Inkább mondta magát jemeninek Zsiga Melinda, hogy ne ítélkezzenek felette roma származása miatt.
Úgy érzi, nagyon sok munkát beletett abba, hogy jó sportoló legyen, hogy elismerjék, nevelőszülei erőltették, hogy tanuljon, és még így is azt látja, hogy bántják. Ezt pedig szerinte nem lehet feldolgozni. Zsiga Melinda kick-box bajnok a Fókusznak adott interjúban elmesélte, hogyan segített neki a sport a nehéz pillanatokban, és halmozottan hátrányos helyzetéből hogyan jutott el oda, hogy ma már példakép legyen mások számára.
Lehetek bármilyen, arab, félvér, török, indiai, bármit elhisznek, minden lehetek, de én roma származású vagyok. Ha roma, egyből a negatív jut eszükbe, ha jemeni, akkor az jut eszükbe, hogy egy egzotikus szépség, egy egzotikus ország, már máshogy állnak hozzá
– fogalmazott Zsiga Melinda kick-boxos a Fókusznak.
Zsiga Melinda sokat küzdött azért, hogy eljusson oda, ahol ma tart. Az élet nem bánt vele kesztyűs kézzel, de minden pofon után felállt, és megmutatta, hogy halmozottan hátrányos helyzete sem akadályozhatja meg abban, hogy világsikereket érjen el.
„Az kevésbé fájt, hogy megvertek, mondjuk szíjjal”
37 évvel ezelőtt, már születése pillanatában megpecsételődött a sorsa: édesanyja lemondott róla, majd egyik nevelőszülőtől a másikhoz került.
Sokat bántottak. Fizikálisan, és inkább én lelki traumának éltem meg ezeket. Az kevésbé fájt, hogy megvertek, mondjuk szíjjal
– osztotta meg. Ennek nyomait a mai napig viseli, általában „három lépés távolságot” tart az emberektől.
Szeretet helyett legtöbbször gyűlöletet kapott, származása miatt is sokat bántották, és bántják mind a mai napig, mert még most is találkozik megkülönböztetéssel. Előfordult már, hogy inkább jemeninek hazudta magát.
„Nem szeretek hazudni, és ezt nem is hazugságnak nevezem, hanem kis füllentésnek, de ez is azért, hogy az emberek megértsék, ez nem azért van, mert nekem ez benne van a véremben, hogy én hazudjak. Nem. Ez nem azért volt. Mert az emberek igazából ezt kényszerítették ki belőlem” – mondta.
A romákat nap, mint nap érő hátrányos megkülönböztetésre egy személyes példát is felhozott. Nemrég pedig egy főbérlőn látta, hogy ítélkezett, ahogy meglátta: „Bementem egy albérletet keresni, nem ismertek, nincs ezzel probléma, mert miért kellene mindenkinek ismernie engem, hanem az a probléma, hogy meglát, és egyből ítélkezik.”
Pedig nem rongyosan mentem oda, szépen beszélek, jól kommunikálok, fürödtem is – szoktam –, és mégis azt láttam rajta, hogy rám nézett, és azt mondta magában, hogy úristen, ez nekem nem kell, hogy egy cigánylány vegye ki az albérletemet.
„Szerettem volna, ha az emberek, a magyar emberek büszkék rám”
A fájdalmak elől mindig a sportba menekült. Edzés közben el tudta felejteni az őt ért sérelmeket, és jó volt felismernie, hogy jó valamiben. Már a testnevelés órákon észrevették rajta a tanárok, hogy jó adottságokkal rendelkezik, versenyekre küldték.
Onnantól kezdve arról álmodozott, hogy híres sportolóként bizonyít, és akkor végre elfogadják őt olyannak, amilyen. Bikinimodellként dolgozott, kézilabdázott, de a kick-boxban találta meg igazán a számításait. Azt viszont maga sem gondolta volna, hogy ilyen messzire jut.
Kétszeres világbajnoki bronzérmes, többszörös magyar bajnok, több súlycsoportban is. Második és harmadik helyezést el az Európa-kupán és a világkupán is.
„Nagy álmom volt az, hogy én az országomat képviseljem, piros, fehér, zöld színekben mindenhol, és szerettem volna, ha az emberek, a magyar emberek büszkék rám. Rengeteg melót beleteszek abba, hogy fejlődjem, hogy jó sportoló legyek, hogy elismerjenek.”
Tanultam, a nevelőszüleim nagyon erőltették, hogy tanuljak, legyen végzettségem, és igazából ezeket mind megcsináltam, és mégis bántanak az emberek. Ezt nem tudod hova tenni, nem tudod feldolgozni.
Azt, hogy élete rendeződött, azt mondja, a sportnak köszönheti. Minden idejét az edzések teszik ki, ez a munkája és hobbija egyaránt. A sport mellett másik szívügye a kóbor cicák mentése, akiknek sorsát az övéhez hasonlónak látja.
„A fekete macskáknál is az van, hogy az emberek kevésbé akarják őket befogadni, mert babonásak. Az állami gondozott cigány gyerekeket is sokkal nehezebben fogadják örökbe a származásuk miatt. Itt is húzok egy párhuzamot, illetve
én sem kellettem senkinek, és az állatokkal is így van, hogy kidobják őket, bezacskózzák, kiteszik őket az út szélére.
Azt már gyerekként megtanulta, hogy az élet minden területén többet kell bizonyítania. Így tett mindig, és ennek köszönhető, hogy ma már igazi példakép lehet – nem csak a hátrányos helyzetűek számára. Arról, hogy honnan indult, és hová jutott, csak elcsukló hangon tudott a Fókusznak beszélni.
Mindig eszembe jut, hogy honnan indultam, miket kaptam. Fáj, viszont jó érzés, hogy meg tudom mutatni, hogy ha nagyon nagy a lelkierőd és van kitartásod, akkor ki lehet emelkedni egy ilyen helyzetből, hogy ha nagyon-nagyon nagy a lelkierőd, és hogy ha van kitartásod
– mondta meghatódva Zsiga Melinda. (rtl.hu)