Vona Gábor: De hová tűnt a bohóc?

A plakátokat nézve szinte halljuk a távolból miniszterelnök úr ostorcsapásának fenyegető robbanását. Jól odavert. A képen Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter és Fekete-Győr András szerepel, az üzenet pedig egybites. A CÖF bőrbe bújt kormány célja nem is lehet kétséges: figyelmeztetni bennünket a sötétben bujkáló baloldal militarista összeesküvésére. A szájbarágó üzenet ellenére a műkedvelők azért sok apró érdekességet felfedezhetnek az „alkotáson”, ami bepillantást enged nem csak a NER, de az egész magyar politika pszichopatológiájára.

A Jolly Joker

Az első kérdés, ami felmerülhet: miért ez a téma? A válasz pofonegyszerű: a háború – amely minden elemében szörnyűséges – a Fidesz számára belpolitikai szempontból mégis egy Jolly Joker. Bármilyen kártyával szemben felhasználható. Már a ’22 áprilisi eredményben hatalmas jelentőséggel bírt, hogy a kormánypártok le tudták egyszerűsíteni a választások tétjét a „belesodródunk-e a háborúba?” kérdésre. Miközben az infláció jóval korábban megindult, a COVID lezárások pedig elkezdték benyújtani a számlát mind a gazdaságnak, mind a társadalomnak, nem ezekről szólt a kampány, hanem arról, hogy a „mini” és a „nagy” Feri az ukrán frontra küldené fiainkat. És nagyon bejött. Az ellenzéki összefogás olyan megsemmisítő kétharmados vereséget szenvedett, hogy a csapat egyharmada mert csak felmenni a színpadra. 

A FIDESZ AZÓTA IS A „HÁBORÚ VAGY BÉKE” TÖRTÉNETET ERŐLTETI RÁ A MAGYAR BELPOLITIKÁRA, és ezzel felültematizálja az élelmiszerár-robbanást, a gazdasági visszaesést, a reálbérek drámai zuhanását, az akkugyárak körüli zavaró híreket, az ázsiai vendégmunkások betelepítését vagy az oktatásügyi tüntetéseket. Hogy miként hat a pszichénkre – különösen a gyermekekére, azon belül is a COVID-generációéra – ez az állandó háborús manipuláció, úgy tűnik nincs a tervezőasztalon. Nem fontos.

Forrás: Öregslemi csoportja/Facebook

A választások felé félúton

A második kérdés: miért most? Nemrég az ATV egyik műsorában Karácsony Gergely úgy fogalmazott, háborúban állunk Oroszországgal, és amikor a riporter helyesbíteni próbált volna, ezt másodszor is megerősítette. Több sem kellett a Megafonnak, hatalmas online kampányt indított a főpolgármester ellen, aki így komoly lépést tett, hogy újból kiérdemelje a „mini Feri” státuszt az uniNERzumban. Mivel evés közben jön meg az étvágy, a Fidesz úgy értékelhette a helyzetet, miért is korlátoznák csupán Karácsony személyére az egészet, fröccsenjen csak szerteszét mindenkire a csőtörés. Lassan amúgy is kezdődik a ’24-es dupla választási kampány, ezért elérkezettnek látták az időt, hogy kijelöljék a pozíciókat, ahol el lehet majd játszani a jövő év politikai augmented reality-jét. (Az AR annyiban különbözik a VR-től, hogy a valóságot használja fel alapul, csak azt digitálisan kiterjeszti, és ezzel egyben meg is változtatja az érzékelést.)

Ennek már a fele sem cirkusz!

A harmadik kérdés: hová lett a bohóc? Az elmúlt másfél évtized Fidesz-plakátjainak ellenzéki arcai folyamatosan cserélődtek, csak két állandó szereplő volt: Gyurcsány Ferenc és egy bohóc. A bohóc szerepével már többször foglalkoztam: az az ellenfél komolyanvehetőségének megakadályozása. Elsősorban nem azt kell bebizonyítani, hogy az ellenzéki politikusok arrogánsak, korruptak vagy hazudoznak, hiszen ezt a Fidesz politikusairól is elmondhatják. 

AZT KELL BEMUTATNI, HOGY BOHÓCOK, KÉPTELENEK LENNÉNEK EGY ORSZÁGOT IRÁNYÍTANI, AMI VISZONT ORBÁNRÓL NEHEZEN ÁLLÍTHATÓ.

Sok rosszat el lehet mondani vagy hitetni vele kapcsolatban, de azt, hogy ne tudna vezetni, azt nem. Ezért ennyire sikeres karakter a NER számára a bohóc, mert nem lehet visszadobni a feladónak. Most azonban – hosszú idő után – más a helyzet. A bohóc eltűnt. Nézzük csak meg az arcokat! Karácsony itt egyáltalán nem az a tutyimutyi, szórakozott szociológus, aminek korábban ábrázolták, hanem egy jóképű zsivány. Gyurcsány és Dobrev arca sem tűri az ellentmondást, kemények, mint az acél. Fekete-Győr és Márki-Zay pedig nem marginális lúzerek, ahogy eddig gondolta az egyszeri fideszes, hanem gátlástalan, ravasz rókák. Most nem az ellenzék alkalmatlanságát kell bebizonyítani, éppen fordítva, az alkalmasságukat. Nem azt üzeni ez a plakát: „íme, itt látható öt balfék, nevessünk közösen!”, mint eddig, hanem azt: „íme, itt van egy öttagú bűnszervezet, akik rosszban sántikálnak, és ha rajtuk múlik, mehetünk Bahmutba.” Ezen a plakáton nincs helye a bohócnak. A kedves nézőnek most nem nevetnie kell, hanem félnie.

Forrás: Öregslemi csoportja/Facebook

A megtiszteltetés

A negyedik kérdés: miért ezek az arcok? Az, hogy nincs bohóc, egyértelmű, ahogy az is, miért szerepel rajta Gyurcsány, Dobrev és Karácsony. De mit keres a képen Fekete-Győr és Márki-Zay? A logikus válasz reflexből az lehetne, hogy még ’22-ben ők tették a legerősebb „háborús” nyilatkozatokat, amire azóta is örömmel hivatkozik a kormánypárti sajtó. De biztos, hogy csak ennyi van a háttérben? Mert az a paradox helyzet, hogy ezen a plakáton szerepelni, ugyan a viktoriánus szavazók szemében taszító, de az ellenzéki szimpatizánsok felé inkább megtiszteltetés. Mondhatni, ki kell érdemelni. Ellenzéki kreditek járnak érte. 

MIÉRT PAZAROLJA A PUSKAPORT ÉS A PLAKÁTFELÜLETET A NER KÉT OLYAN POLITIKUSRA, AKIKNÉL JELENLEG NINCSENEK NYERŐ LAPOK? ÉS HOVÁ TŰNT DONÁTH ANNA, GYÖNGYÖSI MÁRTON, SZABÓ TÍMEA, KUNHALMI ÁGNES ÉS A TÖBBIEK?

Miért emelik fel azt a két embert, akik éppen nincsenek a küzdőtéren? Az ilyen hanyagság nem vall a Fideszre. Egyetlen magyarázat lehet csupán: Fekete-Győr és MZP szerepeltetése tudatos döntés. Donáth Anna egyelőre nemhogy az országnak nem hozta el a megváltást, ahogy nemrég plakátok százai ígérték, de még a Momentumnak sem. Az a helyzet, hogy a sokak által leírt Fekete-Győr András jóval sikeresebb vezetője volt pártjának, mint a jelenlegi elnök, és az általa képviselt, ideológiai tekintetben komplexebb irányvonal sokkal hitelesebben illett a Momentum alapító nyilatkozatához, mint a homogén módon progresszív-liberális Donáth-vízió. Minden egyes nap, amely érdemi eredmény nélkül telik el, Fekete-Győr Andrást és vele a belső törésvonalat erősíti. A Fidesz úgy kalkulálhatott tehát, olaj lehet a tűzre, ha fókuszt helyez az exelnökre. MZP szerepeltetése körülbelül hasonló logikára épülhet. Annyi különbséggel, hogy Márki-Zay nem csupán egy pártot, hanem egy egész ellenzéket megoszt. Az összefogás korábbi miniszterelnök-jelöltje ugyan mostanában inkább hódmezővásárhelyi kérdésekre fókuszál, hiszen jövőre a politikai túléléséért fog küzdeni polgármesterként, de úgy tűnik, a Rogán-művek örömmel látná őt országos színpadon is.

A csapat

Végül az ötödik kérdés: miért ilyen elrendezésben kerültek a plakátra a szereplők? Természetesen ez sem a véletlen műve. A háborúpárti összeesküvés központi figurája, a Don természetesen Gyurcsány Ferenc. Nagyobb is a képeken, mint a többiek és ő áll középen. A plakátalkotói szándék szerint a DK elnök vezérszerepe megkérdőjelezhetetlen. Elől áll a két Capo, Dobrev és Karácsony. Ők vannak a frontvonalon, őket kell figyelni. És a háttérben ott a két Soldato, FGyA és MZP, akik elvégzik a piszkos munkát. A szemük sem áll jól, nehogy összefuss velük egy sikátorban! Jól felépített, összeszokott csapatot látunk. Ezek nem viccelnek. Az elrendezés tehát nem más, mint a szereposztás, amely kijelöli a következő időszakra írt narratíva koordinátáit. A teret, amiben a híreket legyártják, széttolják és elfogyasztatják majd velünk. Ja, és hogy igazából senki sem akarja Magyarországot belevinni a háborúba? A mifelénk sikeres politika nem foglalkozik ilyen értelmiségi fanyalgásokkal… 

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

(Index)