A „rendszerleállás” szó mindenhol áthallásosan hangzik, de a gyomai vasútállomáson különösen.
A szocreál téglaépület restijére az utasellátó és a büfé szavak valamiért fordítva kerültek fel, a hely ajtaján pedig egyszerre szerepelnek a „megnyitottunk”, és a „zárva” szavak – utóbbi az érvényes. A félig sem telt biciklitároló közelében vádlinkat nyaldossa a gyom, árnyékot pedig csak egyvalami vet: a békési kisvároson átfutó, Budapest-Lőkösháza vonal 72 milliárdos, uniós forrásból történő felújítását hirdető tábla.
– Sokat késik most is a pesti járat, de majdnem mindennap ez van – szól oda nekünk a telefonjából csak néha felnéző Milán. Tőle halljuk a késés állítólagos okaként a „rendszerleállás” kifejezést, éppen akkor, amikor a hangosbemondóból az hallatszik, hogy a fővárosból érkező járat előreláthatólag 25 percet késik. A magányosan ücsörgő fiatalembert mi azonban egy helyi járatról kérdeznénk: felröppent ugyanis a hír, hogy nyolc hazai szárnyvonal egy-egy szakaszán, így például a Gyoma és Szeghalom között központilag elrendelt „módváltás” következne be – azaz a vonatokat buszok váltanák ki. A MÁV tagadta, hogy ez igaz lenne, azt viszont elismerték, hogy utasszámlálás zajlik a nevezett régiókban, a vasutat felügyelő Építési és Közlekedési Minisztérium pedig szintén cáfolt.
Milán – mintha csak engedelmeskedne a feje fölé, a téglába karcolt „ne szomorkodj” feliratnak – egy vállrántással elintézi: az ifjú festő-mázoló a jövő hónapban már a német építőipart erősíti majd, ahogy szinte minden osztálytársa.
– Marad közületek még valaki a megyében? – kérdezzük, mire a srác hümmög egyet, aztán még egyszer felnéz, és úgy felel.
– Mindenki a pénz miatt megy. Ha el akarod tartani a családot, muszáj kimenni – mondja, majd újra a telefonjára réved.