Így folynak el a közpénzmilliárdok a központosított közbeszerzéseken keresztül

A legfrissebb eljárás példáján keresztül mutatjuk be az ÁTlátszó, hogyan működik a központosított közbeszerzés, és hogy miért tartja azt még az Integritás Hatóság is aggályosnak. Az elkövetkező hetekben pedig cikksorozatban mutatjuk be, mely kormányközeli cégeknek hoz hasznot a rendszer.  

Szervezetfejlesztési feladatok ellátására írt ki közbeszerzési eljárást a Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) tavaly év végén. A felhívást 2023. december 18-án tették közzé, jelentkezni január 26-ig lehetett. Az ekr.gov.hu-ra már felkerült a beérkezett ajánlatokról szóló összegzés, amely szerint a p2m Informatika Szolgáltató Kft. és a p2m Consulting Szolgáltató és Tanácsadó Kft. nyerte el a megbízást. Csakúgy, mint korábban.

A keretmegállapodás különféle szervezetfejlesztési feladatok valamint kiegészítő szolgáltatások ellátására irányul, a keretmegállapodásban meghatározott feltételek és a konkrét feladat(ok)ra vonatkozó egyedi szerződés(ek)ben foglaltak szerint. A tényleges beszerzési igények és a pénzügyi források még nem ismertek, azokat „menet közben” határozzák majd meg.

A szolgáltatásokat a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó, nagyjából 1000 költségvetési szervezet veheti igénybe.

A keretmegállapodás hatálya ugyanakkor nem terjed ki a vagyonkezelő alapítványokra.

Az NKOH felhívására három ajánlat érkezett, de a bírálati dokumentumokban csak a nyertes cégek és az alvállalkozók nevei szerepelnek. A leírás szerint a p2m Informatika és a p2m Consulting Kft. nyerte el a tendert. A két cég alvállalkozóként további 4 céget is bevon: a Profiles International Hungary Kft.-t, a BBKK Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t, a 3rdGEN Tanácsadó és Szolgáltató Zrt.-t és az ISG International Executive Consulting Kft.-t.

A p2m Informatika és a p2m Consulting Kft.-ről már korábban is írt az Átlátszó: ők nyerték el ugyanis az NKOH ugyanezen feladatokról szóló korábbi tenderét is – akkor 30 milliárd forint értékben.

Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy p2m Informatika többek között a felcsúti focicsapat adatvédelmi tisztviselője, míg a p2m Consulting Kft. Balásy Gyula reklámcégének alvállalkozójaként is felbukkant már. Sőt, Balásy éppen Szabad Tamástól vette át a Lounge Consulting Bt.-t.

Másnak egyébként nem sok esélye volt elnyerni a tendert, ugyanis az NKOH olyan követelményeket támasztott a jelentkezőkkel szemben, amelyeknek vélhetően csak kevesen feleltek meg.

Már az 1 milliárdos bevétel kikötése és a 25 milliós ajánlati biztosíték sem lehetett éppen vonzó a cégeknek, de a kiíró olyan további alkalmassági követelményeket támasztott, amelyek jelentősen lekorlátozták a versenyt. Az NKOH közel 30 pontban sorolja az alkalmassági feltételeket, úgy mint:

• legalább 100 olyan szerződés, amelyek keretében sor került legalább 5 db szerződés esetében stratégia menedzsment szolgáltatás nyújtására is, amely szerződések közül legalább 1 db, kormányzati szervezetfejlesztési feladatok ellátásához kapcsolódott;
• vagy: legalább 10 db olyan szerződés, amelyek keretében sor került a stratégia menedzsment, folyamatmenedzsment, teljesítménymenedzsment, humán erőforrás menedzsment, projektmenedzsment, vállalatszervezés, megfelelés biztosítási és információbiztonság területek közül, legalább 6 db szerződés esetében, legalább 3 területet érintő szolgáltatás egyidejű nyújtására is, és legalább 4 db szerződés esetében, legalább 5 területet érintő szolgáltatás egyidejű nyújtására is;
• illetve: legalább 1 fő vezető humán erőforrás menedzsment tanácsadó, aki legalább 10 éves, humán erőforrás menedzsment területen szerzett szakmai tapasztalattal rendelkezik, és a felhívás feladásától visszafelé számított 3 évben vezető tanácsadóként részt vett legalább 3 db olyan szerződés teljesítésében, amely humán erőforrás menedzsment tevékenységet tartalmazott, és amelyekből legalább 1 db, kormányzati szervezetfejlesztési feladatok ellátásához kapcsolódott – és így tovább.

Hogy a másik két pályázó megfelelt-e a követelményeknek, egyelőre nem tudni, de a nyerteseknek a korábbi állami megbízásnak köszönhetően ez nem jelentett gondot.

Kevés cég jut be, sok marad ki

Úgy tűnik tehát, hogy egy újabb nagy értékű keretmegállapodás landolt NER-közelben, de ez nem meglepő, ha központosított közbeszerzésekről van szó.

Magyarországon 2004 óta létezik központosított közbeszerzés, ami nem magyar találmány. Az alapkoncepció egyszerű: a kormányzat beazonosítja azokat a beszerzendő árukat és szolgáltatásokat, amelyekre nagy valószínűséggel az állami szervezetek többségének szükségük lehet (pl. üzemanyag, bútor, irodaszer, villamos energia, stb.) és ezekre vonatkozóan központilag lehet intézni a beszerzéseket. Ezáltal nem kell minden intézménynek külön közbeszerzési eljárást kiírnia.

Ennek a rendszernek több előnye is lehet: egyrészről jelentősen csökkenhet az adminisztráció, másrészről a nagyobb megrendelési volumen miatt jóval kedvezőbb feltételekkel és árakkal lehet(ne) megvalósítani ezeket a beszerzéseket.

A beszerzések központosítása ugyanakkor több aggályt is felvet. Ahogy arra az Integritás Hatóság rámutatott: egyrészt „a központosított beszerzési körbe vont beszerzések jellemzően nagy értékűek, ennélfogva pedig eleve korlátozottabb az eljárásokon részvételre képes ajánlattevők köre”. Kevés cég tud ugyanis megfelelni a pályázati feltételeknek.

Másrészt:

a keretmegállapodások „tipikusan 2-4 évre bezárják a közbeszerzési piacot.”

Azok a cégek ugyanis, amelyek nem kerülnek be a keretmegállapodásba, több évre elesnek szinte minden állami megrendeléstől. További probléma, hogy a következő tender kiírásáig a kimaradó vállalkozások állami referenciát sem tudnak gyűjteni, így a következő tenderen már rajtvonalhoz sem tudnak állni.

A beszerzések magas értéke és a résztvevő cégek alacsony száma miatt pedig a rendszer fokozottan kitett a politikailag vezérelt korrupciónak: sokkal egyszerűbb egy központosított közbeszerzést irányítottan kiírni és ezáltal hosszabb időre biztosítani a preferált cég megrendeléseit, mint egyenként „meghekkelni” az intézmények sok száz közbeszerzését.

Akkor is kötelező, ha drágább

A Kormány rendeletekben határozza meg azokat a beszerzési tárgyakat, amelyeket központilag kíván beszerezni. Ezekhez 3 intézményt állított fel:

1. Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) – bútorok; papíripari termékek, irodaszerek; irodatechnikai eszközök; gépjárművek; gépjármű üzemanyagok; utazásszervezések; elektronikus közbeszerzési szolgáltatások; egészségügyi termékek; létesítménygazdálkodással kapcsolatos szolgáltatások fekvőbeteg szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények részére (őrzés-védelemre irányuló szolgáltatás, takarítás); villamos energia, földgáz;
2. Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) – informatikai beszerzések;
3. Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) – kormányzati kommunikációs és szervezetfejlesztéssel összefüggő beszerzések.

A védelmi és biztonsági feladatokkal összefüggésben létrehozták a Védelmi Beszerzési Ügynökséget, a képzési és oktatási beszerzések kapcsán pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kapott központi beszerzői feladatokat. Ezeknek a szerveknek a  tevékenységéről azonban egyelőre minimális információ áll rendelkezésre.

A központosított közbeszerzés menete a következő:

• a központi beszerző szervezet felméri az állami intézmények igényeit, majd kiírja a központosított közbeszerzést.
• Ha egy termékre vagy szolgáltatásra van központosított szerződés, akkor

az intézmények kötelesek abból megrendelni azt, még akkor is, ha jóval drágábban lehet csak onnan megvásárolni, mint a piacról.

• Különleges esetekben van lehetőség arra, hogy a központi beszerző szervezet engedélyével az intézmény mégis maga bonyolítsa le a beszerzést, de sok központi beszerző szervezet esetében (főleg a kommunikációs beszerzések esetében) egyáltalán nem világosak azok a döntési szempontok, amelyek alapján ezeket a beszerzéseket visszaadják az intézményeknek.

Egy-két helyzetbe hozott cég mindent visz

Az Integritás Hatóság rámutatott: a kevés résztvevő, a hatalmas egybevont megrendelések és a rugalmatlan tenderkonstrukciók korlátozzák a versenyt. De miért probléma ez?

Az Átlátszó közbeszerzési szakértője szerint főként azért, mert így a jóval egyszerűbb megszűrni a jelentkezőket, és adott esetben a politikailag preferált szereplőket megrendelésekhez juttatni.

Így akár a teljes állami szektort ki lehet szolgáltatni pár magánszereplőnek, ami ráadásul jelentős árfelhajtó hatással bírhat.

Ennek talán eddigi legszemléletesebb példájáról nemrég írtunk a nem nyilvános kormányhatározattal kötelezővé tett iratkezelő rendszer központosított közbeszerzése kapcsán, amelyre 82 milliárd forintos központosított közbeszerzést írt ki a DKÜ. Az esettel kapcsolatban az is felmerült, hogy gyakorlatilag egyetlen cégre lett kiírva a tender.

Azt állítják, spóroltak, de nincs rá bizonyíték

A Miniszterelnökség 2023 elején adatszolgáltatást kért a központi beszerző szervektől a központosított közbeszerzések hatékonyságának felmérésére, az EU felé tett vállalásaink részeként. Az adatszolgáltatások eredményét és a levont következtetéseket az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben tette közzé a Miniszterelnökség.

A kérdések főként arra vonatkoztak, hogy a lebonyolító állami szervezetek:

• figyelik-e a piaci árak alakulását a hozzájuk tartozó termékek esetében;
• jellemzően mekkora megtakarítást értek el a piaci árakhoz képest;
• és az egyedi lehívások során jellemzően hány %-os árcsökkenést tudtak elérni.

A KEF és a DKÜ azt állította, hogy figyelik az árakat, és 20% fölötti megtakarítást tudtak elérni, míg az NKOH közölte, hogy nem méri fel a piacot, de „a tételek egységárát illető megtakarítás önmagában nem is értelmezhető” esetükben, hiszen minden egyedi megbízás teljesen más, így nem lehet összehasonlítani az árakat sem.

Az NKOH így arról sem tudott beszámolni, hogy spóroltak volna-e a központosított beszerzésekkel.

A fenti adatszolgáltatások ráadásul „bemondásra” történtek az egyes központi beszerzők részéről. Tehát azt, hogy például mire alapozza a DKÜ és a KEF a piaci árhoz képest 25%-os megtakarítást, nem kellett részletesen alátámasztaniuk.

Lapunk ezt a hiányosságot próbálja meg pótolni az elkövetkező hetekben egy cikksorozattal, amelyben egyenként elemezzük ki az egyes központi beszerző szervezetek közbeszerzéseit. Egyúttal rámutatunk arra is, mely kormányközeli cégek uralják a központosított közbeszerzések világát, azaz: kiknek hoz valójában hasznot a rendszer. (Átlátszó)