Egyre súlyosabbak a V4-ek belső konfliktusai.
A Visegrádi Négyek belső konfliktusai – a cseh-lengyel tengely a magyar-szlovákkal szemben – Ukrajna súlyosbodó harctéri kudarcai miatt egyre jobban kiéleződhetnek. Lehet, hogy a V4-ek pénzügyi kérdésekben egységesen lépnek majd fel, több forrást szerezve Brüsszelben (Varsó pénzügyileg is jobban járhat pillanatnyilag a V4 nélkül), de a csoporton belüli törésvonalakat már inkább a geopolitikai konfliktusok határozzák meg. A NATO-n belüli pozíciók válhatnak fontossá, s a Kijev ügyében új megoldást felvető cseh elnök kerülhet az európai politika centrumába, nem a közös elhatározásokat gyengítő magyar kormányfő, bármennyire is áhítozott erre a szerepre Orbán Viktor.
Több mint egy év után, e hét kedden tartottak csúcstalálkozót a V4-ek (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) miniszterelnökei. A prágai találkozóra feszült hangulatban került sor, miután eltérnek a vélemények a Kijev elleni orosz invázióról és az Ukrajnának nyújtott támogatásokról. Illusztrálta a nyomasztó hangulatot, hogy amikor Orbán Viktor megérkezett a tárgyalások prágai helyszínére, az autójából kiszállva komoly füttykoncertet kapott, akárcsak Robert Fico szlovák kormányfő.
Az Ukrajna támogatásakor „kevésbé lelkes” magyar-szlovák miniszterelnök-páros fogadtatása tehát fagyosra sikeredett, de nem kevésbé volt borús a hangulata a találkozó előtt Petr Fiala cseh kormányfőnek sem:
Nem állítom, hogy számomra a legnagyobb öröm találkozni azokkal a kollégákkal, akikkel számos kulcsfontosságú kérdésben tulajdonképpen nem értek egyet.
A magyar és a szlovák kormányfőre gondolok. Mindezek ellenére párbeszédet kell folytatnunk, valakinek ezt is meg kell tennie.”
Mindebből és később az Orbán Viktor és Donald Tusk lengyel kormányfő közötti vitákból nyilvánvalóvá válhatott mindenki számára, hogy bár a magyar kormányfő – előzetes nyilatkozatai szerint – „derűsen” indult neki a tárgyalásoknak, valójában nem sok oka lehetett a találkozó után a vidámságra.
Jóllehet a négy miniszterelnök szándékai szerint inkább az egyetértésre törekedett, a magyar érvelés sikeredett a legcinikusabbra. Orbán ugyanis azt mondta a V4-es csúcs után: „Egyetértünk abban, hogy Oroszország Ukrajna elleni támadása súlyosan megsérti a nemzetközi jogot. Ukrajnát segíteni kell, ez a helyes hozzáállás. Magyarország esetében van ráadásul egy sajátos szempont is, hogy Magyarország nem akar közös határt Oroszországgal. Rossz emlékeink vannak arról az időszakról.”
Ez a kijevi vezetést aligha töltötte el elégedettséggel, hiszen a velük való szolidaritás minimális szintjén is csak azt jelezte, hogy egy ukrán állam nem azért lenne fontos Orbánnak, mert ez keleti szomszédunk számára létkérdés, hanem azért, mert az hasznos Magyarországnak. Az Orbán-nyilatkozatnak a Nyugat számára sem lehetett értéke, viszont felbőszítette Moszkvát.
„Oroszország nem jelent veszélyt azokra államokra, amelyekből nem éri fenyegetés” – mondta Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, visszautasítva a TASZSZ orosz hírügynökség szerint Orbán Viktor aggodalmait. A magyar híradásokkal szemben Peszkov ezután nem közvetlenül Orbán kijelentéseit minősítette alaptalannak, hanem úgy fogalmazott, hogy „ellentétben azzal, amit az Európai Unió tisztségviselői kitartóan hangoztatnak”, Oroszország nem jelent fenyegetést azok számára, akik nem ellenségesek vele szemben, és „nem keresik a lehetőséget, hogy Oroszország-ellenes entitássá váljanak”. Tehát – folytatta Peszkov – az erre vonatkozó félelmek „alaptalanok”.
A magyar miniszterelnök azt is mondta: „A V4 él, a V4 fontos, Magyarország készen áll a folytatásra”. Szerinte a mostani prágai csúcs nem volt a legkönnyebb, mert „önreflexiós találkozó volt” és arról szólt, van-e szükség a V4-re ilyen formában. Emlékeztetett: hasonló önreflexiós tanácskozásra a visegrádi országok európai uniós csatlakozása után is sor került. Akkor a V4-ek a közös érdekekben való együttműködés folytatása mellett döntöttek, és így jutottak el az orosz-ukrán háborúig, amely „mindent felülírt”, újra felmerült az együttműködés folytatásának kérdése.
Mindebből jól látszik,
a V4-es találkozón lehet, hogy szóba kerültek praktikus kérdések is, de az Ukrajna elleni orosz agresszió válaszút elé állította a résztvevőket.
A tavalyi lengyel kormányváltástól függetlenül, az új varsói kormány is az orosz fenyegetést tartja döntő kérdésnek, és emellett eltörpülnek a V4-es együttműködés esetleges pénzügyi előnyei, az, hogy a négy ország együtt sikeresebben lobbizhatna esetleg a brüsszeli forrásokért. A lengyeleknek ez most azért sem fontos, mert az EU-párti Donald Tusk varsói kormányra kerülésével óriási összegekhez juthatnak hozzá az uniótól.
A legfrissebb hírek szerint 137 milliárd eurós pénzcsap nyílik meg Brüsszelben, így a lengyeleknek végképp nincs szükségük Robert Fico és Orbán Viktor euroszkeptikus és NATO-ellenes sopánkodásaira. Az Európai Bizottság épp csütörtökön tette közzé ugyanis előzetes álláspontját, miszerint Lengyelország két fontos „szuper mérföldkövet” teljesített az igazságszolgáltatási reformok során, így hatmilliárd eurót mér a következő hetekben megkaphat egy 60 milliárdos pakettből. (24.hu)
