A Gulyáságyú Média oldalán közzétett, terjedelmes nyílt levélben fordult Balog Zoltánhoz a bicskei gyermekotthon egykori igazgatójának, Vásárhelyi Jánosnak egyik áldozata, Pop Mert, aki 2016-ban tett feljelentést a rendőrségen, miután egy másik gyerek az otthonból öngyilkos lett.
V. János, a bicskei gyermekotthon egykori igazgatója, K. Béla, a bicskei gyermekotthon egykori nevelője, K. Endre, a bicskei gyermekotthon egykori igazgató-helyettese, Novák Katalin egykori köztársasági elnök, Varga Judit egykori igazságügyi miniszter, Csókay László, a Fővárosi Önkormányzat gyermekvédelmi főosztályának volt vezetője.
Ezen emberekben egy közös van: mindannyian, így, vagy úgy, de belebuktak a bicskei pedofilbotrányba. Szakmailag és erkölcsileg teljesen megsemmisültek, elbuktak, elégtek.
Ezeknek az embereknek valamilyen felelősségvállalást, valamilyen következményt meg kellett élniük a státuszuk elvesztése kapcsán. Valakit a hatóság, másokat a közvélemény bírt rá erre.
Mindegy is, hogy az érintettek miként élik meg személyesen a saját kudarcukat. Mindegy, hogy alaptalan meghurcolásként, vagy éppen teljesen jogos következményként értékelik a velük történteket.
Az ember nagy bajban van, ha még saját magával szemben sem őszinte, így csak remélni tudom, hogy az érintettek saját magukba nézve meglátják, érzik a saját felelősségüket. Ha nem, hát nem, az ő dolguk!
Ám sajnos van itt egy valaki, akit még nem tudtunk az elbukottak névsorához hozzáírni. Ő nem más, mint Balog Zoltán. Pedig van számára is ebben a névsorban egy fenntartott hely.
Arról a Balog Zoltánról van szó, aki névsorban szereplők egyik felének korábban a munkáltatója volt, a névsor másik feléhez pedig kollegiálisan, a politikusi munkájából eredően kapcsolódik. Adja hát magát a kérdés: kicsoda Balog Zoltán? Milyen szerepe, felelőssége van neki a ma ismert történések tükrében?
Lássuk hát!
Balog Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumának egykori vezetője a gyermekotthonok fenntartójaként munkáltatója volt V. Jánosnak, K. Endrének és K. Bélának. Mindhárom alkalmazottját a bíróság jogerősen elmarasztalta a már jól ismert bűncselekmények kapcsán. Balog Zoltánnak munkáltatóként felelőssége volt az általa fenntartott intézményben, ahol a bűncselekmények megtörténtek.
Majd egyiküknek, K. Endrének évekkel a jogerős ítéletek után kilobbizik egy kegyelmet, nem mástól, mint Novák Katalintól. Igen, attól a Nováktól, aki Balog államtitkára volt még 2016-ban. Egészen pontosan a család – és ifjúságügyekért felelős államtitkár volt. Hát nem szép? Nagyon nem!
Azon két embernek köszönhet ma kegyelmet a félkegyelmű K. Endre, akiknek a beosztottja volt hosszú évekig. Igen, akkor is, amikor a beosztottjuk éppen a főnöke, és a saját seggét mentve követett el bűncselekményeket.
Miért is történhetett meg az a bizonyos bűncselekmény, ami miatt elítélték K. Endrét? Hát éppen azért, mert fingja sem volt a fenntartónak, egészen pontosan Balog Zoltánnak arról, hogy mi is történik Bicskén, hogy mi történik akkor, amikor egy ellene zajló hatósági eljárás alatt az igazgató bent, egy fedél alatt él az áldozatokkal.
Amennyiben egy normális ember egymás mellé teszi ezeket az információkat, akkor hamar rájön, hogy valóban milyen veszélynek vannak-voltak kitéve ezek a gyerekek. Nem kell nyomozónak lenni ahhoz, hogy mindezen összefüggéseket a helyén értékeljük.
Ám mi van akkor, ha az emberminisztert szembesítik e körülményekkel? Mi van akkor, amikor vígan vigadás közben a Pesti Vigadóban szembetalálja magát Moskovics Judit újságíróval, egy bekapcsolt mikrofonnal és egy kamerával? Hát hebegés-habogás. Pökhendi stílusban okoskodás, kioktatás. Lefagyás és elvörösödés. Ezt tudta alakítani a mi derék emberminiszterünk a bicskei gyermekotthon fenntartójaként, miután szembesítették a ténnyel, miszerint az igazgatónak módja van nehezíteni az eljárást, mert még mindig benn él az áldozatok között.
Moskovics Judit újságíró nem hasraütés-szerűen tette fel a kérdést Balognak, ugyanis ekkor már konkrét tudomása volt arról, hogy K. Endre V. János kérésére hogyan nehezíti az eljárást, hogyan kényszeríti az igazgató és helyettese az egyik áldozatot a vallomása visszavonására.
Balog „Pökhendi” Zoltán, miután látszólag nem igazán érti, hogy miről beszél, azzal zárja a beszélgetést, hogy „próbáljuk elképzelni” a szitut, amikor a „gyermekvédelmi ember” megvédi a gyerekeket az igazgatótól. Attól, aki napi 24 órában az otthonban tartózkodik mellettük, közöttük.
Az nagy talány, hogy Balog Zoltán miért „gyermekvédelmi embereket” emleget, s miért nem gyermekvédelmi gyámokat. De hát ennyi dologra nem is lehet odafigyelni! Különben is, még az egyik percben felhőtlen az öröm, díjakat-kitüntetéseket ad át, a másik percben már egy újságíró „kérdésekkel provokálja őtet”.
Mindeközben úgy beszél a bicskei ügyről, mint aki képben van, mint aki kezében tartja a dolgokat: mindenki higgadjon le, nyugi van! Balog azt kommunikálja már az ügy kirobbanása után egyből, hogy az ő érdemük az eljárás megindulása. Nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán eljárás alá vonták a bűnösöket. Mert ők (Balogék) szeptember 23-án felfüggesztették az igazgatót és eljárást kezdeményeztek a hatóságnál. Még ezt is ellopnák tőlünk. Nem elég nekik az ország, még az áldozatok fájdalmas küzdelmét is magáénak tudná inkompetens miniszterünk.
Hát nézzük, mi is történt egészen pontosan. Az én feljelentésem 2016. szeptember 8-án született, majd 2016. szeptember 23-án felfüggesztik az igazgatót állásából.
Vagyis tizenöt nap kellett ahhoz, hogy felfüggesszék egyáltalán az állásából V. Jánost. És huszonkilenc nap kellett ahhoz, hogy kipenderítsék végre a szolgálati lakásából. Az igazgatót szeptember 23-án függesztik fel állásából, ám a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) csak október 8-án költözteti ki.
Szemben Balog állításával, Balog csak október 7-én tájékoztatta az MNV-t – derül ki az MNV Moskovics Juditnak küldött leveléből.
Balog azt állítja az interjúban, hogy már szeptember 23-án – amikor felfüggesztették az igazgatót az állásából – kérte az kilakoltatását. Vagyis Balog Zoltán hazudott. Milyen meglepő, nem? Nem!
Na de vissza Bicskére. Volt tehát ideje – egy egész hónapja – és lehetősége az igazgatónak és helyettesének arra, hogy mentsék a saját seggüket.
A fenntartó hagyta, nem szólt bele! A fenntartó hagyta, hogy a két „csodapedagógus” kibontakozzék, kiteljesedjék szakmailag, s emberileg egyaránt. Hát ők meg nem voltak restek! Amikor lehetőségük adódott, megtették. Kényszerítették, zsarolták, megfélemlítették az áldozatokat. Pont úgy, mint 2011-ben és előtte.
Sunnyogás, mellébeszélés, hárítás: ez megy a mai napig és ez ment 2016-ban is. Ahelyett, hogy szakembereket küldtek volna Bicskére, nem történt semmi, az állam a médiából követte az eseményeket. Magukra hagyták az áldozatokat, a gyermekotthont és egy egész várost, Bicskét is. A mai napig!
2019-ben jogerősen kimondta a bíróság, hogy valóban megtörténtek azok a bűncselekmények, amelyet 2016-ban az RTL Klub Házon kívül című műsora feltárt. Ekkor még javában zajlott a K. Endre ellen folytatott eljárás, őt 2021-ben ítélték el jogerősen.
És mit tett az egykori fenntartó a jogerős ítélet után? Sunnyogott, sunnyog a mai napig. Nem gondolták, hogy bocsánatkéréssel tartoznak az áldozatok és a társadalom felé. Úgy papolnak gyermekvédelemről, hogy közben a saját intézményeikben súlyos visszaélések történnek.
Olyat kérnek számon a társadalmunkon, rajtunk, aminek nincsenek is ismeretében. Nem tudják, hogy mitől gyermekvédelem a gyermekvédelem. Nem tudják, hogy milyen „normális körülmények” között felnevelni egy gyereket. Nem tudhatják, hiszen látjuk, a saját intézményeikben mik történnek. Az egész gyermekvédelmi hitvallásukat egy gyalázatos törvényre építik.
Na, de vissza Baloghoz! Miután lecsendesült a bicskei ügy, Zoltán korrektnek és igazságosnak találta, hogy kegyelmet intézzen a haverjának, K. Endrének. Ugyanis az egykori alkalmazottja ártatlanságában ő személyesen a mai napig hisz.
Mit számítanak a szakértők, jogászok, a média, az áldozatok által elmondottak? Semmit! Legalábbis Balognak biztosan nem! Ő bekajálta azt a maszlagot, ami K. Endre „ártatlansága” mellett szól. Bekajálta, hogy mi pénzért, meg drogért cserébe álltunk a nyilvánosság elé. Bekajálta, hogy „valakik” lakhatást ajánlottak nekünk azért, hogy mondjuk ezt a kamerába. És itt valójában K. Endre az áldozat. Egészen bizarr, ha valaki azt gondolja rólam, rólunk, akik vállalták a nyilvánosságot, hogy ezt bármi javadalmazásért, jutalomért cserébe tettük.
Milyen jó érzés lehet majd egy évtizede vállalni a szereplést egy ilyen témában, nem? De, nagyon! Iszonyat jó érzés lubickolni a hírnévben. Tök kényelmes helyzet, nem megterhelő egyáltalán! (Irónia.)
Közben a maguk „ártatlan” barátja úgy nyilvánul meg a közösségi médiában, hogy nem lehet neki feltenni valós kérdéseket. Ír valamit, s elzárja a kérdések lehetőségét. Micsoda bátorságra vall! Igaz és ártatlan ember!
És mit ír? Na mit? Belénk száll páros lábbal! Normális ez? Bocsánat helyett ócsáról, hitelteleníteni igyekszik minket. Megbánás helyett bosszút forral. Elég meredek!
Csak remélni tudom, hogy Balog Zoltán naiv, s nem abszolút haveri alapon intézett kegyelmet. Egyik sem jó! De miért? Balog püspökként ne kérhetne kegyelmet? De igen! De Balog mire alapozva kér kegyelmet? Hát arra, hogy K. Endre „ártatlan”. Nem értem. Az ártatlanoknak nem kegyelem, hanem felmentés szokott járni. Nem értem, hogy egy politikus miért kegyelmet kér az általa ártatlannak hitt embernek, miért nem az igazság-szolgáltatásban keres felmentést? Vagy azt gondolhatta, ugyan elég nagy baj, ha ma valakit ártatlanként elítél a bíróság, de nincs idő az igazság-szolgáltatás hibáit kijavítani, ezért egy kegyelmet könnyebb elintézni és kész?
Amennyiben Balog Zoltán valóban hitt K. Endre ártatlanságában, akkor miért nem jogorvoslati lehetőségekre hívta fel gyámolítottja és környezete figyelmét? Miért nem abban erősítette meg őket, hogy a jogban bízva harcoljanak az igazukért?
Mi is ezt tettük és nekünk sikerült. A 2011-es nyomozás lezárása után bennünk valós félelem volt, hogy egyáltalán sikerül-e bíróság elé vinni az igazgatót. Hittünk benne, hittünk az igazunkban is. Nekünk nem kellett félnünk az igazunk hangoztatása kapcsán. Nekünk csak következetesen igazat kellett mondanunk, még ha sokszor az igazság kellemetlen is volt.
Több független bírói fórumon is nekünk adtak igazat. Balog Zoltán ennek ellenére miért gondolja, hogy ő személyesen felülírhatja mindezt? Miért gondolja azt, hogy ő a bíróságoknál jobban tudja, hogy az egykori beosztottja ártatlan? Egy látomás? Isteni hang? Több infó a bicskei történésekről? Nem értem.
Egyáltalán nem érez bármilyen összeférhetetlenséget? Látja a problémát, hogy az egykori beosztottjának kegyelmet intéz? Nem érzi ezt egy picit aggályosnak?
Azt gondolja, ma senki nincsen biztonságban, mert a bíróság ártatlan embereket ítél el?
Közéleti személyként nem érzi, hogy fel kellene szólalnia ezzel kapcsolatban?
Kicsit az az érzésem, hogy most is teljesen hülyének nézik egy egész társadalmat,.
Balog úr, pontosan tudjuk, hogy önök az éj leple alatt, suttyomban, sunyiban, a pápalátogatás leple alatt intéztek elnöki kegyelmet haveri alapon. Csak hát szar került a palacsintába, mert kiderült.
Adódik a kérdés, maguk ennyire ostobák? Vagy K. Endre elfelejtette közölni, hogy a kegyelmi döntés idején a Kúrián harmadfokon folytatódott az ügye?
Azt gondolták, hogy a kegyelmi döntés ténye nem fog kiderülni, mert az titkos és fogalmuk sem volt a harmadik fokú eljárásról? Vagy tudtak minden körülményről, csak arról nem, hogy a Kúria végzésében szerepelni fog a kegyelmi döntés ténye? Nem tudjuk! És a felelősök, vagyis önök nem akarják, hogy megtudjuk, pedig fontos lenne. De mit tudunk?
Balog Zoltán, miután kiderült a kegyelmi döntés, Ausztriáig menekült. Akkor még senki nem is érthette, hogy pont most miért szeretne hosszabb időre elvonulni imádkozni, de ma már tudjuk.
Itt hagyta a szarban a barátait.
Ilyen derék ember ez a püspök, Balog Zoltán. Morális krízist idéz elő, majd elvonul egy templomba imádkozni. Az ész megáll! Remélni tudom, hogy gyónni is volt ideje, mert van miért.
Na, de mit tesz ezután? Mikor már érzi és valószínű: egy felsőbb erő is megüzeni, hogy erre van szükség – előbújik és a Facebookon menti a köztársasági elnök seggét. Utolsó reményét Facebook-kampányba fekteti és próbálja menteni a menthetetlent. Mintha egy 20 hektáron tomboló tüzet egy vízipisztollyal kezdenénk oltani. Ráadásul az sem mindegy, hogy mi van ebben a vízipisztolyban. Balogéban kerozin volt sajna. Egy kicsi rá is megy a kezecskéjére, majd az be is gyullad.
Balogra fény vetül, s kiderül: kulcsfontosságú szerepe van a kegyelmi döntésben. Balog keze még lángol, amikor is kiáll, egy állványnak interjút ad, s azt találja mondani, hogy az egyháztól bocsánatot kér. Bravó!
Ekkor Balogra ráborul egy kerozinos tartálykocsi, majd a mi lángoló püspökünk – hogy oltsa magát –, futásnak ered. Menekül, fut, mert azt gondolja, hogy így majd eloltja a tüzet. Amikor megáll, a lángok újra felcsapnak és perzselik a mi püspökünk arcát. Elég kínos és kellemetlen szitu. Nem tudja, hogy a tűz, amit gyújtott csak úgy alszik el, ha megáll és megvárja, amíg leég, vagy saját maga a helyzettől elvárhatóan eloltja. Ettől fél és menekül. Tudja, hogy amit tett, az teljesen vállalhatatlan és azzal jár, hogy teljesen elég, elporlad, mint közéleti szereplő, mint ember. Pontosan úgy, mint az a hat ember, akik már elégtek az elmúlt másfél hónapban.
Éppen ezért.
Tisztelt Balog Zoltán, MONDJON LE! Vállalja a felelősséget! Kész, vége! Ennyi volt, nincs tovább! Ne bújjon asszonyok szoknyája mögé, MONDJON LE! A Ne a Magyarországi Református Egyházat tartsa pajzsként maga előtt továbbra is, hanem MONDJON LE! Elfogyott a levegő, egy szusszanatnyi sem maradt!
A maga cimborája ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Nem tudom, hogy milyen információk alapján tartja K. Endrét ártatlannak, de ismét bebizonyosodott, hogy nem az. Nézze meg az RTL Házon kívül című műsorát és ismerje meg K. Endre valódi arcát. Vonja le a következtetéseket és azonnal mondjon le!
Önnek köszönhetően K. Endre konkrét veszélyt jelent az áldozatokra. Az ön cimborája megtalálta mindannyiunk közül a legkiszolgáltatottabbat, a legelesettebbet, azt, aki látszólag nem tudja megvédeni magát, és ugyanarra bírja rávenni, mint 2016-ban. Keresett volna meg engem, nem tette volna zsebre, amit kap. „Miszlikbe vágnám, vagy félbe hasítanám”, hogy egy klasszikust idézzek. A valóságérzékelését teljesen elvesztő, elítélt bűnöző beleszaladt abba a bizonyos erdőbe. Azt hitte, hogy az igazgatói iroda biztonságában van idekint is, s hogy nem figyelünk egymásra. Hát megszívta! Nagyon csúnyán. Mert, ha más nem is véd meg minket, mi egymást igen! És ha engem K. Endrének hívnának, akkor most eléggé félnék, hogy az elmúlt másfél hónapban még hol volt jelen az RTL rejtett kamerás stábja. Nagyon paráznék azon, hogy még milyen találkozásokat rögzíthetett egy stáb. Szóval, nagyon remélem, hogy a mi „csúcspedagógusunk”” egészen Zaboláig menekül, és soha nem tér vissza!
És most a Magyarországi Református Egyházhoz szólok.
Kérem Önöket, vesse ki magából az egyház azt a személyt, akinek köszönhetően immáron másfél hónapja morális és erkölcsi válság van Magyarországon. Vesse ki a közösségük magából azt az embert, akinek köszönhetően K. Endre a mai napig folytatja az áldozatok traumatizálását. A maguk püspökének köszönhetően K. Endre a mai napig törekszik az elesetteket bántani, kiszolgáltatottakat, az áldozatokat.
Válaszok helyett bujkálás, válaszokban mellébeszélés, hazudozás és csúsztatás jellemzi a maguk vezetőjét, Balog Zoltánt. Innentől kezdve az önök felelőssége is, hogy milyen nyomás alá helyezik püspöküket, hogy az önök közössége mit kezd a kialakult helyzettel. Egy percig ne gondolják, hogy nincsen dolguk vele! Amennyiben kiáll a Magyarországi Református Egyház Balog Zoltán mellett, úgy viseljék az ezzel járó következményeket!
Tehát! Balog Zoltán püspök mire vár? Tapsra? Minek kell még megtörténni, ami másfél hónap alatt nem történt meg? Van valami, amire vár? Ha nem, akkor TAPS, uzsgyi! (Gulyáságyú Média)
