusa megmaradt – olyan tanácsadók és szövetségesek támogatják háttérből, akik saját területük narratíváit hozzáadják. A végeredmény egy koordinált politikai kommunikáció, amelyben Trump hangja dominál, de Musk tech-optimista, anti-bürokrata attitűdje és Vance populista, nacionalista szólamai is tisztán kihallhatók.
Elemzői vélemények és konkrét esetek a hatalmi struktúráról
Az új hatalmi felállás – Trump elnök, Vance alelnök, Musk „tanácsadó” – komoly vitákat váltott ki az amerikai politikai közéletben. Számos elemző és ellenzéki politikus úgy látja, hogy Trump ugyan névleg a fő döntéshozó, de a háttérben Musk és részben Vance példátlan hatalmat kapott. Ezt a felfogást tükrözi a Time magazin híres címlapja is 2025 februárjában, amelyen Elon Musk az elnöki íróasztalnál ül, mintha ő lenne az elnök (Trump nélkülözhető bábjaként ábrázolva).
A címlaphoz tartozó cikk címe is sokatmondó: „Elon Musk háborúja Washington ellen – belülről”. A cikk megállapítja, hogy Musk gyakorlatilag csak Trumpnak tartozik felelősséggel, aki kampánybeli támogatójának hatalmas mozgásteret adott, hogy a kormányzatot saját agendájához igazítsa . Vagyis a Time szerint Trump tudatosan engedte Muskot érvényesülni, mert Musk az ő (Trump) programját hajtja végre – csak épp példátlanul széles hatáskörben. Ezt a kritikus hangot erősítik civil szervezetek és egyes törvényhozók is. Josh Marshall újságíró a DOGE működését „árnyékkormánynak” nevezte, amelyben Musk „gyakorlatilag elnökként vagy afféle miniszterelnökként” irányítja a folyamatokat . Carole Cadwalladr oknyomozó újságíró pedig egyenesen úgy fogalmazott: „ez egy teljes hatalomátvétel a szövetségi kormány felett Musk részéről” . Bernie Sanders szenátor szintén súlyos aggályait hangoztatta: szerinte „Musk, a világ leggazdagabb embere, épp a kormány főbb ügynökségeinek szétverésén munkálkodik”, ami „törvénytelen és alkotmányellenes” – Sanders „oligarchák hatalomátvételéről” beszél, amely fenyegeti az amerikai demokráciát . Konkrét példák is alátámasztják ezt a kritikus nézőpontot: a már említett Zelenszkij-találkozó fiaskója (ahol egy alelnök szokatlan módon nyíltan durva hangnemben beszélt egy külföldi államfővel) arra utal, hogy Trump kormányában Vance is szabad kezet kap bizonyos ügyek intézésében. Ugyanígy Musk DOGE-tevékenysége – pl. több ezer szövetségi alkalmazott elbocsátása, egyes hivatalok (USAID) kiürítése – túllép egy szokványos tanácsadó szerepén, és inkább társdöntéshozói minőségre utal.
Másrészről a kormányzati tisztviselők azt hangsúlyozzák, hogy Trump továbbra is a főnök, és Musk illetve Vance csak annyira befolásosak, amennyire az elnök engedi. A Fehér Ház egy jogi beadványban hivatalosan is leszögezte: Musk nem visel közhivatalt a DOGE élén, formálisan csak tanácsadó, és „nincs önálló döntéshozatali jogköre”, csak tanácsokat adhat és közvetítheti az elnök utasításait.
Ezzel az adminisztráció igyekszik elhatárolni magát attól a narratívától, hogy Musk kormányozna – azt állítják, minden döntés Trump kezében van, Musk csupán végrehajtó segítő (hasonlóan mondjuk egy kabinetfőnökhöz vagy különleges tanácsadóhoz). Trump személyisége és múltja alapján is sokan úgy vélik, hogy nem lenne képes mások „bábjaként” működni: ismerjük egovezérelt stílusát, ösztönös döntéshozatalát, ami néha épp szembemegy tanácsadói javaslatokkal. Ez arra utal, hogy bármennyire erős is Musk és Vance befolyása, Trump végső soron a saját feje után megy a számára kulcsfontosságú ügyekben. Maga Trump a Time címlap ügyét is elintézte egy vállrándítással: gúnyosan megkérdezte, „létezik még egyáltalán a Time magazin? nem is tudtam” – nyilvánvalóan bagatellizálva a témát és azt sugallva, hogy nem érdekli a feltételezés, miszerint Musk túlnőtt rajta . Emellett Musk is azt hangoztatja kifelé, hogy ő csak Trump megbízottja, aki a nép által megszavazott programot hajtja végre, nem a saját szakállára cselekszik.
Összegzésként elmondható, hogy Trump kormányzati döntéshozatalában továbbra is meghatározó szerepet visz – ő az, aki az irányvonalat megszabja és aki a végső szót kimondja, különösen a politikai „nagy kép” tekintetében. Ugyanakkor az apparátus működtetését és egyes szakpolitikai területek részleteit látványosan átengedte bizalmasainak. J.D. Vance alelnök a diplomácia és külpolitika terén Trump meghosszabbított kezeként működik, aki saját hitelességével és energiájával viszi tovább Trump nemzetközi agendáját – egyszerre visszafogva az USA globális kötelezettségeit (pl. Ukrajna) és kiállva a hagyományos szövetségesek mellett (pl. Izrael) a Trump által elvárt módon.
Elon Musk pedig a belső politikai és gazdasági döntéshozás motorja, aki a kormányzat átszervezését, a technokrata újításokat és a Trump-féle bürokráciacsökkentést valósítja meg példátlan felhatalmazással . A nyilvánosság előtt Trump továbbra is a saját retorikáját használja, de Vance és Musk befolyása érezhető a narratíva alakításában – legyen szó egy kemény hangú üzenetről egy külföldi vezető felé, vagy a „kormány leépítésének” dicshimnuszáról, ami Musk szájából hangzik el, de Trump politikai érdekeit szolgálja. A kialakult hatalmi struktúra tehát egyfajta triumvirátus, amelyben Trump a karizmatikus vezető, Vance a politikai harcostárs a diplomáciai csatatéren, Musk pedig a rendszert formáló technokrata. Egyes vélemények szerint ez veszélyes erőkoncentráció és „az oligarchia térnyerése” , mások szerint viszont csak így valósítható meg a radikális változás, amire Trump felhatalmazást kapott. Mindenesetre, Trump döntései mögött ma ott van Vance és Musk keze nyoma, és az USA politikája így szokatlan módon személyre szabott – a hagyományos intézményi fékek és ellensúlyok helyett egy szűk körű vezetés irányítja az országot, saját víziója szerint.
Források: A fenti elemzés ténymegállapításait több hiteles forrás támasztja alá. Daniel Larison külpolitikai szakértő rámutatott, hogy Vance alelnökjelöltként „Trump politikai irányvonalához hű populista, aki élharcosa volt Biden ukrán politikája kritikájának” és akár a segélyek leállítását is el tudja érni.
Ugyancsak Larison elemezte Vance keményvonalas közel-keleti állásfoglalásait, idézve Vance szavait, miszerint „hagyni kell Izraelt, hogy befejezze a munkát Gázában”, Biden túlzott óvatosságát bírálva . Az AP hírügynökség jelentése alapján Trump és Vance együtt támadták Zelenszkijt a Fehér Házban, ami példátlan eset egy amerikai–ukrán találkozón, és Lindsey Graham republikánus szenátor „teljes katasztrófának” nevezte a megbeszélést . A belpolitikai fronton a NationofChange oknyomozó portál részletesen feltárta Musk DOGE-hatalmát, azt írva: „Trump egy végrehajtási parancsával Muskot állította a szövetségi munkaerő középpontjába, engedélyezve neki a kormány átalakítását ellenőrzés nélkül” . Ugyanitt idézik Josh Marshall szavait, miszerint Musk „úgy működik, mintha elnök vagy inkább miniszterelnök volna” a ráruházott hatáskörökkel . A Reuters pedig hivatalos forrásból közölte, hogy „Musk nem rendelkezik önálló döntési joggal, csak tanácsadóként segíti az elnököt” – a Fehér Ház ezzel védi Trump szuverenitását a vádakkal szemben . Végül a Fox News beszámolt arról a Time címlapról, amely Muskot Trump helyébe képzeli, és idézte Trump reakcióját is, miszerint „nem is tudott róla, hogy a Time magazin még működik”, ezzel jelezve, hogy Trump nyilvánosan elutasítja a „Musk az úr a háznál” narratívát . Ezek a források együttesen megerősítik a fenti kép összetevőit, árnyalva azt a kérdést, mekkora Trump saját szerepe, illetve milyen mértékben irányítják vagy befolyásolják őt legközelebbi szövetségesei, J.D. Vance és Elon Musk.
A Fehér házban készült képek és videókból jól látható egy eddig teljesen szokatlan dolog, nevezetesen, hogy Vance és Musk rendszeresen megérinti az elnököt, a médiában eddig az elnök látványosan érinthetetlen volt.
Az amerikai politikai életben az elnök és közvetlen tanácsadói közötti fizikai érintkezés ritkán kerül a nyilvánosság elé, mivel a hivatalos eseményeken általában formális protokollt követnek. Azonban a Fehér Házban készült legutóbbi felvételeken látható, hogy Elon Musk és JD Vance rendszeresen megérintik Donald Trump elnököt. Ez a közvetlenebb interakció azt sugallhatja, hogy szoros és bizalmas kapcsolat alakult ki közöttük, ami eltér a korábbi adminisztrációk formálisabb stílusától.
Elon Musk, aki Trump egyik legfőbb tanácsadója, nemrégiben "a valaha volt legjobb alelnöknek" nevezte JD Vance-t, és "jövőbeli elnökként" hivatkozott rá. Ez a kijelentés tovább erősíti a hármójuk közötti szoros kapcsolatot, és azt a benyomást kelti, hogy Musk jelentős befolyással bír az adminisztrációban.
A fizikai érintkezés és a közvetlen kommunikáció ezen új formája azt tükrözheti, hogy Trump elnök nyitottabb és informálisabb munkastílust alkalmaz legközelebbi tanácsadóival. Ez a dinamika hozzájárulhat a gyorsabb döntéshozatalhoz és a hatékonyabb együttműködéshez, ugyanakkor eltér a hagyományos elnöki protokolltól, ami vegyes reakciókat válthat ki a közvéleményben és a politikai elemzők körében.
Visszatérve Ukrajnára, mi lehet Zelenszkij következő lépése?
A legutóbbi, feszült hangulatú washingtoni találkozó után Volodimir Zelenszkij ukrán elnök számára kulcsfontosságú, hogy újragondolja Ukrajna diplomáciai és stratégiai lépéseit. Az Egyesült Államok támogatásának bizonytalansága miatt valószínű, hogy Zelenszkij elnök az alábbi lépéseket fontolhatja meg:
- Európai szövetségesekkel való kapcsolatok erősítése: Az amerikai támogatás esetleges csökkenése miatt Ukrajna számára létfontosságú az európai országokkal való szorosabb együttműködés. Ezt alátámasztja, hogy több európai vezető, például Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is kifejezte támogatását Ukrajna iránt a találkozót követően.
- Alternatív nemzetközi támogatások keresése: Ukrajna számára fontos lehet új partnerek és szövetségesek felkutatása, akik gazdasági és katonai támogatást nyújthatnak a jelenlegi helyzetben.
- Belföldi erőforrások mozgósítása: A belső erőforrások hatékonyabb kihasználása és a nemzeti egység erősítése elengedhetetlen a háborús erőfeszítések fenntartásához.
Az alelnök, JD Vance jelenléte a tárgyaláson szintén figyelemre méltó. Bár az amerikai külpolitikában nem szokatlan, hogy az alelnök részt vesz fontos diplomáciai megbeszéléseken, Vance aktív szerepe és a Zelenszkij elnökkel folytatott heves vita azt jelzi, hogy az alelnök jelentős befolyással bír a jelenlegi adminisztráció külpolitikai döntéseiben.
Összességében Zelenszkij elnök következő lépései meghatározóak lesznek Ukrajna jövője szempontjából, különösen az Egyesült Államok támogatásának bizonytalansága és az európai szövetségesekkel való kapcsolatok erősítésének szükségessége fényében.
