Az Európai Unió kormányai a válság utáni helyreállítási alap (RRF) eredetileg elkülönített 723 milliárd eurónak kevesebb mint egyharmadát kapták meg.
Emiatt már Brüsszelben is aggódnak, hogy kifutnak az országok az időből, mivel 2026 júniusáig nemhogy elkezdeni, hanem lezárni kellene a projekteket, tehát egyre jobban szorítja az egyes kormányokat az idő. Az Európai Bizottságra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy gyorsítsa fel a kifizetéseket, mivel félő, hogy az RRF forrásainak jelentős része felhasználatlan marad.
Az Európai Bizottságot egyre többen bírálják, hogy a helyreállítási és ellenállóképességi eszköz esetében túl szigorúak az adminisztrációs és egyéb bürokratikus szabályok, ezért a 723 milliárd eurós alapból egyelőre alig 225 milliárd eurót fizetett ki eddig a tagállamoknak. Az RRF szabályai eltérnek a kohéziós források transzfereitől: előbbieknél előlegfizetésekre és köztes kifizetésekre is lehetőség van, míg a helyreállítási alapnál csak utófizetés van. Ez azt jelenti, hogy nem elég elkezdeni a projektet, azt végre kell hajtani és csak utána utal Brüsszel.
Az RRF esetében ez a szigorú feltétel a fukarországok (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország), valamint Németország kérésére került be, mivel a közös hitelfelvételt kockázatosnak látták ezek a tagállamok. Főként azért, mert több esetben azt tapasztalták, hogy a kohéziós forrásokat sem megfelelően használják fel a tagállamok.
Részben erre válaszul vezették be a feltételességi eljárást (jogállamisági mechanizmust) is, most pedig épp a szigorú ellenőrzési szabályok okozzák a problémát, hogy 2026-ig felhasználják a tagállamok az RRF-pénzeket.
Így most az országok a nehézkes kérelmezési folyamatok egyszerűsítését sürgetik az Európai Bizottságtól, arra hivatkozva, hogy a szigorú ellenőrzések és a bonyolult szabályozások visszatartják őket a források igénylésétől. Ezt az érzést a brüsszeli tisztviselők is osztják, akik csalódottságuknak adnak hangot a bonyolult eljárások miatt, amelyeket könyvvizsgálatokhoz hasonlítanak, és megkérdőjelezik, hogy érdemes-e az RRF keretében hitelért folyamodni – írja a Politico.
A növekvő nyomás hatására az Európai Bizottság a jelentések szerint új stratégiai lehetőségeket vizsgál a pénzeszközök kifizetésének felgyorsítására. A folyamatok ésszerűsítésére tett erőfeszítések ellenére azonban a kiutalt pénzeszközök jelentős része továbbra is kihasználatlan marad, egyelőre 500 milliárd euró áll Brüsszelben. A Bizottság már egyébként 648 milliárd euróra csökkentette a rendelkezésre álló teljes, 723 milliárdos összeget, miután a kormányok nem nyújtottak be közel 100 milliárd eurónyi hitelkérelmet a legutolsó, tavaly augusztus végi határidőig.
Spanyolország, amely várhatóan az egyik fő kedvezményezett lesz, a számára elkülönített forrásoknak csak a töredékét kapta meg, ami rávilágít arra, hogy a tagállamok milyen kihívásokkal szembesülnek a kiutalt forrásokhoz való hozzáférés terén. A bürokratikus szűk keresztmetszetet súlyosbítják a Bizottság szigorú kritériumai, amelyek szerint az országoknak átfogó helyreállítási terveket kell benyújtaniuk, amelyekben ismertetik a javasolt alapfelhasználást és a kísérő reformokat.
A kérdést tovább bonyolítja, hogy egyes országok vonakodnak attól, hogy a kölcsönökért cserébe népszerűtlen reformokat hajtsanak végre. Emellett a lehetséges csalással és a nem megfelelő ellenőrzési mechanizmusokkal kapcsolatos aggodalmak is fokozzák a bizalmatlanságot. Az Európai Számvevőszék rámutatott a felügyelet hiányosságaira és a szoros határidőkre, hangsúlyozva a szilárd ellenőrzési mechanizmusok szükségességét.
Magyarország számára egyébként egyre égetőbb a probléma: mivel a kormány nem teljesítette a Bizottság által meghatározott átláthatósági, korrupcióellenes intézkedéseket, ezért 0,9 milliárd eurónyi előlegen kívül semmilyen forráshoz nem fért még hozzá. A jóváhagyott terv szerint a magyar költségvetésnek 5,9 milliárd eurónyi RRF-támogatás, valamint a RePowerEU-fejezet további 4,6 milliárd euró járnak. Vagyis összesen mintegy 4095 milliárd forint sorsa a tét. A 2026 nyári határidő pedig annyira közel van, hogy szinte biztos már a forrásvesztés, ha nem lazítanak a szabályokon, vagy nem tolják ki a határidőket.
Közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a helyreállítási alap egyelőre nem túl hatékony kezelése alááshatja a kevésbé eladósodott tagállamok bizalmát, ami akadályozhatja a jövőbeli közös hitelfelvételeket. Pedig most már a védelmi kiadásokat is egy új kölcsönből fedezné Brüsszel, vagyis az RRF ügyében hamarosan lépnie kell a Bizottságnak. (Portfolio)
