Van, ahol már nincs negyven alatti dolgozó. Míg öt évvel ezelőtt ezer lakosra 6,2 ápoló jutott Magyarországon, tavaly már csak 5,3. Látszik az is, a legközelebb hol szakad el a cérna.
Az eddig gondoltnál is nagyobb a baj – közölte Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke a szervezete alapellátási kongresszusán. Felidézte, hogy míg korábban mindig 20-25 ezer ápolót hiányolt az egészségügyi ellátórendszerből, az OECD átlagához képest „mostanra elértük a 40.500-at”. Míg öt évvel ezelőtt ezer lakosra 6,2 ápoló jutott Magyarországon, tavaly már csak 5,3. A helyzet drámai – hangsúlyozta a kamara elnöke.
Az egyik nagy centrumkórház szakembere lapunknak a szünetben arról mesélt, hogy ahol dolgozik, szinte nincs is 40 év alatti ápoló. Sokan a nyugdíjkoron túli is visszajárnak dolgozni. Ha ők mégis a nyugdíj mellett döntenek, összeomolhat az ellátás. Már most is sok osztályukon kórtermeket zárnak le, mert nincs elég ápoló – mondta.
Minderre az előadások utáni fórumon Balogh Zoltán is ráerősített, aki szerint ha az orvosok „fogyását” a Belügyminisztérium meg tudta állítani, akkor a szakdolgozók megtartására is tenni kéne valamit, különben nem marad ellátórendszer. Beszélt arról is, hogy
a magyar beteggel magyarul kell beszélni, ezért nem járható út, ha indonéz és az egyéb vendégmunkásokkal pótolnák a kieső ápolókat.
Mint mondta: Magyarországon négy egyetemen képeznek angol nyelven ápolókat, ám ők nem a hazai betegágyak mellé, hanem az unió más országaiba készülnek. De ha csak Ausztriáig mennek, már akkor a hazai bérek dupláját kereshetik. „Az is figyelmeztető jel, hogy az ellátórendszerből egyre jobban kopik ki az a generáció, amely még fogát összeszorítva, teszi a dolgát. Az utánuk érkező Z generáció már többet akar, és nem elégszik meg a mostani munkakörülményekkel.”
A szakdolgozói fórumon az is látszott, hogy legközelebb hol szakad el a cérna.
Több hozzászólásból is kiderült, hogy a hungarikumnak nevezett védőnői rendszer átszervezése az ország számos pontján okoz elégedetlenséget.
„Van egy kis gondom” – jelezte Kaló Mária, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alapellátási alelnöke, aki szerint mióta a megyei centrumkórház átvette a védőnői szolgálat működtetését, nem kapják meg a területi pótlékaikat. Nagyon sok mindenkihez fordultak, jártak jogásznál is: hová fordulhatnak még jogos járandóságukért? A fórum előtt előadást tartó Kőrösi László, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) ellátási főigazgató-helyettese elsőre azt ajánlotta, hogy forduljanak a munkáltatóhoz, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórházhoz. Ha velük nem sikerül dűlőre jutni, akkor az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgatójához – tanácsolta Kőrösi László, ám jelen esetben a személy ugyanaz, hiszen Révész János még fél éve a megyei kórházban volt főigazgató. Fölötte már nincs senki.
Kaló Mária szerint azonban ezeken a körökön már túl vannak, Révész János volt az, aki nem fizette ki a területi pótlékot, mondván, az OKFŐ-től vár állásfoglalást, ez azonban nem érkezett meg, ő viszont időközben a főigazgatóság élére került. Iránymutatást és a jogos területi pótlékot viszont azóta sem kapták meg a borsodi védőnők. Kőrösi László azt ígérte, ha megkapja az erről szóló dokumentumokat, megpróbál „katalizátorként” közreműködni a védőnők ügyében.
A NEAK ellátási főigazgató-helyettese korábban előadásában beszélt arról, hogy a védőnői ellátások tavalyi átszervezésével az önkormányzatok kiszálltak a védőnői plusz díjazásokból, így ezt a pénzt gyakorlatilag az őket átvevő kórházaknak kellett volna előteremteni. Erre havi egymilliárd forint plusz forrásra lenne szükség, ennyit költöttek az önkormányzatok a védőnői szolgálatokra. Más védőnők azt panaszolták, hogy már az előző rendszerben is a területen dolgozók 70-80 százaléka kapta meg a nekik szánt állami juttatásokat. Soha senki nem ellenőrizte, hogy célba érnek-e ezek a támogatások. Kőrösi László nem tudott konkrét választ adni arra kérdésre, hogy az iskolai védőnőket mikor veszik át a megyei kórházak. A szakember csak annyit mondott: ő erről nem nyilatkozna. Úgy vélte, előbb értékelni kellene a területi védőnői ellátással kapcsolatos tapasztalatokat, s annak tanulságait használva továbblépni.
A Veszprém megyei alapellátási alelnök a körzeti nővérek bérezését firtatta. Szerinte egyes háziorvosok nem biztosítják a diplomás végzettségnek megfelelő bért a praxisokban, csak a kötelező minimumot fizetik. Kőrösi László azt mondta: ha ő háziorvos lenne, akkor nyilván olyan bért állapítana meg a munkatársának, ami egyrészt kigazdálkodható, másrészt megfelelő elismerést jelent. Szerinte minden normális háziorvos így csinálja.
A szintén a teremben lévő Szabó János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Háziorvostan Tagozat elnöke hozzátette: ha jó a viszony a praxisban az ápoló és az orvos között, megbeszélhető a probléma, mert lehet, hogy a praxis vezetője nem tud többet fizetni, de legalább elmondhatja, miért nem. Szabó János válaszát a teremben erős morgolódás fogadta, a problémát felvető szakember pedig úgy fogalmazott: „ami az én zsebembe jön, az nem marad az orvos zsebében, ami pedig abban marad, az nem jön az enyémbe. Ilyen egyszerű ez a matek.” (Népszava)
