A legnagyobb szégyen

Mi, szegedi ságvárisok egy kicsit hamarabb is tudomást szereztünk létezéséről. Még államtitkár korában kérlelte ugyanis őt a volt gimnáziuma testnevelő tanára, elkeseredésében már kemény vádak és szitkok közepette, hogy ne vegyék el a gimnázium addig megőrzött nevét. Ságvári Endre marxista forradalmárt ugyanis akkoriban a nyomuló szélsőjobboldal minden ága-boga el akarta törölni a szegedi gimnázium és az ország történetéből a kultúrharc keretében – erőfeszítéseik a kormány nyomása révén az állami egyetemre és gyakorló gimnáziumára sikerrel jártak.

Novák Katalin akkor volt diákként egészen elképesztő levélben a névváltoztatás mellett és volt tanára ellen publikált nyílt levelet. Úgy érvelt ebben: „talán most, huszonöt év elteltével, ideje lenne lezárni ezt a kérdést. Ideje lenne szembenézni azzal, hogy kiről is van elnevezve ez az iskola, és hogyan lehetne egy olyan megoldást találni, amikor nem kell mismásolni, hanem büszkén, bátran lehet vállalni a nevet, legyen az akár egy Szegedhez kötődő példaképé, akár egy semleges név. Ebben az iskola felelőssége megkerülhetetlen.”

A levél azért volt már akkor is az iskolai közösség számára nagyon sértő, mert látszott rajta, nem meggyőződésből írták. Hanem megfelelési kényszerből. Novák számára a Ságvári név eldobása elleni tiltakozás 2015-ben kellemetlen ügy volt, itt végzett diákként a gyanú árnyéka vetülhetett rá, hogy főnöke, Orbán Viktor és kormánya helyett esetleg volt tanárai mellé áll. Nem állt, sőt megtagadta őket. Kiállta a próbát. Nem túlzottan érdekelte, hogy Ságvári a munkásmozgalmi, illegális múltja mellett elsősorban az antifasizmus jelképe is volt, nem valamiféle elnyomó terroré, amihez köze sem volt – sőt, épp ellenkezőleg, a jobboldali terrornak esett áldozatul. Hogy volt harcostársai 1945 után hogyan váltak gerinctelen aktakukacokká, vagy egyenesen kíméletlen hóhérokká, nem Ságvári Endre felelőssége.

Novák Katalin 2015-ben ezt persze mind jól tudta, de mindez nem érdekelte, mert ebben az időszakban államtitkárként karrierje már beindulóban volt. Ez a fajta megfelelési vágy, a saját alma materével szemben is képviselt rezsim, annak kiszolgálása vezetett el minket a mai naphoz, amely a magyar állam 21. századi történetének egyik legszégyenteljesebb pillanata.

Sokan az ugyancsak szégyentől kísérve lemondani kényszerülő Schmitt Pálhoz fogják majd hasonlítani a rá bízott gyermekekkel szexuálisan visszaélő igazgató bűnsegédének megkegyelmező és ebbe belebukó elnök asszonyt. De látnunk kell, hogy ügye a hamisított doktori disszertációhoz sem mérhető mélységű. K. Endre, akinek Novák Katalin kegyelmet adott, bűnös volt, bűne pedig olyan súlyos, hogy bizonyos értelemben még a gyermekeket megkínzó és megrontó bicskei igazgató, a továbbra is teljesen jogosan lakat alatt ülő V. Jánosénál is súlyosabb. K. Endre ugyanis helyetteseként tudott a szörnyű bűnökről, de hatalmával visszaélve, az igazgató érdekeit képviselve, a gyerekekét pedig semmibe véve próbálta azt eltussolni: a per iratai szerint még pénzt is ajánlott az egyik megalázott, érintett gyereknek.

Világos, hogy miért keltett óriási felháborodást az ügy. Megírták már szépen, miért húzza le súlyos, eddig még nem látott mélypontra a váratlanul kipattant, 2023-as elnöki kegyelem a rendszert. A „családbarát, keresztény” kormány, amely immár közel három évet szánt a saját maga által kreált „LMBTQ-gender-pedofil szörnyeteg” verbális és törvényi üldözésére, aki óvodások erőszakos átműtése ellen kampányolt, hirtelen lebukik: saját „bandájához” tartozó, hatalmaskodó, gyermekeket abuzáló szörnyeteg bűnsegédjét mosta ki a bajból, mindezzel összemocskolva magát. Az eddig nyilvánosságra került információk szerint K. Endre, azért szabadulhatott bűnétől – mert közülük való. Akár vissza is mehetne a gyerekekkel foglalkozni – mert közülük való.

Orbán Viktor csütörtökön lépett közbe: délután a saját, jellegzetes módján reagált. Úgy tett, mintha a tőle teljesen független köztársasági elnöki kegyelem őt is felháborítaná mint családapát. Válasza pedig a köztársasági elnöki jogkör idióta szűkítése volt egy hirtelen kiagyalt alkotmánymódosítással. Világos: a szervilis jelöltnek, más néven a köztársasági elnöknek el kellett vinnie a balhét, így érzékeltették vele, hogy ő államfőként is a kurzus szolgája, és az is marad.

Schmitt Pál szegény mindezt még nem igazán hitte el 2012-ben. Három hónap huzavona után volt hajlandó csupán nagy nehezen elfogadni, hogy le kell mondania. Hiába a morális bukás, az elnök akkor azt hihette még, autonóm közjogi méltóság, aki saját belátása szerint, autonóm módon határozhat saját döntéseiről. Novák Katalinnak ilyen illúziói a kiépült rezsimben már nem maradtak: elítéli saját magát a kegyelemért, felháborodik és elhatárolódik magától, mert ezt kérték tőle, majd eltávozik a színpadról. A rezsim majd határoz további sorsáról.

De miért kellett távoznia, és miért kellett Orbánnak ilyen gyorsan beavatkoznia? A válasz világos: a közvéleményben csak „pedofilbotránynak” hívott eset megmutatja, hogy egy morálisan minden mélységet áttörő, erkölcsi korlátokkal már nem rendelkező államapparátust nem rázhat meg erkölcsi botrány. Tudjuk: ezek ilyenek, és tudjuk: ezek továbbra is ugyanígy folytatják.

Mi alapvetőbb annál, mint hogy egy kormány törekszik legalábbis annak látszatát fenntartani, hogy minden eszközzel óvja a kiskorúakat, a gyermekeket? Mi nagyobb szégyen, mint amikor kiderül, hogy nemhogy erre nem képes, de azokat menti fel, akik gyermekek elleni erőszakban segédkeztek?

Világos végezetül az is, hogy a kormányfőt kiszolgáló apparátus képtelen úgy fenntartani ezt a látszatot, ha egy ilyen ügy kürtöli világgá ennek hazugságát. Ha a szégyenpír már eltakarhatatlan, ha a fő ideológiai talapzatban, a „keresztény családban” láthatóan már nem is hisz senki, a silány emberi minőség orrok alá dörgölése – vagyis ez a kegyelem – akkora tabu, ami következményekkel jár. A „rend” csak akkor állhat helyre, ha Orbán Viktor – Schmitt Pál után immár másodszor – elnöki vezéráldozattal próbálja lemosni magáról a gyalázatot.

Novák Katalin lemondásakor tartott, rövid beszédében azt mondta, K. Endre kegyelmével „kételyeket ébreszthetett” a magyar állam családvédelmi elkötelezettségében. Persze, ez igaz. De a felelősség nem csak az övé, hiszen leköszönő elnökünk nem egy személyben döntött minderről. A kegyelmi döntést az igazságügyi miniszter terjesztette fel a köztársasági elnöknek, majd annak döntését is ellenjegyezte. A politikától való visszavonulását Novák után néhány perccel bejelentő Varga Judit botrányokkal övezett karrierje is véget ért tehát, belőle már nem lesz EP-képviselő sem. Kérdés, hogy a két feltörekvő politikusnő beáldozása elegendő lesz-e a kormányzat, a Fidesz és Orbán Viktor tisztára mosásához? Hiszen az sem törölhető el, hogy Novák Katalin ma is a rezsim és annak feje, a miniszterelnök akaratának kiszolgálója, ahogy az volt eddig is. Ugyanúgy, mint 8 éve, amikor egykori gimnáziuma tanáraiba is hajlandó volt belerúgni.

Akkor azt írta Ságvári Endréről, „nem volt példakép”. Erről persze lehet vitázni. Az viszont a mai nap után nem vitás, ő sohasem lesz példakép, legfeljebb jelkép, a legnagyobb szégyen jelképe maradhat. (Mérce)