Egyszerre félelmetes, és csodálatot keltő érzés nézni azt az óriási víztömeget, amely hatalmas robajjal zuhog, hömpölyög a doborgazi áteresztő kapun át a Duna ágrendszerébe. Olyan intenzív árasztásra, amilyet idén sikerült kiharcolniuk a természetvédőknek, még nem volt példa.
Az állami természetvédelmi hatóság kedden exkurziót szervezett a média képviselőinek a Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet szívébe, a Nagybodak melletti Királyrét térségébe, hogy a saját szemünkkel győződhessünk meg az intenzív mesterséges árasztás ligeterdőkre gyakorolt életmentő hatásairól.
Már az autóból megfigyelhető volt, hogyan változik óráról órára a táj. A nemesnyárasokat és a hóvirágmezőket erek, patakok szabdalják, amelyek összefolyva tekintélyes méretű mocsarakká duzzadnak, életadó vízzel töltve fel a szomjas árteret. A doborgazi áteresztő kapun és csatornán át szédületes sebességgel betörő víz egyre nagyobb területet hódít meg. Kísérőink, az állami természetvédelmi hatóság munkatársai felhívták a figyelmünket, hogy az az út, amelyen keresztül most megközelítjük a bodaki ágat, egy, legfeljebb két nap múlva szintén víz alá kerül, járhatatlan lesz.
A bodaki Duna-ág partján csónakba szálltunk, hogy áthajózzunk a nem éppen költői nevű Pörkölt-szigetre, ahol testközelből szemlélhettük meg, hogyan árasztja el a folyóvíz az ébredező, tavaszi természetet. Közben pedig az exkurzió vezetői részletesen kifejtették:
- miért is van szükség mesterséges árasztásokra;
- mely fajok profitálnak leginkább a szimulált árvizekből;
- mi a feltétele annak, hogy a jövőben is folytatódjon az intenzív mesterséges árasztások gyakorlata;
- és hogyan segítene egy szlovák–magyar nemzetközi egyezmény a Duna menti ártéri erdők helyzetén.
Pénz vs. természet
Múlt szombaton kezdődött meg a Duna ágrendszerének tavaszi mesterséges árasztása, amely összesen 25 napig fog tartani. A doborgazi áteresztő kapun hétfőtől 120 köbméter vizet engednek át másodpercenként. A legmagasabb vízhozamú árasztás 15 napig tart, ezt követően fokozatosan csökkentik a víz mennyiségét.
A természetvédőknek hosszú évekig tartó küzdelem után sikerült elérniük, hogy a bősi vízerőmű üzemeltetői végre annyi vizet engedjenek a felvízcsatornából az ágrendszerbe, amennyi a szárazföldi Duna-delta revitalizálása szempontjából elengedhetetlenül szükséges.
Az erőmű üzembe helyezése óta eddig még soha nem fordult elő, hogy ilyen sokáig ennyi víz jutott volna az ágrendszerbe, de sajnos semmi garancia nincs rá, hogy ez a gyakorlat általánossá válik.
A Bős-Nagymaros vízlépcső üzemeltetési rendje kezdettől fogva számolt a balparti ágrendszer mesterséges elárasztásával a doborgazi áteresztő kapun keresztül. Ezt a műtárgyat másodpercenként 234 köbméteres maximális térfogatáramra tervezték. Ennek ellenére az utóbbi években legfeljebb 90 köbméter vizet engedtek át rajta, de általában inkább kevesebbet, sőt voltak olyan évek, amikor teljesen elmaradtak a mesterséges árasztások. A természetvédelemmel szemben mindig is a gazdasági szempont élvezett prioritást. A képlet szögegyszerű: ha Doborgaznál több vizet engednek az ágrendszerbe, a bősi turbinák kevesebb áramot termelnek.
Továbbra is veszélyben Közép-Európa legnagyobb szárazföldi deltája
A másik oldalon viszont az árasztások elmaradása vagy korlátozása a Duna Menti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet európai jelentőségű vizes élőhelyeinek további degradálódásához vezet. Az ágrendszer ugyanis a bősi vízerőmű megépítése után el lett vágva a főmedertől, a kettő közötti szintkülönbség mára eléri a három és fél métert. A mellékágak egyedül a doborgazi áteresztő kapun át juthatnak vízhez, de mivel év közben túl kevés víz érkezik, állandó problémát jelent az üledék lerakódása, az iszaposodás és a különféle vízinövények túlburjánzása.
A természetvédők már többször is rámutattak, hogy a megfelelő mértékű mesterséges árasztások által biztosított vízdinamika nélkül ez a különleges vizes élőhely, Közép-Európa legnagyobb szárazföldi deltája végérvényesen át fog alakulni ligeterdős-vizes élőhelyből egy statikus halastórendszerré.
A Duna árterének alsó szakaszát ráadásul az árasztások nélkül a teljes kiszáradás fenyegeti. Az Isztragónak nevezett terület ugyanis már kívül esik a szárazföldi delta vízpótló rendszerén, ezért ahhoz, hogy ide is átszivárogjon a víz, a mostanihoz hasonló tartós, legalább másodpercenként 120 köbméteres árasztás szükséges – tudom meg Izsák Gábor tájépítészeti szakreferenstől, a Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet munkatársától..
További részletek a NAPUNK cikkében >>