Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék.
Árad a Tisza: Magyar Péter alakuló programja és politikai innovációi
Még mindig nem hirdetett konkrét, szakértői kezek által hitelesített programot Magyar Péter pártja, de ez cseppet sem zavarja a szimpatizánsait. Ahogyan az sem, hogy továbbra sem tudni, segíti-e szakértő csapat a munkáját, vagy pedig valóban one-man-show-t látunk: Magyar egyelőre ösztönösen cselekszik, és szerencséjére a megérzései (mikor mit és hogyan akar hallani a közönsége) eddig döntő részben nem hagyták cserben. Az előbbi verzió mellett szól ugyanakkor a tudatosan végiggondoltnak tűnő, jó ütemérzékű februári belépője, profi kommunikációja.
Ám akár professzionális team áll mögötte, akár intuitív módon cselekszik, az alig több, mint két hónapja berobbant politikus március 15-én közzétett 12 pontjából, továbbá az interjúiból, megszólalásaiból, és a legalább százezer ember előtt előadott Kossuth téri beszédéből körvonalazható valamiféle politikai irány. A Tisza Párt, amelyről a legtöbben csak április 10-én hallottak először, valószínűleg ennek alapján lép ringbe az EP-választásokon, illetve támogat majd egyes szereplőket az önkormányzati választásokon. Nem lehet azzal vádolni Magyar Pétert, hogy nincs üzenete – de úgy tűnik, most még sokkal fontosabb neki, hogy ne hagyja veszni hirtelen támadt ismertségét. Ráadásul a kormánnyal nem szimpatizáló szavazói tömbben jóval nagyobb az egyetértés abban, hogy mit kellene máshogyan csinálni, mint abban, hogy e változtatásra ki alkalmas. Így Magyar üzenetében az a lényeges elem, hogy a Talpra Magyarok és a Tisza Párt mindenki számára nyitott közösség: „Együtt, jókedvűen, egymást meghallgatva, egymásban bízva, tégláról téglára építünk egy új hazát, egy modern európai országot, ahol jó élni, jó gyereket nevelni.”
Magyar Péter számos interjújában és beszédében megfogalmazta – ha nem is ezekkel a szavakkal –, hogy a Fidesz szélsőjobboldalra tolódásával felszabadult centrumot akarja elfoglalni egy „középen álló, ideológiáktól mentes”, nemzeti minimumra törekvő párt létrehozásával. Noha több politológus is vitatta azóta, hogy létezhet ideológiamentes politizálás, Magyar a közönsége jóváhagyására apellál: középen állását pedig olyan látványos gesztusokkal igyekszik erősíteni, mint Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc kézfogásának felvillantása az óriáskivetítőn – e húzás a Kossuth téren összegyűlt tömeget meglepte, de tetszést aratott. Noha kezdetben olyan politikusokkal is hírbe hozták, mint Vona Gábor, Juhász Péter, Vitézy Dávid vagy akár Karácsony Gergely, Magyar látványosan kerüli, hogy bárkivel közösködjék. Például a budapesti főpolgármester-választásról határozottan kijelentette, hogy egyik jelöltet sem tudja támogatni, Vitézyről egyenesen azt mondta, „a Fidesz hackje, mindenki tudja, hogy hozzájuk tartozik”. A Mércének adott nyilatkozatában általában is elutasította, hogy „a NER-ből kiugrók” és a „levitézlett ellenzéki politikusok” csatlakozzanak a mozgalmához.
A politikai középre pozicionálás szándékát mutatja az is, hogy míg első, a Partizánnak adott interjújában úgy fogalmazott, „családi indíttatásból is mindig a nemzeti oldalon” volt és soha nem is lesz „a másik oldalon”, a Spinoza-házban már azt mondta, „alapvetően liberális embernek vallom magamat”. S noha e kettő nincs ellentmondásban egymással, árulkodó, hogy országjárása közben már szívesebben hangsúlyozza, hogy túl kell jutnunk azon, „ki a jobbos és ki a balos”.
Mást mond Brüsszelről
Sokáig kérdéses volt, hogy Magyar képes-e egy már bejegyzett pártot találni, hogy indulhasson a június 9-i európai parlamenti választáson. Miután ez meglett – az Egerben alapított Tisztelet és Szabadság (Tisza) Párt lett a befutó –, ennek nincs akadálya, főleg, hogy a Tisza a hétvégén egy órán belül összegyűjtötte az induláshoz szükséges 20 ezer aláírást. Előtte ugyancsak nagy érdeklődés közepette, 95 ezer szimpatizáns szavazatai alapján állította össze a párt EP-listáját, amelyen öt nő és öt férfi szerepel; ezen Magyar után a 2. hely a pozitív diszkrimináció jegyében nőnek jutott. A civil jelöltek többségének életrajzában az Oxbridge vagy az Ivy League egyetemeire bukkanunk. A listavezető Magyar amúgy a választási siker esetén nem menne Brüsszelbe, itthon építené tovább mozgalmát és pártját. (Magyar Narancs)
