Petőfi még költő sem volt, amikor használni kezdték.
Az elektromosság hőskorából származó szerkezet nagyon keveset fogyaszt, de korabeli készítői szerint nem kellett volna bírnia pár évnél tovább. Nem tudni, mi van a belsejében.
Az Oxfordi Egyetem Clarendon laboratóriumában különleges műtárgyat őriznek: egy közel két évszázada működő csengőt. Az üvegharangban őrzött Oxford Electric Bellben, vagyis oxfordi elektromos csengőben az elektrosztatikus feszültség mozgat egy 4 milliméteres felfüggesztett kalapácsot két rézcsengő között. A szerkezet valójában nem csenget, túl gyenge hozzá a mozgás, ami szabad szemmel viszont jól látható.
A két rézcsengőt a Watkin and Hill nevű műhely készítette 1825-ben, felettük az olvasztottkén-borítás miatt kissé gyertyára hasonlító szárazelem található. Az elemek pontos anyaga és felépítése nem ismert. Egy 1984-ben publikált cikkben a történészek a korabeli technikai megoldások alapján arra következtettek, hogy mintegy 2000 cink-szulfáttal átitatott papírkorong lehet a belsejében. A korongok egyik oldalára valószínűleg ónt, a másikra mangán-dioxidot ragasztottak, maga az elem nem száraz, és az elektrolit szerepét víz vagy vizet tartalmazó paszta tölti be.
A szerkezettel Robert Walker tiszteletes, experimentális filozófus (modern nevén fizikus) sétált be a XIX. század közepén az intézménybe, azóta a számítások szerint mintegy 10 milliárdszor csengetett. A két harang között 2 kilovoltos feszültség van, a standard 220 volt közel tízszerese, a kis kalapács minden ütésnél pár nanoampernyi töltést ad át, vagyis nagyon lassan meríti le az elemeket.
A csengő - Forrás: wikipedia
1840 régen volt: sok évvel a magyar forradalom és szabadságharc előtt jártunk. Petőfi Sándor még csak 17 esztendős, épp zsákutcába került, ahonnan később színészként és költőként ment tovább. Kossuth ebben az évben nevezte „a legnagyobb magyarnak” gróf Széchenyi Istvánt, és először jelent meg a MTA folyóirata, a Magyar Tudomány. Nagy-Britanniában ekkor adták ki az első bélyeget, a fekete egypennyst.
A clarendoni elem így a világ legtartósabb ismert eleme. Bár az egykori készítő egy korabeli levélben mellékelt leírása szerint:
a szerkezetben tárolt erő ritkán tart ki három-négy évnél tovább, nem több mint egy csinos szerkezet, amelynek működése átmeneti.
Hogy meddig működik még, nem tudni, annyi biztos, hogy nem egy örökmozgó. Vagy az elemek merülnek le, vagy a kalapács kopik el végleg. A Clarendon laboratórium egy működő fizikai kutatóhely, és a kutatók már várják a pillanatot, amikor megismerkedhetnek a Guinness-rekorder szuperelem valódi összetételével. (Index)
