Nagy Márton szerint az infláció letörését a kormány rendezte el.
A 2024. januári 3,8 százalékos és a februári 3,7 százalékos infláció után Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter kijelentette, hogy
az infláció letörését a kormány rendezte el.
Ez vitatható, de ennél fontosabb, hogy a tavalyi Közgazdász Vándorgyűlésen tartott előadásában Matolcsy György jegybankelnök azt is megmutatta (pdf), hogy az inflációt növelő kormányzati lépések miatt 2021-2022-ben nagy árat fizetett Magyarország az Európában legmagasabb inflációért. A deficitnövelő-intézkedések mellett gazdaságpolitikai hibának minősítette az üzemanyagokra és az alapvető élelmiszerekre bevezetett árstopot, amelyek közvetlen és közvetett inflációt növelő hatását továbbra is 3-4 százalékra becsülte.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) számításai szerint az uniós növekedési rangsorban elkerülhető lett volna a felzárkózás leállása, amennyiben a régiós átlagos infláció valósult volna meg Magyarországon, a magas infláció pedig évekig kamatcsapdába zárta a költségvetést. Tévútnak minősítették emellett az inflációs gazdaságstratégiát, amelyből kötelező levonni a tanulságokat. A kimagasló inflációról és az MNB lépéseiről egy képviselői kérdésre adott válaszból (pdf) tudhattunk meg többet.
A tanulságok levonása azért is fontos, mert mint Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese rámutatott, korai még az infláció feletti győzelmet ünnepelni, a kormánynak pedig tudomásul kellene vennie a beszűkült mozgásterét. Bár a pénzügyminiszter többször megerősítette, hogy a kormány ragaszkodik a 2024-es 2,9 százalékos GDP-arányos hiánycélhoz, ezt annyira lehetett komolyan venni, mint az előző évekre, a 2021-2022-2023-as költségvetési hiányra vonatkozó kijelentéseit („Elkötelezettek vagyunk abban, hogy idén csökkenjen a hiány”).
Az első két hónap adatai alapján már 4,5 százalékos deficitről beszélnek a kormány tagjai, de még így is fenyeget, hogy a második félévben a költségvetésben jelentős kiadáscsökkentő és főleg adóemelő lépésekre kényszerülnek. Különösen, hogy a kegyelmi ügy miatt kirobbant bizalmi válság után a kormány akár fedezetlen jóléti intézkedésekkel is megkísérelheti „visszavásárolni” az elbizonytalanodott rétegek támogatását.
Matolcsy a vándorgyűlésen mondott beszédének céljául azt jelölte meg, hogy a magyar politikai elitek a jövőben soha ne ismételjék meg azt az „inflációs kalandot”, amit idehaza elkövettünk és átéltünk. Éppen ezért fontos áttekinteni a 2022-2023-as kimagasló hazai infláció okairól készített MNB mélyelemzést (pdf), amely szerint a visegrádi országokhoz mért, 2022 nyarától folyamatosan növekvő és 2023-ban több mint 10 százalékos inflációs többletünk 80 százalékát az élelmiszerek és az üzemanyagok okozták.
Forrás: https://www.mnb.hu/letoltes/mnb-melyelemzes-a-hazai-elelmiszerinflacio-mogott-meghuzodo-tenyezok.pdf
Milyen tényezőkkel indokolnak az MNB elemzői?
Az Európai Unióban egy éven keresztül hazánkban volt a legmagasabb az élelmiszerek árnövekedése, amely a decemberi 25 százalékos csúcs idején 22,9 százalékal haladta meg a V3 országok átlagát.
Forrás: https://www.mnb.hu/letoltes/mnb-melyelemzes-a-hazai-elelmiszerinflacio-mogott-meghuzodo-tenyezok.pdf
Az elemzés szerint a hazai élelmiszer-infláció emelkedésében nemzetközi, valamint hazai strukturális és ciklikus tényezők is közrejátszottak. A nemzetközi hatások minden országot érintették, ezért arról nem érdemes külön szólni. Az inflációs többletünk szempontjából fontos hazai strukturális tényezőket az elemzés a következőkben jelöli meg:
- Alacsony hatékonyság
- Magas energiaintenzitás
- Gyenge termelékenység
- Versenyképességi hiányosságok
Ezek a tényezők rövid idő alatt nehezen javíthatók és mint az elemzés megállapítja:
a ciklikus és nemzetközi folyamatok javultak, de strukturális hiányosságaink továbbra is fennállnak.
Az elemzés szerint az élelmiszeripar energiaintenzitása uniós összevetésben hazánkban a legmagasabb, ami az extrém magas energiaárak idején felerősíthette a többi tényező hatását is. A magas energiaintenzitás költségnövelő hatása velünk maradhat, mert amíg 2022 első félévében a 21. helyen voltunk az EU tagállamok között a nem háztartási fogyasztók esetén érvényes földgáz árakban, 2022. második félévében már a 4. helyen voltunk, és ott is maradtunk 2023-ban. Ugyanez igaz a villamosenergia árára is.
A hazai ciklikus tényezők különleges jelentőségét mutatja, hogy a 2022. július- december közötti időszakban növekedett nulláról közel 10 százalékra a visegrádi országokhoz képest az inflációs többletünk. (lásd a cikkb első ábráját) Az MNB elemzése ilyen ciklikus tényezőként azonosította az alábbiakat:
- Jelentős jövedelem- kiáramlás és kereslet 2022 első félévében
- Profitinfláció
- Árfolyam
- Az inflációs ciklust elnyújtó, azt felerősítő intézkedések (árstopok)
A kormányzat jövedelemnövelő intézkedéseinek inflációra gyakorolt hatását bizonyosan túlbecsülik az elemzők, mert a 2022 első félévi, éves alapon közel 10 százalékos kiskereskedelmi forgalom növekedés döntő hányada a KSH kimutatása szerint a literenkénti 480 forintos hatósági áras üzemanyag és a nem élelmiszerek forgalmának növekedéséből származik. Az élelmiszer eladások volumene csak májusig növekedett, havi átlagban 1,3 százalékkal, utána egészen 2023. decemberéig minden hónapban csökkent.
Az MNB elemzői szerint az elmúlt két évben az infláció alakulásában egyre meghatározóbb szereppel bírt a profitvezérelt infláció. Ez alatt azt értik, hogy a vállalatok a költségeik által indokoltnál nagyobb mértékű áremelést hajtottak végre. Ezt azzal támasztják alá, hogy a hazai élelmiszeripar nettó működési eredménye az EU-ban a negyedik legnagyobb ütemben növekedett az elérhető adatok szerint 2019 és 2022 között.
A profit inflációnak a vizsgált időszakra történő hatása azonban legalábbis kétséges, mert a hazai élelmiszer-infláció érdemben 2022. januárjától kezdett elszakadni az EU és a visegrádi országok inflációjától, és 2022. júliusától növekedett gyorsan a különbség.
Ám ennél is lényegesebb, hogy ifj. Becsey Zolt Portfolión megjelent elemzésében egyrészt vitatja, hogy a GDP számításához is használt nemzeti számlák adataira támaszkodva, illetve abból is csak egy mutatót használva a bruttó működési eredményeket hasonlítják össze a különböző időszakok között. A bruttó működési eredmények ugyan minden korábbit meghaladóan valóban jelentős növekedést mutattak 2022-ben, itthon pedig különösen, de ez a mutató alkalmatlan arra, hogy a profitot megbecsülje. Erre ugyanis álláspontja szerint csak a vállalati éves eredménykimutatások alkalmasak.
Az adóhatóság adatai alapján végzett számításai pedig azt mutatják, hogy a gazdaság egészét nézve az adózott eredmény (a profit) 14,8 százalékkal növekedett, ami szinte hajszálra megegyezik az éves átlagos inflációval (14,5%).
Árhatásoktól megtisztítva tehát alig volt profitnövekedése a hazai vállalkozásoknak.
Százalékosan a bevételek lassabban emelkedtek, mint a ráfordítások, tehát kimutatása szerint nem volt profitinfláció 2022-ben. (Ha ágazati szinten nézzük a számokat, láthatjuk, hogy csak egy ágazatban ugrottak meg a bevételek, a bányászatban, azonban ezt különadók formájában el is vonta az állam.)
A ciklikus tényezők egyetlen vitathatatlan eleme az, hogy – amint az a hivatkozott MNB prezentáció 31. oldalán látható – a forint-euró árfolyam alakulása 2022-ben emelte az élelmiszer-inflációt, de 2023-ban már dezinflációs hatása volt. Ezt jól szemlélteti a halmozott infláció és az árfolyam alakulását bemutató alábbi ábra is.
Forrás: KSH, MNB
Bár az MNB jelenlegi elemzése már nem ismétli meg Matolcsy korábban többször hangoztatott állítását, hogy az árstopok 3-4 százalékkal növelték az inflációt, de az alábbi ábrával mégis azt demonstrálják, mintha a hazai és az uniós élelmiszer-infláció különbsége összefüggött volna a nyolc termék hatósági árazásával.
Forrás: https://www.mnb.hu/letoltes/mnb-melyelemzes-a-hazai-elelmiszerinflacio-mogott-meghuzodo-tenyezok.pdf
Matolcsy állításának megalapozatlanságáról itt és itt lehet olvasni.
Az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy az árstopos termékeken elszenvedett veszteséget a kereskedelmi cégek más termékek árrésének növelésével ellentételezték. Ha az árstopos termékeken elszenvedett 100 forint veszteséget más termékeken realizálható hasznuk ugyanilyen mértékű, 100 forintos emelésével kompenzálják, akkor annak inflációs hatása nulla. Akik viszont az árstop inflációnövelő hatása mellett érvelnek, azt állítják/feltételezik, hogy a kereskedelmi cégek a hatósági áras élelmiszereken elszenvedett veszteséget más termékek árainak jelentős emelésével túlkompenzálták, és ennek volt inflációs hatása.
A kérdés egyszerűen eldönthető, ha összehasonlítjuk a nagy áruházláncok 2021-es és 2022-es nyereségét. Ha túlkompenzálták az árstopok okozta veszteségeiket, akkor 2022-őt nagyobb nyereséggel kellett zárniuk, mint a 2021-es évet. Ez azonban nem így történt.
A 24.hu kimutatása szerint az ármeghatározó és kisker adót érdemben fizető multi élelmiszer láncok (Tesco, Spar, Lidl, Auchan, Penny, Aldi) adózott nyeresége 2022-ben a 2021-esnek kevesebb mint harmadára csökkent, (a Tesco adózott eredménye nem termékértékesítésből, hanem ingatlan eladásból származik) következésképpen semmiképpen nem történt túlkompenzálás. Tehát
az élelmiszer árstopnak semmilyen módon nem volt inflációs hatása
és nem járult hozzá a hazai és a régiós élelmiszerinfláció különbségéhez, valamint az inflációs ciklus elnyújtásához.
Van azonban a fenti ábrának egy olyan momentuma, amit érdemes elemzés alá vonni. Nevezetesen az, hogy milyen oka lehet annak, hogy 2022 júliusától haladta meg egyre nagyobb mértékben a hazai élelmiszer-infláció az EU élelmiszer inflációjának növekedését.
Mi történt 2022 nyarán?
2022. januárhoz képest júliusra 10 százalékot romlott a forint/euró árfolyam. A forintgyengülés inflációra gyakorolt hatása – amint a halmozott infláció és a forint árfolyam alakulását bemutató ábra is mutatja – egyértelmű. Van azonban egy tényező, amelynek inflációt növelő hatása még az árfolyamgyengülésnél is jelentősebb és tartósabb hatású az élelmiszerekre: a termékdíj és különösen a kiskereskedelmi adó növelése, illetve a kiskereskedelmi pótadó 2022 nyarán történt kivetése.
2022-ben 2,7 százalék volt a kiskeradó, és a júliusban megjelent kormányrendelet értelmében a 2021-es adó 80 százalékának megfelelő összeget is be kellett fizetni pótadóként 2022. november végén. Mindezt kevesebb mint fél év alatt kellett beszedni. A forgalmi adók növelése áremelő hatású. Minden árbevétel-arányos adó ugyanolyan hatású, mint az áfa, ugyanúgy az eladott termékek nettó értéke alapján kell számolni. A 2022. júliusában kivetett kisker-pótadó az egyébként is fizetendő 2,7 százalékos adón felül további 4 százalékos adóemelésnek minősül, mert fél év alatt kellett beszedni a 2021-es 2,5 százalékos kisker adó 80 százalékának fedezetét.
Mit tehettek a kiskeradóval érintett kereskedelmi vállalkozások, ha meg akarták őrizni az elmúlt öt évben kialakult, lényegében stabil jövedelmezőségüket és hatékonysági mutatóikat? Beépítették azt az árakba, méghozzá nem azonos mértékben, hanem azoknak a termékeknek az árába, amelyből a legnagyobb forgalmat bonyolítják le, és így a legnagyobb eséllyel tudják a megnövekedett adóköltségeiket rövid idő alatt a vásárlókra áthárítani.
Ezek a termékek pedig az élelmiszerek.
Ráadásul mivel ez az adó költségként viselkedik, amit az árakban érvényesítve a nettó árbevétel tartalmaz, még áfát is kell utána fizetni. Tehát a kiskereskedelmi pótadó a forgalmi adót 2022 második félévében négyszer 1,27, azaz 5,08 százalékkal növelte meg a második félév árbevételére vonatkoztatva.
Ez hatásában olyan, mintha a 27 százalékos áfát 32,08 százalékra növelték volna
(a kedvezményes kulcsú termékeknél alacsonyabbak az értékek).
Az élelmiszer-áremelkedés gyorsulásában szerepet játszhatott az is, hogy a KSH adatai szerint 2022 júliusától csökkent az élelmiszer-forgalom volumene, így egyre kisebb mennyiségeken kellett beszedni a kiskereskedelmi pótadót. Ennek részleteiről írtam 2023 januárjában.
Az MNB elemzésének legmeglepőbb adata, hogy a fentiek ellenére a kiskereskedelmi adó élelmiszer-inflációra gyakorolt hatását (egy képviselői kérdésre adott válasszal azonosan), 0,6 százalékban határozta meg. Lehet, hogy ez a számítás „helikopter perspektívából” statisztikailag helyes, mert a 100 milliárd forint kiskereskedelmi többletadó a 17 ezer milliárd forint körüli kiskereskedelmi forgalomnak csak a 0,6 százaléka, csakhogy a 2022. júliusi kiskeradó és pótadó hatásmechanizmusa az előző bekezdésben kifejtettek szerinti volt.
Vagyis a 100 milliárd forint többletadót csaknem teljes egészében* a hat multilánc fizette be, ezért nem a teljes kiskereskedelmi forgalomra, hanem csak az érintett cégek árbevételének időarányos részére kell kivetíteni. A hat cég 2022. évi összes árbevétele 3623 milliárd forint volt, és figyelemmel az alkalmazkodás időigényére és arra, hogy az év második felében csökkenő volumen mellett kellett beszedniük a kiskeradót, legfeljebb ennek 40 százalékával számolhatunk. Így az MNB által számolt 0,6 százaléknál nagyságrendileg nagyobb,
közel 7 százalékos inflációs hatása lehetett a kiskereskedelmi adó növelésnek és a pótadó évközi kivetésének.
Két rossz kormányzati döntés súlyos hatása
A kiskereskedelmi adót 100 milliárd forint többlet költségvetési bevételért növelte meg a kormány 2022 júliusában. Akkor, amikor a csővezetéken szállított orosz kőolajon elért diszkont a Mol kimutatása szerint hordónként 25 dollár volt, amely több, mint 400 milliárd forint extra költségvetési bevételt eredményezhetett volna. Ennek egy részét elvonta a kormány a Moltól, a másik részét (kb. 200 milliárd forintot) pedig a 480 forintos hatósági árral szétosztotta az üzemanyag felhasználók között. Bizonyosan elkerülhető lett volna a száguldó élelmiszer-infláció, ha a kiskeradó 100 milliárd forintos növelése helyett hamarabb megszüntetik az üzemanyag ársapkát és a Brent és az orosz olaj árkülönbségéből fordít 100 milliárd forintot a költségvetési bevétel növelésére a kormány.
A forint gyengülésében a rendkívül magas energiaárak miatt növekvő külkereskedelmi mérleghiány is szerepet játszott. Az MNB számítása szerint 2022-ben a kőolajimport 800 millió dolláros növekedésének a romló fizetési mérlegből adódó árfolyam hatása 0,6-0,7 százalékkal növelte az inflációt. Ez alapján a teljesen feleslegesen kétmilliárd euróért megvásárolt, kétheti téli gázfogyasztásnak megfelelő 750 millió köbméter különleges gázkészletnek további közel 2 százalékos inflációs hatása lehetett. Arról nem is szólva, hogy ez a költségvetési hiányt is növelte, ami az Eurostat korábbi állásfoglalása alapján előre tudható volt. Ráadásul a megawattóránként 300 euróhoz közeli áron vásárolt készlet értékesítéskor az időközben csaknem tizedére esett gázárak miatt ismételten veszteség fog keletkezni.
Miért nem voltak politikai következmények?
Az uniós szinten is kimagasló száguldó infláció és a csökkenő reálbérek ellenére sem változott érdemben a kormánypárt népszerűsége. Ennek szerintem egyik fontos oka az, hogy most is érvényesült a kormány intézkedéseinek bírálata során rendre alkalmazott narratíva, amely valamiféle szakszerűség jegyében kifogásol tömegeknek kedvező intézkedést.
Ilyen volt például a közmunkaprogrammal, a rezsicsökkentéssel, a határkerítés megépítésével és a közelmúltban a nyolc alapvető élelmiszerre és az üzemanyagokra átmenetileg érvényesített hatósági árak alkalmazásával és az adónövelésekkel kapcsolatos kormánykritika.
Ennek vezérmomentumát ismert szakértők és médiaszemélyiségek hitelesítik és tartják sokáig a figyelem középpontjában. Az ársapkák inflációnövelő hatására vonatkozó Matolcsy kijelentést vezető közgazdászok hitelesítették. Róna Péter, Pogátsa Zoltán és mások mellett neves banki elemzők is alátámasztották a jegybank elnökének állítását. A független portálok is arról írtak, hogy az árstopok növelték az inflációt, a liberális párt hónapokig azzal kampányolt, hogy a fideszes árstop-infláció miatt drágák az élelmiszerek.
Még egy, az infláció mélyelemzéséről szóló februári írás is azt emeli ki, hogy „az ársapkák inkább csak rontottak a helyzeten”. Ehhez képest elhanyagolható, hogy Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője már 2023 elején rámutatott arra, hogy nem az árstop az infláció oka. A száguldó hazai inflációval kapcsolatban tehát a közvéleménynek azt kellett eldönteni, hogy mi a hihetőbb? A háború és a szankciók vagy nyolc alapvető élelmiszer és az üzemanyagok árának rögzítése okozta az inflációt? Minden bizonnyal más lett volna az eredmény, ha a tényleges okról, a fogyasztási és forgalmi adók drasztikus növeléséről és az inflációt erősítő hibás kormányzati döntésekről szólt volna a kormánykritika.
A kormányzati intézkedések kritikájának másik fontos jellemzője a kormány kifejezéseinek használata. A 2022 közepi jelentős energiaáremelést a mai napig szinte kivétel nélkül minden közszereplő – politikus, független szakértő és médiaszemélyiség – „rezsicsökkentés csökkentése” kifejezéssel határozza meg. De ugyanez igaz az extraprofit adókra is, amelyek valójában a lakosság által megfizetett fogyasztási és forgalmi adók és csak kivételesen profit adók. Az áfával azonos tartalmú és hatású kiskereskedelmi adót is, mint a multik megsarcolását célzó és kivásárlásukat előkészítő különadót emlegetik.
Úgy tűnik, ha a létező adók módosítását a kormány külön rendeletbe foglalva egyidejűleg hirdeti ki, esetleg egy-két új adót is bevezet, akkor ez elegendő ahhoz, hogy ne a lényegről szóljon a kormányzati intézkedések kritikája. És a kormány gátlástalanul él is a kommunikációs lehetőségeivel. A kötelező élelmiszer leárazási akciókról rendelkező kormányrendelet is „A háborús élelmiszerár-infláció csökkentése érdekében szükséges intézkedésekről” címet viseli.
Miklós László
A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között az MVM Felügyelő Bizottságának elnöke, 2015-2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja.
(g7.hu)
