Régen azért lett oly népszerű Orbán Viktor, mert kristálytiszta logikája, tűpontos fogalmazása megfogta az embereket. Mostanában azonban gyakran botlik meg a logika, még oly egyszerű összefüggések esetén is.
Orbán Viktor korábbi álláspontjához hasonlóan februárban a V4-ek találkozóján megerősítette, a magyar nemzetbiztonság egyik legfontosabb alapvetése az, hogy tőlünk keletre legyen egy olyan entitás, amely Oroszország és Magyarország között helyezkedik el. Ukrajna léte tehát az egyik legfontosabb magyar nemzeti érdek.
Magyarország szempontjából van egy különleges tényező, mégpedig az, hogy Magyarország nem akar újra közös határt Oroszországgal, mert a múltból ezzel rossz tapasztalatai vannak.
Orbán Viktor szerint ugyanakkor Ukrajna már nem szuverén ország és csak azért tudnak harcolni, mert a Nyugat támogatja őket.
A logika tehát azt diktálná, hogy Magyarország támogassa leginkább Ukrajna önvédelmi harcát, hiszen a miniszterelnök szerint az ő létezésük az egyik legfontosabb magyar nemzetbiztonsági érdek. Ehhez képest a magyar külpolitika nem csak szavakban, hanem tettekben nézve is „ölbe tett kézzel” tekintené végig Ukrajna pusztulását. Ennél azonban rosszabb a helyzet, hiszen nem „ölbe tett kézzel” nézi az orosz dorbézolást diplomáciánk, hanem kifejezetten oroszbarát politikát folytatva azt propagálja, hogy Nyugat háborúpártisága okozza a problémát. Mintha Brüsszel támadta volna meg Ukrajnát és nem Oroszország. Nyugaton természetesen mindenki békét szeretne, ugyanakkor biztosítják Ukrajna önvédelemhez való jogát. Önös érdekből, ha úgy tetszik, hiszen vajon mi gátolná meg Putyint a további terjeszkedésben, ha Ukrajna megszállásának nem lenne semmiféle következménye.
És innen már csak spekulálhatunk azon, hogy vajon mi történt az egykori nyugatbarát-oroszellenes Orbán Viktorral, és vajon mi késztette 180 fokos fordulatra. Az ma már szinte biztosnak látszik, hogy eredetileg Putyin egy villámháborúra készült. Elfoglalja Ukrajnát és vagy teljesen annektálja, vagy kinevez egy bábkormányt az ország élére. Igazából ez utóbbi volt valószínűleg az elképzelés, hiszen a bábkormányok megadják a látszólagos jogi legitimitást, a gyakorlatban pedig azt teszik, amit Moszkva diktál. Lásd annak idején a magyar bábkormányok, Rákosi és Kádár. Érdemes emlékezni 1968-ra, amikor többi között a magyar hadsereg is bevonult Csehszlovákiába, úgymond rendet tenni. A prágai tavasz eltiprása, emberek halála így mind a mai napig a mi „lelkünkön is szárad”. Orbán Viktornak szent meggyőződése, hogy az oroszok előbb-utóbb megnyerik az Ukrajna elleni háborút, ezért tehát Kijevnek minél hamarabb békét kellene kötnie Moszkvával. A miniszterelnök itt valószínűleg arra gondol, hogy Ukrajnának egyoldalúan meg kellene adnia magát a túlerővel szemben, hiszen Putyinnak esze ágában sincs feladni a már annektált területeket. Ez pedig ugyancsak Ukrajna végét jelentené, hiszen itt található Kijev természeti erőforrásainak túlnyomó többsége. Olaja, földgáza, bányái, ipara. Ez a magyarhoz hasonló Trianoni békeszerződés lenne, kevesebb területi veszteséggel ugyan, de a gazdasági kár hasonló lenne. Egyelőre nincs tehát békemegoldás, ezt nálunk okosabb embereknek sem sikerült még kitalálni. Marad a háború és annak lassú eszkalálódása. És miért borítékolható a konfliktus további súlyosbodása?
Az amerikai törvényhozás alsóháza, a Képviselőház szombaton este megszavazta az Ukrajnának nyújtandó újabb katonai segélycsomagot. Összesen kicsit több, mint 61 milliárd dollárt lehet majd erre a célra fordítani. Az amerikai támogatási csomagban először szerepel a „nagy hatótávolságúként” jellemzett ATACMS rakéta is. Ennek nagy a jelentősége, hiszen az ukrajnai háború eddigi legfontosabb tanulsága, hogy a támadás és a védekezés költségeinek ollója minden korábbinál szélesebbre nyílt. Mit jelent ez? Egy néhány százezer forintos drón leszedése, több tízmillió forintba kerülő légelhárító rakétával lehetséges. Vagyis hiába rendelkeznek a nyugati államok elképesztő hadiipari fölénnyel az oroszokkal szemben az agresszor kevesebb pénzzel nagyobb sikereket tud elérni, mint a védekezők. Ezért szükségszerű, hogy az ukránok is támadjanak orosz területeket, hogy a pénzügyi ollót valamennyire helyrebillentsék. Ebben nyújtanak segítséget a nagyobb hatótávolságú amerikai rakéták. A legfrissebb információk szerint az ukránok máris léptek. Pusztító támadást mértek a dzsankoji orosz légibázisra. Katonai szakértők szerint az akció a Kercsi híd elleni támadást készíti elő.
Akármennyire fájdalmas tehát a háborúba térségünk is belesodródhat, de egyáltalán nem mindegy, kit kiálltunk ki bűnbaknak. Az orbáni retorika szerint egyértelműen Brüsszel a hibás. Ez amellett, hogy nem igaz, súlyosan gyengíti szövetségesi pozícióinkat. A svédekkel folytatott „cicaharcunk” NATO csatlakozásuk ügyében is ezt sejteti. Elképzelhető, a svédek nem akarták meghosszabbítani az ingadozó, kiszámíthatatlan, gyanús műveleteket folytató magyarokkal a Grippen szerződést, hiszen itt egy katonai csúcstechnológiáról van szó, amelynek átadása bizony nagyon kockázatos egy oroszokkal kokettáló állami vezetéssel. Aztán több hónapi gyúlöletkampányt követően megszületett az egyezség. Magyarország hozzájárult a svéd NATO tagsághoz és még ugyanabban a lendületben megkötöttük a Grippenek Magyarországon maradásának hosszútávú, kibővített szerződését. Mily csodálatos, azóta pedig a világ egyik legbarátságosabb népével egy varázsütésre helyreállt a bizalmi viszonyunk, mert népek között így megy ez. Pár hónap gyűlölködést követően általában egymás nyakába borulnak. Nemdebár?
Az uniós választásokra készülő Fidesz fő kampánytémája már láthatóan a Brüsszel ellenesség lesz. Érdemes lenne ezért mielőbb feloldania Orbán Viktornak azt a logikai ellentmondást, ami beszédeiben fellelhető. Abban ugyanis teljesen igaza van, hogy Ukrajna ügye Magyarország számára nemzetbiztonsági kérdés és nem pártpolitikai, ahogy ezt most a választási plakátjaikon látszik. (PIAC&PROFIT)
