Meglepő fordulat: az osztrákok még szénavásárlással is fizettek, amikor valójában magyar termőföldet vettek volna.
Dobrev Klára szerdán azzal vádolta meg Sulyok Tamás köztársasági elnököt, hogy a kétezres évek elején ügyvédként közreműködött 103 hektár magyar termőföld külföldi kézbe való átjátszásában, csütörtökön pedig közzétette a szerinte zsebszerződéses ügy bizonyítékait. Az ügyészségnek benyújtott szerződéseket a DK a sajtóval is megosztotta, így mi is átolvashattuk, mi alapján is vádolja Dobrev Klára bűncselekmény elkövetésével a köztársasági elnököt.
Ő, illetve a Fidesz, az ügyben megszólaló illetékesei szerint a vád teljesen alaptalan, az ügyvéd mindenben a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően járt el.
Zsebszerződés németül
A bizonyítéktár legfontosabb dokumentuma egy Bestätigung (igazolás) elnevezésű szerződés. Eszerint a szegedi Gyuris Gyula és az osztrák tulajdonban álló Agronómia Kft. 1995. augusztus 23-án aláírt egy megállapodást, amelyben a felek rögzítik, hogy a jelenlegi magyar földtörvények alapján a cég nem vehetne földet, de a felek leírják, hogy bár pro forma Gyuris úr lesz a szerződés előtt két hónappal megvett földek tulajdonosa, de annak kizárólagos és visszavonhatatlan gazdasági tulajdonosa az osztrák tulajdonú cég. A megállapodás érvényes Gyuris úr örököseire is. A vételárat a cég haszonbérlettel, szénavásárlással és jutalékfizetéssel már megfizette, Gyuris úrnak nem lehet további követelése. Leegyszerűsítjük:
a felek, akik aligha tudták, hogy egyszer ez a dokumentum még ennyire izgalmas lesz Magyarországon, német nyelven kötöttek egy zsebszerződést.
Aztán sok minden történt még. Gyuris úr helyett új tulajdonosa lett a földeknek Kocsis László személyében, aki később meghalt, ráadásul örökös nélkül, így a földek a magyar államra szálltak. Vagyis igaz az a kormányzati állítás, amit Gulyás Gergely is hangoztatott a csütörtöki kormányinfón, hogy a zsebszerződés célja nem valósult meg.
Közben a dokumentumot 2003-ban valamiért hivatalosan is lefordíttatták magyarra. A papíron (vagyis az 1995-ös igazoláson) sehol nem szerepel Sulyok Tamás neve. Azonban, mint később visszatérünk rá, ha a felek rögzítik, hogy kötnek egy zsebszerződést, akkor a kulcskérdés az lehet, hogy a későbbi folyamatban a különböző újabb szerződésekben közreműködő ügyvéd tudta-e, hogy miben vesz részt, vagy lehet-e olyan, hogy ő csak jóhiszeműen ügyvédkedett a folyamatban?
Természetesen egy színlelt földtulajdonlás és a kábítószer-kereskedelem, vagy a védelmi pénzek szedése nem ugyanaz, ugyanakkor egyik ügyvéd forrásunk magyarázata szerint ez az igazolás mégis egy ilyen analógiát mutat. Viszonylag könnyű dolga van a nyomozóknak, ha egy tiltott tevékenységnek (legyen az a kábítószer-kereskedelem, vagy védelmi pénz szedése) nincsenek ugyan nyilvános dokumentumai, ugyanakkor a díler, vagy a maffiafőnök nevekkel és telefonszámmal vezeti egy kiskönyvben, hogy kitől, mikor, mennyi kábítószert vett, és kinek, mikor mennyit adott el, esetleg kitől kapott a védelme érdekében pénzt. Itt is lehetne a kölcsönszerződéseket, az ajándékozást legális lépéseknek nevezni, de valamiért a felek mégis leírták, hogy mi a földekkel kapcsolatos valódi cél.
Szénáról szerződtek, földet vettek
Miután ugyanis egy 1995-ös papírban rögzült egy zsebszerződési szándék, azt kölcsönadási, ajándékozási, vagy haszonbérleti, szénavásárlási, jutalékfizetési szerződések is körbefogták.
Mik ezek? A jognak különféle elnevezései vannak, nevezhetjük őket színlelt szerződésnek, vagy okirat-hamisításnak, ez nem több bűncselekmény, csak ugyanannak a leírása. Forrásunk példája szerint, ha valaki kiállít egy 100 ezer forintos tanácsadói számlát, de nincs semmilyen teljesítés mögötte, azt nevezhetjük okirathamisításnak, színlelt szerződésnek, adócsalásnak, pénzmosásnak, költségvetési csalásnak is.
A zsebszerződéseknél is ez volt a helyzet, a felek nem a valódi szándékukat foglalták okiratba, azt elrejtették, és olyan szerződéseket kötöttek, amelyek egy másik (egy valódi) szerződéskötési szándékot ellepleztek, úgy csináltak, mintha szénát vett volna a cég, pedig termőföldet vett.
De hol jön a képbe Sulyok Tamás, és mennyire jelent mindez terhelő bizonyítékot rá nézve?
Hát, ezt majd meglátjuk, Sulyok neve mindenesetre ennek a körnek a későbbi szerződéseiben bukkan fel ügyvédként. Sulyok ellenjegyzett például egy olyan ajándékozási szerződést, amelyben a szegedi Gyuris Gyula földeket ajándékoz a kiskunfélegyházi Kocsis Lászlónak, és a szerződést aláírta a „zsebszerződésben” megnevezett földeken haszonélvezeti joggal rendelkező Alois Kirchmayr is. Mivel védekezhet a köztársasági elnök?
- Lehet az a védekezés, hogy mindez nem volt zsebszerződés – igaz az osztrák igazolás alapján, amely arról szól, hogy ennek a szerződésnek pont az a célja, mint egy zsebszerződésnek, ez az érv elég nehezen állhat meg.
- Lehet az, hogy az eredeti szándék után már legális jogi lépések születtek a földekre.
- Lehet az is, hogy az ajándékozási szerződés, vagy az a kölcsönszerződés, amiben Sulyok Tamás részt vett, az önmagában nem törvénytelen, az ügyvédnek nem kellet tudnia arról, hogy miben állapodtak meg még 1995-ben a felek.
Itt már csak az a kérdés, hogy mennyire hihető, hogy a neves jogász nem ismerte fel, hogy miben vesz részt?
Politikailag pedig nyilván abban is lehet bízni, hogy rég volt, elévült, a tömegek nem értik a bonyolult vádat, annak semmilyen büntetőjogi konzekvenciája nem lehet, legfeljebb morális.
Gulyás Gergely a kormányinfón mindenesetre már felvázolta a kormány stratégiáját.
A az RTL és a HVG is kérdezte Gulyást a DK által bemutatott dokumentumokról, amire a miniszter közölte: ő a dokumentumok hitelességét nem vitatja, de azt gondolja, azok nem jelentik azt, amit a DK állít Sulyokról. Kiemelte, hogy a DK két szerződést mutatott be, azokból Sulyoknak csak az egyikhez volt köze, ami szerinte egy teljesen jogszerű konstrukciót mutat be. A másik szerződést pedig egy másik nyelven, és szerinte vélhetően egy másik országban kötötték, szerinte semmi nem bizonyítja, hogy Sulyoknak arról tudnia kellett, sőt, az a reálisabb verzió, hogy Sulyok nem tudott arról. Egyébként pedig Gulyás szerint a két szerződés együtt sem tudta földtulajdonhoz juttatni a külföldieket, tehát nem érték el azt a hatást, amit a zsebszerződésnek a szándéka szerint el kellett volna érnie.
Sok ilyen volt, de sok a furcsa elem
A Telex több ügyvédet is megkérdezett a papírokról, a dokumentumok megítéléséről. Egyik, a rendszerváltás óta ügyvédként dolgozó forrásunk úgy fogalmazott, hogy az ügy „nagyon gáz”. Forrásunk szerint ami ezekből a papírokból látszik, az valóban nagyüzemben ment, minden megyében meggazdagodott belőle egy-két ügyvéd, számonkérésről viszont nem tudott.
Úgy hallottuk, hogy ez a fajta szerződés-együttes nagyüzemben készült az elsősorban osztrák és holland gazdák termőföldhöz juttatása miatt. A különböző szerződéseket jellemzően más ügyvéd készítette, hogy ne merüljön fel egy irodával kapcsolatban az összehangolt szerződésrendszer elkészítésének a vádja. A rafináltabb ügyvédek még arra is figyeltek, hogy más legyen a szöveg, más a betűméret, vagy a betűtípus a szerződéseken, ne látszódjon, hogy ez egy „szervezett séma”.
Ami valóban szokatlan, az az ügyvéd által csak „szindikátusi szerződésként” említett megállapodás, vagyis, ami leírja, hogy milyen papír milyen valódi célt szolgál.
Mint hallottuk, a hőskorban sem voltak egyenszilárdságúak a jogi megoldások. Voltak az egyszerű módszerek, amikor a stróman megvette a külföldi pénzéből a földet, és a zsebekben volt egy dátum nélküli, már letanúztatott szerződés (a rendszerváltás után jó ideig elég volt a két tanú, nem kellett ügyvédi ellenjegyzés). Ez nem volt túl jó módszer, mert ha valami zavar volt, ez a szerződés nem tudott életbe lépni, hiszen a külföldi nem vehetett még földet. Ez csak akkor funkcionált volna biztonságosan, ha megváltozik a jogszabály, és rá lehet írni a jó dátumot. Mindenesetre elég hamar elterjedtek a szofisztikáltabb módszerek, ahol az egész összetett konstrukció ugyanazt a célt szolgálta, de sokkal több, önmagában törvényesnek tűnő elemen keresztül.
Az mindenesetre az általunk elért jogászok szerint furcsa, hogy sok érthetetlen elem van abban a folyamatban, ami a Dobrev Klára által bemutatott szerződésekből kiolvasható.
- Ha két magyar ember ajándékozási szerződést köt, ahhoz miért kellett bevonni a haszonbérleti joggal rendelkező osztrák embert és miért kellett németre lefordítani a szerződést?
- A zsebszerződést miért nyolc évvel később fordították le magyarra?
- Hogyan, milyen szerződésrendszerben került később az osztrákok jelzálogjoga a földekre?
- Miért nem védekeztek az ellen, hogy ne szálljon 2015 novemberében a magyar államra a földek tulajdonjoga? Vagyis hogyan örökölhette Kocsis Lászlótól az állam a földeket?
- Miről szólt a hagyatéki végzés?
- Miért törölték az osztrákok haszonbérleti jogát?
Ugyanakkor legyünk őszinték, a sok érthetetlen későbbi elem azt már egyáltalán nem befolyásolja, hogy korábban Sulyok Tamás milyen ügyvédi feladatban vett részt. A dokumentumokban foglaltakról a Telex megkérdezte a köztársasági elnök hivatalát, de még nem válaszoltak a lap kérdéseire. (Telex)