Egy tehetetlen ellenzék és egy kifulladt Fidesz küzdelmének ígérkezett a június 9-i önkormányzati és uniós választás két és fél hónappal ezelőtt.
Aztán jött a kegyelmi botrány, majd annak farvizén Magyar Péter. Nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal tényleg lesz három pólus, melyek összemérik az erejüket, ezzel igazi tétje lehet a két voksolásnak. Lehet vitatni Magyar Péter személyét, firtatni a céljait, az eszközeit, ám az biztos, hogy felkavarta azt az állóvizet, amit magyar közéletnek hívunk. - írja a Szegedi Kattintós
Hivatalosan is elrajtolt az EU-s és az önkormányzati választások kampánya, amire ezúttal tényleg érdemes lesz odafigyelni. Nem csupán azért, mert ilyen kombinált választásra még nem volt példa a rendszerváltás utáni Magyarországon, de azért is, mert a friss politikai szereplőként berobbanó Tisza Párt megbonthatja az ellenzék és a kormánypárt közti erőviszonyokat, melyek az utóbbi években megmerevedni látszottak. A Magyar Péter nevével fémjelzett politikai erő ugyanis szavazókat vonhat el mindkét oldalról, sőt megszólíthatja azokat a szkeptikusokat is, akik már teljesen belefáradtak az elmúlt évek közéleti iszapbirkózásába.
Sem a Fidesz, sem az ellenzéki pártok nem érzékelték Magyar politikai karrierjének indulásakor, hogy azzal inkább segítik, mint gyengítik Varga Judit egykori férjét, ha folyamatosan támadják. Ezzel ugyanis azt az állítását erősítették, hogy az igazi közéleti megtisztuláshoz el kell takarítani az eddigi politikai elitat mindkét oldalról. Ráadásul hitelesítették Magyarnak azt a törekvését, hogy egyforma távolságot tartson a Fidesztől és az ellenzéktől. Botorság volt nem észrevenni, hogy a Tisza Párt olyan új arcokat tudott népszerűsíteni a folyamatos kereszttűzben, akik más helyzetben elsüllyedtek volna az ismeretlenben.
Magyar arra világított rá, hogy az eddigi politikai felállás egy olyan árnyékbokszoláshoz hasonlított, amelyben az ellenfelek főleg arra ügyeltek, hogy megfelelő távolságra maradjanak egymástól, így ugyanis nem is adhattak, de nem is kaphattak megrendítő ütést. A 14 éve fennálló választási autokrácia persze elsősorban a Fidesz érdeke volt, de az ellenzéki politikusok jelentős része jól elvolt abban a helyzetben, hogy nem kellett nagy horderejű dolgokban döntéseket hozniuk, mégis ott ücsöröghettek a parlamentben. Persze, sokan szerették volna leváltani Orbán Viktor rendszerét, de a Fidesz ügyes megosztó manőverei mindig célba értek a fontosabb választások előtt.
Ilyen például az, hogy a demokráciánk teljesen kiüresedett, hiszen a rendszeres választások ellenére néhány hatalmon lévő család érdekeit szolgálja az ország minden lakosa.
Tény, hogy Magyarországon az utóbbi években egyre csak nőtt az úgynevezett politikai árvák tábora, így végül a törvényszerű volt egy Magyar Péterhez hasonló figura megjelenése. A társadalmi apátia ugyanis nem abból táplálkozott, hogy az embereket nem érdekli, mit tesznek a politikusok a jövőjükkel, hanem abból, hogy bármiben és bárkiben is bíztak, csalódniuk kellett a végén. Magyar most elsősorban az ő reménységük, de nyilván sok ellenzéki és Fideszben csalódott szavazó is a legjobb választásnak tartja majd június 9-én, ha a Tisza Pártra adja a voksát.
Már az önmagában nagy eredmény, hogy olyan társadalmi párbeszéd kezdődött közügyekről, amire korábban nem volt példa. A Fidesz elhasznált, mégis unásig ismételt szólamai most csengenek igazán üresen, az ellenzék pedig azon töri a fejét, milyen valódi válaszokat adjon olyan társadalmi problémákra, mint a közoktatás válsága, az egészségügy ellehetetlenülése, az ukrajnai háború hatásai, a migrációs probléma kezelése. Eddig ugyanis a Fidesz kommunikációs gépezete uralt minden fontos témát, az ellenzék számára pedig csak a folytonos replikázás maradt. Most viszont van egy hang, amely középről szó, és a kérdésfeltevések egészen másként visszhangoznak, mint a szélekről.
A legendás magyar pesszimizmus persze most is ott munkál az emberekben, és sokan azt gondolják, hogy bár sikerült az állóvizet felkavarni, de a Fidesz rövidesen rendezi a sorait, Rogán Antal pedig egy huszáros lejárató kampánnyal elnémítja a Magyar Pétert és a körülötte csoportosulókat. Ez is egy lehetséges forgatókönyv, ám a kormánypárt legbelsőbb köreiből érkező lázadó mindenképpen megváltoztatja a magyar közélet viszonyait, ha a felszínen marad, ha nem. Magyar ugyanis fontos strukturális problémákra világított rá, amire az ellenzék a nagy igyekezete ellenére sem volt képes. Ilyen például az, hogy a demokráciánk teljesen kiüresedett, hiszen a rendszeres választások ellenére néhány hatalmon lévő család érdekeit szolgálja az ország minden lakosa.
Egy társadalom legnagyobb ellensége az apátia, ugyanis a reményvesztettség, az érdektelenség és a kiszolgáltatottság érzése csakis a hatalmi elit érdekeit szolgálja. Ha Magyarországon eddig valami megmozdult, sokan messiást kiáltottak, de a legtöbben csak legyintettek. Most nem az a kérdés, hogy szeretjük-e vagy sem Magyar Pétert, hanem, hogy ne legyintsünk, de ne is lássunk benne megváltót. Fontos szerepe lehet ugyanis abban, hogy a társadalom végre ráébredjen a változtatások szükségességére, és belássa, ehhez le kell váltani a jelenlegi politikai elitet. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A langyos víz kellemes, ám, ha már sokan áztatták a lábukat benne előtte, nem túl higiénikus.” (Szegedi Kattintós)
