Már látja az orvoshiányt az Országos Kórházi Főigazgatóság
Takács Péter egészségügyi államtitkár februárban még azt mondta, van elég orvos a rendszerben.
A jelenlegi közellátás fenntartásához elegendő lenne a KSH által nyilvántartott és a rendszerben dolgozó mintegy 39 ezer orvos, ha valamennyien teljes munkaidejükben, 8 órában az állami intézményekben gyógyítanának. Ám ezek a doktorok nem valamennyien teljes munkaidőben vesznek részt az ellátásban – erről beszélt Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) főigazgató-helyettese az IME egészségügyi szaklap minapi konferenciáján, amelyen ki is jelentette: „Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi struktúrához nincs megfelelő humán erőforrás és ott van még a magánellátás, amelynek nagy része szintén az említett 39 ezres orvos munkaerejére épít.”
Az, hogy van-e elég orvos a rendszerben, régóta tartó vita, Szócska Miklós például 2011-ben államtitkárként ígérte meg, hogy megszámolja az orvosokat.
Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a Népszavának februárban adott interjújában úgy fogalmazott: „Van elég orvos a rendszerben, s az akár jelentősebb túlmunka nélkül is működőképes lehetne, ha nem lennének rosszul elosztva az erőforrások.” Akkor arról is beszélt, hogy a 2023. februári kifizetéssel egészségügyi szolgálati jogviszonyban 23 654 orvos kapott emelt bért. Az alapellátásban ezen felül 8622 fő rendelkezik érvényes működési kártyával, tehát több, mint 30000 orvos dolgozik a közfinanszírozott rendszerben.
Azaz – vélekedett az államtitkár – lakosságarányosan nincsenek kevesen, így e mutatóban nem is állunk rosszabbul, mint bármelyik európai uniós állam.
Hozzátette: a rendszer széttöredezett és nincs átjárás az intézmények között.
Ez utóbbiról Szondi Zita, az OKFŐ főigazgató-helyettese is említést tett a konferencián. Arról beszélt: a fekvőbeteg ellátásban dolgozó orvosok 81 százaléka 32 intézményben, főként klinikai központokban, vármegyei irányító kórházakban, országos intézetekben, fővárosi kórházakban dolgozik. Hasonlóan decentralizált az ellátás a járóbetegek esetében is. A jelenleg működő 374 szakrendelőben évente 50-60 millió esetet látnak el, azonban a közfinanszírozott ellátások 80 százalékát ezen intézmények 20 százaléka, azaz 70-80 járóbeteg ellátó végzi. Ez utóbbi jelzi az ellátásszervezéssel, a betegirányítással kapcsolatos problémákat is – mondta.
A Népszava próbálta megtudni az Országos Kórházi Főigazgatóságtól, hogy az orvosoknak pontosan mekkora része dolgozik a közellátásban nem teljes munkaidőben, de nem jártunk sikerrel.
Megkerestek több - fővárosi és vidéki városi, illetve egy megyei - intézményt, hogy megtudjuk, náluk mennyien dolgoznak részmunkaidőben.
Az érintett intézményekben 20-30 százalékra becsülték a 4 vagy 6 órában dolgozó orvosok arányát.
Azt is hozzátették, hogy a részmunkaidőben gyógyítók nélkül nem tudnák az intézményük működtetését biztosítani, azaz pácienseik még több szolgáltatáshoz nem férnének hozzá. Főként a hiányszakmákban – például a gyermekgyógyászat, a patológia, a radiológia, az aneszteziológia területén – van szükség a több munkahelyen is dolgozókra. „Az orvosoknak is megéri, hiszen heti egy-két napban letudható a vállalt részmunkaidő” – mondta a lap egyik forrása. Ez főként a nyugdíj mellől visszajáró gyógyítóknak, illetve a magánszférában is praktizálóknak előnyös. (Népszava)
