Sokadszor és sokadikként az általam oly igen kedvelt és tisztelt Csengel Karina foglalkozik (ismét) az esemény utáni tabletta kérdéskörével a Mércében: „A belügynek láthatóan fogalma sincs, hogy mi az esemény utáni tabletta, de most nők százai elmagyarázzák nekik” címmel.
Az apropó az, hogy az Unióban Magyarország az egyetlen, ahol e tabletta vényköteles.
Értem én a motivációt, annak elvi alapját és a követelés mögött álló indítékokat, de az a helyzet, hogy mivel példának okáért tucatszámra folyamatosan nem kaphatóak létfontosságú szív- és egyéb gyógyszerek, akadozik az inzulin ellátás, mesterségesen felszínen tartott sokadrangú problémának érzem ezt a nagy felhajtást!
Védekezni másként is lehet, annak idején ilyen nem is létezett, mégis megoldottuk!
Végtére is az orvos pedig felírja, ha igény van rá. És legalább kapható. Tehát, szemben például egyes inzulinokkal, melyek hiányát egyetlen kishírben jelezték valahol, hozzá lehet jutni.
(Szégyelljük felíratni? A gyógyszertárban kérni nem szégyelljük? Egyébként nincs mit szégyellni!)
Ennél sokkal súlyosabb gyakorlati (és ideológiai hátszéllel nem is rendelkező –vagy mégis?) problémákkal nem foglalkoznak egyes nővédő szervezetek és sajtómunkások ilyen kitartó rendszerességgel: küzd a beteg a halálra ítélt állami egészségügy roncsai közt, az életéért.
- Kórházakat, kórházi osztályokat, szak- és háziorvosi rendelőket zárnak be, ha egy osztály mégis üzemel valahol, napokig, hetekig nincs fűtés és víz, több helyen, rendszeresen.
- „Ne szülj rabot, te szűz!” Legalábbis hétvégén ne! Nincs hol, a fél országban. És társai, pszichiátriák, kardiológiák, a többiek.
- Az ügyeleti rendszert embertelenné, elérhetetlenné tették.
- Itt vannak a gyógyszerellátás előbb említett anomáliái.
- Az európai összehasonlításban párját ritkítóan nagy számú, halálozással végződő kórházi fertőzések és általában a sokszor méltatlan, minimálisan sem humánus, és a gyógyulás helyett halált eredményező kórházi ellátás, az orvos, - nővér-, takarító személyzet- és eszköz/műszerhiány, a higiénés állapotok és a zsúfoltság miatt.
- A várólisták: a Kékgolyóban valakinek, daganatos betegnek 2025 áprilisára adtak CT-időpontot, vagy, amint az orvos javasolta, "kéredzkedjen be egy másik, például a Honvédkórház radiológiájára"! (Mellesleg, miért nem ő intézkedett?).
- Egy térd- vagy csípőprotézisre három évig kell várni.
- A Heim egyetlen CT-je tönkrement, és a félig összedőlt/bezárt Jánosba viszik a gyerekeket.
- Az OMSZ és a háziorvosi rendszer további terhelése összeomlással fenyeget.
- Az ügyeleti hívószámot tárcsázva senki nem veszi föl a telefont.
Nem sorolom tovább.
Ha pedig ezek mellett további, nagyobb horderejű, elvi (és gyakorlati) jelentőségű ügyeket veszünk, a kannabisz gyógyászati célú használatának legalizálása például, vagy az abortusz várható szigorítása ennél jóval fontosabb, legalább ilyen gyakorisággal szereplő téma kellene, hogy legyen!
