Csákvári Géza filmes újságíróval elhangzott beszélgetés második felét hallottam a Klubrádió Hetes stúdió című adásában. Aztán Orbánt Tusványoson.
Mozi vagy streaming? Tom Cruise például csak mozifilmeket hajlandó forgatni! Dicséretes! Bár engem – régóta nem vagyok moziba járó ember, mióta az ArtMoziba száműzték a fogyatkozó számú művész- illetve társadalmi mondanivalójú filmeket, és azok is szép csendben elhalnak. A Netflix és az újabb hasonló szenzációk sem ráznak meg, áttekintettem a kínálatukat, kösz, nem kérem! Üzletnek jó, nekem nem! Nekem a film mást jelent!
A pandémia is betett a mozinak, éppen kezdett talpra kecmeregni, na de, most, a sztrájk Hollywoodban!
Mi lesz ebből? Csúszni fognak a bemutatók, összeomlik a RENDSZER! -kesereg a riportalany. Az Oscart előzengő filmfesztiválok, mind közül is a Velencei! Megtartják? Mi lesz a program? Üres lesz sztárok nélkül a kifutó? És az egész hazavágja a következő Oscart?
Hát, igen! Van, akit ez izgat! Sokakat! Engem nem! Az Oscar egy nagy humbug, reklám- és pénzmachináció! Hogyan add el a szart aranyért?
Ki kapja a díjakat? Érdekcsoportok, szponzori klikkek nagy összecsapása – köze nincs filmművészethez.
Még esetleg a rövidfilmek és a külföldi filmek mezőnye! De, ott is patikamérlegen méricskélik ki a befutókat.
Mióta az amerikai (hollywoodi) szemét elárasztotta a világot, és giccses, számítógépek által írt forgatókönyv-panelekből összeeszkábált filmek tömegét ontja, az európai filmet (és az amerikai független filmet) agyonnyomja, leszoktatva róluk a publikumot, hogy sírva vigadjanak, vagy vígan zokogjanak a banális történetkék egyforma egymásutánján, mióta egy olyan kiváló színésznő, mint Gwyneth Paltrow szex-segédeszközöket forgalmaz és reklámoz, és még büszke is magára, mióta komoly filmművészek idióta horror- és utópisztikus filmekben adják el magukat, azóta ezek a problémák engem nem, csak Csákvári Gézát érdeklik – ő ebből él!
De, legalább kulturáltan tenné!
Mert a sirámok özöne közben elhangzott: ha a Velencei Filmfesztiválon (valaha a legrangosabb művészfilm-seregszemlén) nem lesznek ott a hollywoodi alkotások, „legfeljebb egy grúz művészfilm lesz a nyertes, ha üresek maradnának a vörös szőnyegek, legfeljebb majd odaállítják Gina Lollobrigidát, vagy mit tudom én, kit!”
Na, mármost! Többre becsülök egy grúz művészfilmet az egész rakat hollywoodi felhozatalnál! A fekete tollú fehér madár (bár még szovjet színekben) például felejthetetlen alkotás volt. És sorolhatnám! Mellesleg Orbántól tanulta ezt a nemzeteket lenéző attitűdöt?
Amit pedig, mint filmes újságíró, tudhatna, tudnia kellene, hogy Lollo nem olyan régen, az éve elején távozott a körünkből, tehát nehezen képzelhető el, hogy mint valami beugró pótlék, kilibbenjen a vörös szőnyegre!
A filmes újságíró után egy hasonló színvonalon álló egyén beszédéhez volt szerencsém: Orbán Tusványoson a nagy semmit adta elő!
A mondatai közti – hosszúra nyúló – csendek voltak a legizgalmasabbak!
De, amit mondott!
Az Unió kiöregedett, erőtlen oroszlán, Oroszország erős, Kína még erősebb, Amerika túl van azon, hogy a világ tetején legyen, a nagy nyugati cégeknek csak a tizennyolc százaléka hagyta el Oroszországot, az ukránok pedig hungarofóbiájukban a pici, szegény OTP-t vegzálják!
„Jövőre ilyenkor talán már ismertethetem 2040-ig (!) szóló terveimet a gazdaság újjáépítéséről!”
Szóval: idén tovább pang, csődöl a gazdaság, hiába mondott márciust, majd májust (tudtuk, hogy hablaty), most már egyéves haladék bukott ki a száján.
Plusz újabb beharangozott tíz év! Persze, ki van meglepve? Tudtuk, hogy lábbal előre fogják kivinni a miniszterelnöki rezidenciából, mint a szovjet és kínai pártfőtitkárokat, mint a híres-nevezetes Kim-família összes reprezentánsát.
Ezt leszámítva érdekesebb volt, amiről nem beszélt! Mert nem mondott semmit arról, amiről beszélnie kellett volna!
Az ország aktuális katasztrofális helyzetéről, a gazdaságról, az inflációról, az oktatásról, az egészségügyről, s a többi.
Ezek nem tartoznak a nagyérdeműre! Vagy, gyanítom, fogalma, elképzelése sincs semmiről! Nyilván a valós helyzetről sem. Diktátorok szokása szerint a talpnyalók tálalásában hall mindent, akik rózsaszínű ködöt fejlesztenek köré. Meg, igazából nem is ért semmihez, aminek bármi köze van kormányzati teendőkhöz. Csakúgy, mint a tárcavezetői és egyéb beosztottjai.
Mindenesetre – biztos vagyok benne – egyetlen dolog foglalkoztatja: 2024 április!
Az EP-választás! Nyilván nagy szélsőjobboldali áttörést remél (sajnos nem minden alap nélkül), melynek folytán megváltozó erőviszonyok kedvezőek lesznek számára az EP-ben és a Bizottságban is.
És akkor végre zrika nélkül hozzájut a lenyúlható forrásokhoz!
Egyben, mint az új Európa szellemi atyja.
Az uniós Fidesz-frakciót pedig újra Szájer fogja vezetni! Ahogy ezt Deutsch előénekelte, és már Gulyás, meg mások is hiányolják. Végtére is: nem lóg ki közülük!
A hollywoodi sztrájknak vége lesz egyszer. és újra hömpölyögni kezdenek a a nagy szirupgyár milliárdokat fialó alkotásai, beborítva a fasiszta Európát és az alighanem szintén fasiszta Egyesült Államokat. (DeSantis orbáni államot kíván építeni. Trump is.)
A magyar polgár ezeket a csodákat már nem fogja látni.
Mozijegyre nem lesz pénze, ahogy Netflix-, meg mit tudom én, milyen más előfizetésre sem. Különben is, kikapcsolják majd az áramot, mert ne fogja tudni fizetni a rezsicsökkentett villanyszámláját, mely a legnagyobb az Unióban.
Üldögélhet majd a sötétben, mert a petróleum is hiánycikk lesz.
De hát, a mozi előtt is volt élet! Valamilyen.