Izgalmas hónap volt a február a magyar politikai életben, ám valószínűleg a március is tartogat még meglepetéseket.
Egyrészt, jól láthatók a repedések a NER építményében, mióta a kegyelmi ügy miatt Orbán Viktor kénytelen volt beáldozni két „asszonyságot”, másrészt az ellenzéki oldalon is látványos mozgolódás indult meg, aminek a végén akár át is rendeződhetnek az erőviszonyok a másik térfélen. A helyzetet csak fokozza, hogy közeledik az önkormányzati és uniós választások kampánya, így mindkét oldalon gyorsan kell rendezni a sorokat. - írja a Szegedi Kattintós
A magyar gazdaság látványosan vergődik, a miniszterelnök azonban éppen az új világrendet építgeti autokrata barátaival a világ túloldalán. Persze, Orbán Viktor mindig is nagyban gondolkodott, így nem csoda, ha kevésbé érdeklik azok a piszlicsáré ügyek, melyek itthon borzolják az ellenzéki és kormánypárti kedélyeket egyaránt. A renitens jegybankelnököt majd helyreteszi egy úgy jogszabály, ami némileg korlátozza Matolcsy György mozgásterét, Lázár Jánost pedig saját bizalmi köre emlékezteti arra, hogy az Orbán-rendszerben nem szokás fizetett hirdetésekben támadni a minisztertársakat.
Van azonban más gond is a Fidesz háza táján. Volt felesége kényszerű lemondását követően kilépett a fényre Magyar Péter, aki elég elszántan indította meg kampányát a kormánypárti visszásságok leleplezésére. A Fidesz persze beindította hatalmas propagandagépezetét, hogy lejárassa azt a kritikusát, aki meglehetősen jól élt abból eddig, hogy a hatalmi elithez tartozott. Kevesen értik Magyar motivációit, hiszen eddig az az opportunista szemlélet jellemezte a fideszes elitet, hogy az egzisztenciális biztonságért cserébe mélyen hallgatnak a kormányzati körökben tapasztalható visszaélésekről.
Magyar azonban nem az első fecske, hiszen Pesty László, kormányközeli filmrendező néhány hónapja már borította a bilit, igaz lendülete nem tartott sokáig. Ha másra nem is lesz jó Magyar és Pesty fellépése, arra biztosan alkalmas, hogy a belülről felbugyogó kritika üzeneteit olyanok is megértsék, akik eddig vakon hittek Orbán Viktor rendszerének tökéletességében. Valójában az ellenzéki oldalról érkező bírálatok már azért hatástalanok, mert a Fidesz szavazóit csak megerősítették abban a hitükben, hogy a baloldal rosszindulatú, és folyamatosan hazudik. A rendszer belsejéből érkező bírálatok esetében ennél szofisztikáltabb magyarázatokra lesz szükség.
Az Orbán-rendszer olajozott működését három tényező biztosította eddig. Egyrészt, mindig volt elegendő pénze ahhoz, hogy jóléti intézkedéseket hozzon, illetve kielégítse saját oligarchái, kegyencei egyre fokozódó anyagi igényeit. Másrészt, olyan kompakt propagandát lövellt ki magából, amely alkalmas volt a saját szavazótábor összetartására, illetve a kételkedők megnyugtatására vagy lejáratására. Harmadrészt Orbán Viktor mindenek felett állt, személyét olyan aura övezte, amelyen nem tört át a magyar valóság orrfacsaró bűze. Ez a három elem természetesen egymásra épült, kiegészítette és erősítette egymást.
Nos, most a pénz kezd elfogyni, hiszen hatalmas lyuk tátong a költségvetésen, a gazdaság pedig még mindig nyögi az előző évek elhibázott pénzügyi döntéseit. A propagandagépezet ugyan töretlen lelkesedéssel dolgozik, de a fogaskerekek már nem forognak olyan lendülettel, ha a saját lázadóit kell lejáratnia a pártnak. Orbán személye még mindig érinthetetlen, hiszen Novák és Varga gyors eltávolításával elvarrták azokat a szálakat, melyek a legmagasabb körökig vezettek volna a kegyelmi botrányban. A lentről érkező bűz azonban már megcsaphatta Orbán orrát is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja:
A bölényt nem azért vadásszák, mert büdös lepényeket hagy a prérin, hanem, mert ízletes a húsa.
