... az akkugyártás sem segített a magyar gazdaságon
Miközben a kormányzati propaganda azt harsogja, hogy az akkumulátorgyártás menti meg a magyar gazdaságot, a számok egyelőre nem ezt mutatják. Az ipari termelés komoly visszaesést mutatott a tavalyi évben, amiben szerepe volt a recesszióközeli nagy európai gazdaságoknak is, amelyek a magyar termelést felszívják.
Az év utolsó hónapjaiban és éves szinten is visszaesett a magyar ipari termelés. 2023 decemberében az ipari termelés volumene 13,7 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. Munkanaphatástól megtisztítva a termelés 8,7 százalékkal csökkent. 2023-ban az ipari termelés volumene 5,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2022-ben. Így
a rendszerváltást követően az egyik legnagyobb éves visszaesést kellett elkönyvelni, ennél rosszabb adatot az elmúlt másfél évtizedben csak a koronavírus (2020) miatt és a pénzügyi válság (2009) idején láthattunk.
Akár a havi, akár az éves számot nézzük tehát, figyelmeztető, hogy a folyamatok egyáltalán nem haladnak jó irányba. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarországon a kormány prioritást ad az iparfejlesztésnek, akkor kifejezetten aggasztónak tűnhet, ami történt.
Sok kritika érte a magyar iparfejlesztést
A magyar gazdaságpolitikának hosszú idő óta az egyik fontos sarokköve az erős ipar. Ennek több oka is van, Orbán Viktor korábban többször érvelt úgy, hogy minél nagyobb az ipar súlya, annál stabilabb a gazdaság. A kormányfőnek volt egy – közgazdászok által egyébként cáfolt – teóriája, mely szerint a 2008-as hitelválság hatásai Kínában például ezért voltak mérsékeltebbek, mint a nyugati világban. Ugyan a hazai ipar GDP-arányosan a régiós összevetésben nem lett extrém nagy, a kormány stratégiájában továbbra is kiemelt szerepe van a termelővállalatok idecsábításának. Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy az iparpolitikának érezhető szerepe volt abban, hogy a hazai munkaerőpiac a 15 évvel korábbi hitelválság okozta megroppanást követően nemcsak felállt a padlóról, hanem kiválóan alakult. Hiszen miközben a foglalkoztatottak száma látványosan bővült, a munkanélküliség is látványosan csökkent. Ráadásul az elmaradottabb régiókban is számos nagyvállalat hozott létre üzemeket, ami egyértelműen segített az adott régiók felzárkóztatásában.
Ugyanakkor az elmúlt néhány évben egyértelművé vált, hogy pont a munkaerő szűkössége miatt a korábbi magyar stratégia nem fog működni, hiszen immár a keleti országrészben sincs képzett munkaerőből tartalék. Ennek ellenére a kormány illetékesei rendre azt hangoztatták, hogy az ide települő, elsősorban az akkumulátorgyártásban érdekelt vállalatok jelentik a magyar gazdaság jövőjét. Más kérdés, hogy ezt közgazdaságilag soha nem támasztották alá, miközben a kritikusok rendre elmondják, hogy az ezek működtetéséhez szükséges munkaerőt és magas energiaigényt nem tudja Magyarország biztosítani, miközben ezeknek a gyáraknak a hozzáadott értéke viszonylag alacsony, cserébe magas a direkt és indirekt állami támogatási igényük, és még erősen környezetszennyezőek is. Kritikaként szokták azt is felhozni, hogy a kormány a jármű- és akkumulátorgyártást nagyon erősen tolja, ugyanakkor más szektorokban - így például a komoly tradíciókkal bíró és magas hozzáadott értéket termelő gyógyszeriparban - "büntetőadót" vezettek be. Ennek következtében nem egy diverzifikált, komoly értéket teremteni képes ágazat jön létre, hanem egy ciklusoknak erősen kitett és viszonylag alacsony hozzáadott értékű iparunk van.
Veszélyes egy lábon állni
A korábbi adatokra reagálva a közelmúltban Bod Péter Ákos, a jegybank korábbi elnöke is kifejtette oldalunkon megjelent írásában, hogy most látszik igazán, mennyire elhibázott dolog egy ágazatra, nevezetesen a járműiparra feltenni egy növekedést. Az autóipar ugyanis a saját belső átalakulása miatt is kockázatokkal teli terep.
A hazai ipar gerincét adó járműgyártás is a tavalyi év vesztesei között volt, hiszen a friss statisztikák szerint a legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés 26 százalékát képviselő ágazat 9 százalékkal visszaesett decemberben az előző év azonos hónapjához mérten. Ugyanakkor, ha a teljes 2023-as évet nézzük, akkor nőtt. Ami egyébként elsőre talán meglepetést jelentett, de a konjunktúrát figyelembe véve magyarázható, hogy az akkumulátorgyártásnál is megtört a lendület. A most publikált számok szerint a 10 százalékos feldolgozóipari súlyú villamosberendezés-gyártás decemberben 23 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A két legjelentősebb súlyú alágazat közül az akkumulátor, szárazelem gyártásának volumene 12,5, a villamos motor, áramfejlesztő, -elosztó, -szabályozó készüléké 41 százalékkal kisebb lett, mint a bázisidőszakban. Itt is elmondható ugyanakkor, hogy a teljes évet nézve növekedés volt.
A folyamatok alapján igazolódva látszik az a tézis, hogy az exportra termelő gazdasági ágazatokban a külső keresleti tényezők a döntőek. A tavalyi évben azonban az európai ipari lendület meglehetősen visszafogott volt. Aggodalomra adhat okot, hogy a konjunktúra-felmérések szerint a főbb partnereinknél ez marad a helyzet 2024-ben is.
A következő években felpöröghet a gyártás
A folyamatban lévő fejlesztések - elég csak az olyan gigaberuházásokra gondolni, mint a debreceni BMW-gyár, vagy a másik nagy ottani fejlesztés, a CATL akkugyára, esetleg a közelmúltban bejelentett szegedi BYD-üzem - komoly növekedést kellene, hogy eredményezzenek a következő években. Miközben a hosszú évek óta Magyarországon lévő társaságok is fejlesztenek, elég csak a Mercedest vagy az Audit említeni. Ezek miatt az ipari termelésnek várhatóan az év második felében már komolyan kellene növekednie, amelyet az új kapacitások mellett az alacsony bázis is támogatni fog.
Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy a magyarországi ipar zászlóshajója, a járműgyártás termelése konjunktúrafüggő. Ha a nyugat-európai országokban gazdasági és fogyasztásnövekedés lesz, akkor várhatóan több járműre lesz szükség, míg gyengébb piac esetén kisebb lehet a kereslet a nálunk készülő termékekre.
Az egyensúly és a növekedés szempontjából is fontos az ipar szerepe
Az idei évre várhatóan továbbra is mérsékelt kereslet a magyar gazdaságot két fontos terület miatt is érinti. Az egyik a GDP, amely az ipar érdemi bővülése nélkül nehezen fogja a kormány által áhított 3,5-4 százalékos erősödést produkálni. A tavalyi utolsó negyedéves GDP-t az előzetes prognózisok szerint fél százalékponttal húzhatta vissza a gyengébb ipari termelés. Természetesen a költségvetés nyakló nélküli hiányával ez valamennyire ellensúlyozható, ám annak később fájdalmas költsége lehet.
Arról nem is beszélve, hogy az ipar a hazai külkereskedelmi mérleg szempontjából is kitüntetett szereppel bír. (A gyenge decemberi külkeradatok már valószínűsítették az ipar vergődését.) Amennyiben például az egyensúly kárára a belső fogyasztás felpörgetésével kívánja a kormány a magasabb gazdasági növekedést elérni, az nemcsak a költségvetés hiányában és az adósságban fog manifesztálódni, hanem jó eséllyel drágább eurót és ismét erőteljesebben növekvő inflációt is okozhat.
(mfor.hu)
