2024. február 10. ez a nap egészen biztosan bekerül a történelemkönyvekbe, amikor a modern Magyarországról fognak tanulni a jövő gyermekei.
Ez a nap nem csak azért más, mint a többi botrányos nap, amely 2010. május 29-től vette kezdetét, hanem azért is, mert ezen a februári napon lépett ki a fényre Magyar Péter azzal a Facebook-poszttal, amelyben lemondott mindkét állami társaságban betöltött pozíciójáról.
Mondhatnánk, hogy ezen a napon rúgta rá a kiskaput a Fideszre, de ekkor még nem igazán lehetett tudni és sejteni, hogy mire készül Magyar Péter vagy készül-e bármire is. A média annak rendje módja szerint ráfordult az emberre, politikai hovatartozás nélkül és a szokásos eszköztárát bevetve.
Az már az elején látszott, hogy a rogáni propaganda nem fog rajta, Orbán ellenzéke szokás szerint Orbánnal volt elfoglalva, a közvéleménykutatók pedig soha nem látott számú bizonytalan szavazókat kezdtek el mérni.
Azután egy rég vagy sosem látott méretű és erejű tüntetés zajlott le, amely Pazar módon mentes volt a magyar politikától. Az ország egy emberként megérezte, hogy „Odakint most szörnyek járnak”.
Erre érdemben nem tudott reagálni a Fidesz, az ellenzék pedig február 25-én megmutatta, hogy nincs.
Az ellenzéki tüntetés előtt nem sokkal, február 17-én Orbán Viktor huszonötödször értékelte az évet , amely már tényleg csak arról szólt, hogy Gyurcsány Ferenc, meg a szokásos. Természetesen Gyurcsány Ferenc is értékelte az évet február 24-én , de az ország sorsát illetően ennek sem volt értéke.
Közben Magyar Péter akkurátusan posztolt a Facebook-oldalára olyan témákban, amelyek nem csökkentették az őt övező érdeklődést, épp’ ellenkezőleg, növelte ismertségét és támogatottságát.
Eléggé beszédes az, amikor egy frissen oldallá alakított Facebook-profil előbb digitális tartalomkészítőként majd közszereplőként mindenféle reklám nélkül százezer követő fölé tornázza magát néhány hét alatt.
Magyar Péter bármit posztol, több lájkot ér el, mint a jelenlegi ellenzéki pártok posztjai összesen. Magyar Péter olyan témákat hoz, amely az embereknek szól és az emberekről szól. Az ’i”-re pontot pedig az tette fel, amikor „egy új erő” létrehozásáról beszélt.
Ez elég gyorsan ment, alig egy hónap alatt eljutott oda, amiről az ellenzéki pártok 14 éve csak álmodoznak. Nincsen Orbán és nincsen Gyurcsány. Ez az egész folyamat kísértetiesen hasonlít arra a változásra, amely Lengyelországban ment végbe. Egyre inkább értelmetlen oldalakról beszélni, de ha már muszáj, akkor ki lehet jelenteni, hogy a baloldalnak jelenleg lefőtt a kávé, a változás egy liberális, Európa párti, szabadelvű jobboldalról érkezhet. A Fidesz nem jobboldali. És azok a baloldaliak, akik félnek a jobb oldaltól, egy ilyen változásnál megnyugodhatnak, mert nem a Fideszből és a szélsőségekből kell kiindulni. Tessék megnézni Németországot, a CDU és az SPD között óriási különbség nincs.