Sűrűsödnek a gyanús körülmények Navalnij halála körül

Ám mindezzel együtt nem látni, hogy miért volt értékesebb az ellenzéki politikus és aktivista holtan, mint a hatalom foglyaként. Navalnij halála a putyini elnyomó rezsim szimbóluma marad, de egyelőre azt sem látni, hogy az egyre autokratikusabb és erőszakosabb rendszerrel szemben mikor jelenhet meg ellenzéki alternatíva.

Február 16-án életét vesztette Alekszej Navalnij, aki a nemzetközi nyilvánosságban egyet jelentett az orosz ellenzékiséggel. Vlagyimir Putyin rendszerének legismertebb és legélesebb hangú kritikusa hosszú ideje van a hatalom célkeresztjében. 2020 augusztusában a hírhedt novicsok idegméreggel törtek az életére, ezt követően hetekre mesterséges kómába került. Berlini lábadozása, majd felépülése után tudatosan választotta a mártíromságot. 2021 januárjában azért tért vissza hazájába, mert meggyőződése volt, hogy emigrációból nem lehet változást elérni Oroszországban. Az azóta eltelt bő három évet a Putyin-rendszer politikai foglyaként töltötte különböző börtönökben, egyre nyomorúságosabb körülmények között.

A rezsim legelszántabb ellenfelét egy korábban Gulág-táborként működő, sarkvidéki börtönben érte a halál, ahol 19 éves fegyházbüntetését töltötte.

Egyre több a gyanús körülmény Alekszej Navalnij halála körül.

A Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzet 3. számú büntetés-végrehajtási intézetének honlapján olvasható közleményben azt írták, a politikus pénteken séta után rosszullétre panaszkodott, majd eszméletét vesztette. Orvost riasztottak hozzá, de újraéleszteni nem tudták. A halál pontos okát még nem közölték, akörül sok a bizonytalanság.

• Az ellenzéki politikus szóvivőjétől tudjuk, hogy a halál hivatalos időpontja moszkvai idő szerint 14:17 perc volt, ám Navalnij halálhírét a helyi adminisztráció – ugyanezen időzóna szerint – már két perccel később közzétette – hívta fel a figyelmet Rácz András Oroszország-szakértő. A szokatlan gyorsaság, mint írta, arról árulkodik, hogy a „Sarki Farkasnak” hívott börtöntelepnek helyt adó autonóm körzet vezetése már azelőtt értesülhetett az ellenzéki vezető haláláról, hogy hivatalosan halottnak nyilvánították volna.
• A háború után emigrációba kergetett Novaja Gazeta a napokban arról cikkezett, hogy szokatlan ellenőrzést tartottak az ország egyik legszigorúbban őrzött börtönében – ahol Navalnij tavaly december óta raboskodott –, majd az éjszaka középen egy autókonvoj gördült a sarkvidéki börtöntelep udvarára. A börtön egyik lakójának beszámolója arra is kitért, hogy a cellák átkutatását reggel újból megismételték – holott ilyesmire általában csak ünnepnapokon kerül sor –, és telefonokat, csempészárukat foglaltak le.
• Hivatalos közlés a halál okáról továbbra sincs (előbb tüdőembóliát, majd szívmegállást emlegettek), ráadásul az ügyben eljáró Nyomozó Bizottság határozatlan ideig meghosszabbította a nyomozást. Navalnij édesanyját arról tájékoztatták, hogy meg kell ismételni fia boncolását, miközben a hatóságok a holttestet továbbra sem adták át a családnak. Navalnij csapata szerint azért, mert a gyilkosság nyomait akarják eltüntetni. A politikus földi maradványait nem abba a hullaházba szállították, ahová egyébként azokat szokták, akik meghalnak a börtöntelepen, de mivel a holttesthez nem lehet hozzáférni, azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán a boncolást elvégezték-e. Navalnij anyja a bíróságon nyújtott be keresetet, hogy kiadják a fia holttestét.

Jójárt Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos munkatársa a 24.hu-nak elmondta: természetes halálról beszélni a 2021 januárja óta ütemesen romló körülmények között raboskodó Navalnij esetében aligha lehet. Ráadásul tavaly decemberben a 3-as számú büntetőtelepre szállították, ahol

sok időt töltött magánzárkában, reggelente napi félórát sétálhatott a –20 fokos hidegben, a cellája sem volt kellően fűtve, nem kapott megfelelő egészségügyi ellátást, és vélelmezhetően fizikailag is bántalmazták.

Ráadásul Navalnij egészségügyi állapota sem tavaly év végén kezdett romlani. A novicsokmérgezésnek és az azt követő, hónapokig tartó felépülésnek hosszútávú szövődményei lehettek. Emellett sokáig szenvedett gerincsérvvel, amelyet akkor szerzett, amikor a 2-es számú büntetőtelepre szállították. Ekkor sem kapott megfelelő ellátást, így éhségsztrájkba kezdett. Ezután rengeteget fogyott, a szervezete legyengült, majd egy fertőzőbetegség után túladagolták antibiotikummal, ami után súlyos gyomorfájdalmai voltak. „Halmozottan rossz egészségügyi állapotban volt” – mondta Jójárt, megjegyezve, hogy a halála előtti napon a videókapcsolaton keresztül tett tanúvallomása során még jókedvűnek látszott.

Jójárt szerint azt már sejteni lehet, hogy

Navalnij egy nappal korábban halt meg, mint azt a hatóságok állítják.

Erről a Mediazona című orosz oknyomozó portál szivárogtatott. Állításuk szerint az éjszaka érkező autókonvoj szállíthatta a hullaházba Navalnij holttestét, fél nappal azelőtt, hogy a hivatalos tájékoztatás szerint a halál beállt volna.

Ugyanakkor a gyanús körülmények még nem perdöntő bizonyítékai annak, hogy Navalnijt valóban felső politikai utasításra, tevőlegesen meggyilkolták.

Jójárt elképzelhetőnek tartja, hogy azért nem akarják kiadni a holttestet, mert fizikai bántalmazások sérülésnyomai vannak rajta. Felmerült az is, hogy ismét novicsokkal törtek Navalnij életére. Amennyiben így volt, akkor azt nem fogják tudni eltüntetni teljesen Navalnij szervezetéből. Jójárt szerint ha valóban novicsokot használtak, a holttest kiadásának elhúzását indokolhatja az, hogy a kontaktus a holttesttel veszélyes lehet másokra is.

Aligha jelentett fenyegetést a sarkkörön túl

Egyelőre nehezen látni, hogy Putyinnak miért lehetett értékesebb Navalnij holtan, mint a hatalom foglyaként, hiszen eddig is nyilvánvalónak tűnt, hogy amíg a rendszere áll, addig ellenlábasa nem jön ki élve a börtönből.

Azért nem vagyok meggyőződve arról, hogy most ténylegesen meg akarták volna ölni, mert nincs racionális magyarázat emögött

– vélekedett Jójárt, kiemelve, hogy Navalnij Vorkutától száz, Moszkvától több ezer kilométerre, az északi sarkkörön túl, elszigetelve nem jelentett valódi fenyegetést a közelgő orosz elnökválasztásra úgy, hogy az intézményi struktúráját is felszámolták azzal, hogy szélsőséges szervezetté nyilvánították az ellenzéki vezető nevével fémjelzett Korrupció Elleni Alapítványt. Navalnij stábja javarészt külföldön tevékenykedik, Oroszországban maradt hívei ellen évek óta zajlik leszámolás.

Ezzel együtt nehéz az orosz politikai vezetés és legfőképp Putyin logikájával gondolkodni, mondta Jójárt. Hiszen a Navalnij elleni 2020-as merényletkísérletet is nehéz lenne racionális lépésként értékelni. „Tudni lehet, hogy gyakorlatilag azóta rajta voltak, hogy bejelentette indulását a 2018-as elnökválasztáson, miközben nem jelentett érdemi fenyegetést a politikai hatalomra” – mondta a szakértő, aki szerint Navalnij mozgósítási potenciálját, szervezett hálózatát azonosíthatta veszélyként Putyin (hiszen arra Navalnij népszerűségének csúcsán sem volt esély, hogy megdöntse a putyini önkényuralmat). Elég az ellenzéki politikus „okos szavazás” néven indított projektjére gondolni, amivel a választókörzetekben a kormányzó Egységes Oroszország pártéval szembeni legesélyesebb jelölt támogatására buzdított.

Nem szabad elfelejteni Putyin erős történelmi fixációit sem. Ezt Ukrajna kapcsán nem kell magyarázni (Putyin sajátos történelemleckéit legutóbb Tucker Carlson volt kénytelen félóráig csöndben hallgatni), de Jójárt szerint akár Navalnij esetében is láthatott történelmi analógiát Leninnel, mint aki háborús időkben „nyugati hátszéllel” bolygatja meg a belpolitikai viszonyokat.

A választás közeledtével Putyin lehet, hogy jobbnak látta elvarrni ezt a szálat

– mondta Jójárt.

Nem nagyon osztott-szorzott, hogy életben van-e, mert megszűnt az ellenzék

Moszkvában és Szentpéterváron virágokat és mécseseket helyeztek el Navalnij emlékére, de a hatalom még ezeket a csöndes megemlékezéseket is csírájában elfojtotta. Több százezres tömegtüntetésekre, mint amilyenek a 2021-es hazatérését követték, most aligha lehet számítani, értékelt Jójárt. Mint mondta, egyrészt Oroszország ütemes totalizálódása óta (ami a háború kitörése óta csak tovább gyorsult) senki sem meri vállalni annak a kockázatát, hogy felemeli a hangját, másrészt a politikailag legaktívabb, nagyvárosi lakosok – a háborútól szintén nem függetlenül – mára túlnyomórészt külföldön élnek.

Az ukrajnai háború nem tett jót Navalnij népszerűségének, elvont minden figyelmet

– nyilatkozta Jójárt, megjegyezve, hogy habár a korrupciós leleplezéseket folytatta a politikus csapata, aki az ügyvédjén keresztül a börtönből is szólni tudott követőihez, az elmúlt pár évben csökkent az ellenzéki vezető súlya a közéletben. A leginkább mértékadó orosz közvélemény-kutató, a Levada Center tavalyi felmérése szerint Navalnij népszerűsége a 20 százalékos csúcshoz képest a háború után megfeleződött. Ezzel párhuzamosan az elutasítottsága érdemben nem változott, vagyis nem arról van szó, hogy az oroszok hátat fordítottak Navalnijnak, hanem arról, hogy eluralkodott az apátia. Jójárt hozzátette: az, hogy olyan centralizált médiaviszonyok között, ahol a nevét sem ejtik ki, Navalnij 20 százalékos népszerűséget tudott elérni, nem kis teljesítmény.

Az orosz ellenzék teljes bénultságban van. Országos lefedettségű hálózattal egyetlen Putyin-ellenes erő sem rendelkezik (mivel ezeket kriminalizálták), miközben Borisz Nagyezsdin példája mutatja, hogy azokat a szereplőket is egyből lesöprik az asztalról, akik minimális kockázatot jelenthetnek a rendszer stabilitására: a háborúellenes ellenzéki elnökjelölt legfeljebb tíz százalékos eredményben reménykedhetett, de még ez is annyira sértette volna a központi háborús narratívát, hogy inkább elgáncsolták az indulását.

Nem nagyon osztott-szorzott, hogy Navalnij életben van-e vagy sem. Most már olyan autokratikus az orosz rendszer, olyan kiterjedten alkalmazza az erőszakot – persze, még mindig célzottan, tehát nem egy sztálini totalitárius rendszerről van szó –, hogy az kellő visszatartó erőt jelent

– mondta Jójárt, megjegyezve, hogy háborús pszichózis is uralkodik a társadalomban, az emberek többsége támogatja az ukrajnai harcokat. Ilyen állapotok között aligha tud megszületni ellenzéki alternatíva.

Ugyanakkor Julija Navalnaja, az ellenzéki vezető özvegye érzelmes videóüzenetben tett ígéretet arra, hogy folytatja férje munkáját, és a szabad Oroszországért fog küzdeni a Kreml ellen. Ezután rögtön Szvjatlana Cihanouszkajához kezdték hasonlítani, aki férje bebörtönzése miatt lett elnökjelölt Fehéroroszországban, ahonnan a 2020-as elcsalt választásokat követő megtorlások elől menekült külföldre.

Jójárt szerint fontos különbség, hogy Navalnaja férje oldalán mindig is aktívan politizált, de a diaszpórából egyikük sem fogja tudni megváltoztatni a fennálló politikai rendszert. „Nem véletlen, hogy Navalnij is hazatért, ezt ő is pontosan látta” – mondta Jójárt, hozzátéve, hogy biztosan nagyon jó ajánlatokat kapott volna különböző think tankeknél, de politikai tényező külföldről nem lett volna – ahogy Garri Kaszparov és Mihail Hodorkovszkij sem lett az. (24.hu)